„Egyszer csak bejelentkezett a Miniszterelnöki Kabinetiroda és lesöpörte az asztalról a mindenkori kormányban a törvényalkotásért felelős Igazságügyi Minisztérium (IM) tervezetét, amely korrekt módon állt a kérdéshez. Sokat elárul ez a kormány működéséről, a törvényalkotás minőségéről” – nyilatkozta a Narancsnak a kabineten belüli erőpróba részleteit ismerő, neve elhallgatását kérő forrás.
A Rogán Antal vezette kabinetiroda által kidolgozott és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nevében június elején beterjesztett javaslat nemcsak a szakértőket, hanem az IM vezetőit is meglepte. Nem beszélve a színészekről, akik döbbenten konstatálták, hogy a kormány megfosztaná őket az ismétlések után járó jogdíjaktól. Napokig azt találgatták, vajon ki(k)nek az érdeke ez, és milyen hátsó szándékkal lobbizták ki Rogánnál az igazságügyi tárca álláspontját felülíró javaslatot.
| ||
És hová akarják átirányítani azt a pénzt, amit eddig a közös jogkezelő szervezetek osztottak szét objektív módon, közös megegyezéssel kialakított képletek alapján? Forrásunk szerint az IM „mindent megtett” azért, hogy a kabinetiroda lemondjon e tervéről, de ott „kerek perec közölték”, szükségük van a módosításra; az IM tehetett ugyan „ellenjavaslatot”, de Rogánék elutasították.
Az 50 oldalas tervezet amúgy egy salátatörvény: nemcsak a szerzői jogot érinti, számos egyéb kérdést is szabályoz. A sajtó ebből azt kapta fel, hogy a kereszténydemokrata Semjén lehetővé tenné a bulvártartalom növelését a tévés híradókban, még több reklám sugározását engedné, illetve megkönnyítené a pornográf tartalmak elérését.
Vágási Feri színre lép
A szerzői jogra vonatkozó részt a Semjén–Rogán-páros azzal indokolta, hogy a jogosultak túl sok pénzt kapnak a tévés ismétlések után. Egy 1986 óta érvényben lévő szabály szerint az előadóművészeknek, színészeknek nemcsak honorárium jár egy felvétel után – amiről rendszerint a szerződésben állapodnak meg egyedileg –, de az ismétlések után is megilleti őket egy összeg. Ennek elvi alapja ugyanaz, mint a zenészeknél: ha a rádiók évtizedekkel később is játsszák a slágereiket – gondoljunk a nem kis profitot termelő nosztalgiaadók népszerűségére –, akkor megérdemlik a „plusz” pénzt az ismétlések után. Az ismétlések a rádióknak, tévéknek is hasznot hoznak, hiszen a műsoridő kitöltése nem igényel újabb befektetést.
| ||
Az ismétlési jogdíjakat az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület (EJI) szedi be, s szétosztja a jogosult művészek között. Az egyesület 2018-ban 330 millió forint jogdíjat fizetett ki így 9200 előadónak 4910 tévéműsor után, ami átlagosan 36 ezer forint alatti juttatás művészenként. A legmagasabb jogdíj összege 2,7 millió forint volt, a tíz leggyakrabban ismételt filmben szereplők összesen 16 millió forintot kaptak.
Semjén Zsolték a törvény e rendelkezését kihúzták volna. Bár az ismétlési jogdíj megvonása csak a törvény hatályba lépése után készülő műsorokra vonatkozott volna, a tervezet napok alatt nagy tiltakozást váltott ki az érintettek körében: olyan előadóművészek is felemelték a szavukat, akik közismerten Orbán Viktor hívei.
„Tudatosítani szeretném mindenkiben, hogy ezek az ismétlések komoly hasznot hoznak a mai napig is a tévétársaságoknak. Ezekért a műsoridőkért ismétlési jogdíjként a töredék összeget fizetik ki annak, mintha ugyanennyi új műsort gyártanának. Az ismétlési jogdíj évtizedek óta működik. Rendkívül fontosnak és eredményesnek tartom az EJI tevékenységét a televíziós ismétlési jogdíjak kezelésében” – nyilatkozta a Brandtrendnek Nemcsák Károly, aki a sokat ismételt és máig népszerű sorozat, a Szomszédok Vágási Ferijeként maga is részesül e díjból.
Nemcsák is rendszeres vendége a fideszes dzsemboriknak, továbbá a József Attila Színház igazgatója, amelynek az élére minisztériumi támogatással került, ráadásul egyes pozíciókra a rokonait, ismerőseit ültette be.
