„Szerintem az Orbán-rezsim leváltható választásokon” – Interjú Körösényi Andrással

  • narancs.hu
  • 2018. március 9.

Belpol

A politológussal, aki szerint az Orbán-rezsimben semmi polgári nincs, hosszan beszélgetünk friss lapszámunkban, ebből jöjjön most ízelítő.

Körösényi András, az MTA Politikatudományi Intézet demokrácia- és politikaelméleti osztályának vezetője, a Corvinus egyetemi tanára adott hosszú interjút friss lapszámunkban. (A beszélgetésben hivatkozott írásai közül a Weber és az Orbán-rezsim: plebiszciter vezérdemokrácia MagyarországonPolitikatudományi Szemle 2017/4. számában, A jobboldal elhúzódó válságaKommentár 2007/4. számában jelent meg. Körösényi szerkesztette a Viharban kormányozni: Politikai vezetők válsághelyzetekben (MTA, 2017), valamint A magyar politikai rendszer – negyedszázad után [Osiris, 2015] című tanulmánykötetet.)

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A Teczár Szilárd által jegyzett beszélgetés sok témát érint a hódmezővásárhelyi választástól az Orbán-rendszer autoriter vonásáig, most két érdekes gondolatot idéznénk belőle.

Magyar Narancs: (…) Vannak különbségek az autoriter stílusú vezetők, mondjuk Trump, Putyin és Orbán között. Az orosz helyzetre már biztonsággal mondhatjuk, hogy nem demokratikus. Elképzelhető, hogy konszolidáció helyett az Orbán-rezsim is továbbcsúszik az autokratizálódás útján?

Körösényi András: A politikában minden lehetséges, sémák csak a kutató fejében vannak. Az orbáni politika egyik fontos eleme éppen a rugalmasság, a pragmatizmus, a kiszámíthatatlanság. Sok minden emlékeztet Magyarországon a putyini berendezkedésre, talán tényleg abba az irányba tartunk, de még alapvetően más a hatalmi struktúra. Szerintem az Orbán-rezsim leváltható választásokon. Persze nem látjuk, mi következhet, ha a Fidesz elveszíti az abszolút többségét. Mivel az ellenzék nem egységes, az első gondolatom valami nagy belpolitikai káosz lenne. De minden új a káoszból nő ki.

(…)

KA: A Fidesz nagy 2010-es győzelme után többször megkaptam, hogy nem lett igazam, de szerintem igazam lett. A cikk a polgári jobboldal mellett érvelt, ebből a szempontból beszéltem a jobboldal válságáról. És ha valamit biztosan nem lehet állítani az Orbán-rezsimről, az az, hogy polgári lenne. A polgári kormányok nem forradalmiak, nem radikálisak, a permanens válság, az alkotmány többszöri gyors változtatása nem illik hozzájuk. Persze egy polgári kormányzásban is lehetnek reformok, de a Fidesz messze túlment a polgári politizálás keretein. Például a joghoz való viszonyban, a jog, az alkotmányozás hatalompolitikai célokra való felhasználásában. A tulajdonviszonyok átalakításában, a magántulajdonhoz való viszonyban sem áll meg a polgári jelző.

A teljes interjú a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.