„A jelenlegi törvényjavaslat azért is érthetetlen, mert a szóban forgó összeg nem olyan nagymértékű, ha az MTVA teljes, 80 milliárdos költségvetésére tekintünk: az elmúlt évben 150 millió forintos jogdíj-kötelezettsége volt az intézménynek. Ez közel 5000 műsornak, 218 ezer percnyi ismétlésnek felelt meg, így az egy percre jutó jogdíj mértéke a 700 forintot sem érte el. Összehasonlításképpen: egy 40 perces műsor ismétlésének a teljes jogdíja 27 800 forint” – nyilatkozta a Népszavának Gyimes László, az EJI elnöke.
| ||
Magyar Narancs is megkereste az egyesületet, azonban azt a választ kaptuk, hogy többet nem akarnak mondani az ügyről. Később viszont kiadtak egy közleményt, amely szerint a tervezet a teljes előadóművészi szakmát megmozgatta. Érdekes, hogy míg a tao megszüntetése – és a független színházak ledarálása – ellen alig emelték fel páran a szavukat, az ismétlések után járó díjak várható eltörlése miatt 3 ezer színész, zenész, táncos és artista írta alá a tiltakozó petíciót. „Aláírásukkal arra kérik az előterjesztőket: vonják vissza a több mint tízezer előadót sújtó javaslatokat” – olvasható az EJI közleményében, amelyhez a Szerzők Egyesülete és az Artisjus kezdeményezésére a magyar zeneszerzők és szövegírók is csatlakoztak.
A kormány meghátrál
A kormány eddig legfeljebb akkor táncolt vissza, ha napokon keresztül tízezrek vonultak utcára – mint az internetadó esetében –, vagy ha negyedmillióan tiltakoztak az értelmetlen pénzszórást kifogásolva, mint amikor 266 ezren ellenezték szignójukkal az olimpiarendezést. Háromezer aláírás azonban nem szokta meghatni a Fidesz-kormányt – lám, hiába tiltakoznak ezrek a Magyar Tudományos Akadémia beszántása ellen, hiába ellenzi a teljes tudóstársadalom Palkovics László innovációs miniszter tervét, Orbánék nem engednek. A Kormányzati Tájékoztatási Központ viszont a múlt héten azt közölte az MTI-vel, hogy az Országgyűlés elé benyújtott törvényjavaslatot úgy módosítják, hogy az ismétlések utáni jogdíj megmaradjon.
A visszavonulás óta nemcsak azt találgatja a szakma, hogy mire volt jó ez az egész, hanem azt is, ki lehetett az a befolyásos szereplő, aki megfúrta Semjén és Rogán javaslatát. De nem csak ezért rejtélyes az ügy. Úgy tudjuk, több szövegtervezet is készült, amelyek „versenyeztek” egymással, mielőtt a kormány a Semjén-féle változat mellett döntött volna.
A különféle verziók indokai pénzügyi jellegűek voltak: a hatályos rendszer „visszaélésre” ad okot; az EJI rosszul, pazarlóan működik, túl nagy költségeket számol fel stb. Forrásaink ugyanakkor semmit nem tudnak arról, hogy bármiféle háttértanulmány készült volna, alátámasztandó ezen indokokat.
Rogán kabinetirodája nem végzett alapos munkát. „Ahol megjelent az »ismétlés« szó, azt a részt kihúzták a módosítandó törvényhelyek szövegéből. Ennek lett volna egy olyan hozadéka is, hogy az úgynevezett nyilvánossághoz közvetítési jogot (amikor például egy diák felhasznál egy videóanyagot a prezentációjában) is megszüntették volna, ami értelemszerűen nemzetközi jogot sértett volna” – mondta forrásunk.
Egy másik szakértő pedig arra hívta fel a figyelmünket, hogy az 1971-es berni egyezmény értelmében a szerző engedélyét kell kérni, ha egy művét újra akarják sugározni, magyarán jogfosztás következett volna be. Mi több, semmibe vesztek volna azok a törekvések is, amelyek végső soron a kalózkodást, az egyes alkotások jogtalan felhasználását próbálták idehaza megállítani. Például az EJI ötévi pereskedés után legyűrte a Deezer internetes streaming szolgáltatót, amely 2012 októbere és 2018 áprilisa között nem fizetett a hazai előadóknak a dalaik közvetítése után.
A precedensértékű bírósági ítélet fontos volt a szervezet és a művészek számára, ám a lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint a törvényjavaslat mintegy mellékesen ezt a sikert is lenullázta volna.
A törvénytervezet elfogadása esetén nem az EJI kezelte volna a jogdíjakat, hanem a színészek, a zenészek, és egyéb előadók egyénileg fordulhattak volna a csatornákhoz, rádiókhoz. Az egyéni szerződések esetén a tartalomipar képviselőinek rengeteg ügyvédi költséget kellett volna felszámolni, magyarán az az indok sem volt igaz, amely költségcsökkentéssel magyarázta a Rogán–Semjén-indítványt.
„Vegyünk egy átlagos sorozatot, amelyben mondjuk 40 színész játszik. Az adott csatornának egyetlen szerződést kell az EJI-hez vinni, amelyen az összes közreműködő művész nevesítve van. Ráadásul ez a rendszer nagy biztonságot ad a mellékszereplőknek, háttérzenészeknek is. Mindenki egyetért ezzel a gyakorlattal, mert gyors és hatékony” – mondta a hatályos rendszerről egyik forrásunk. Amúgy, ha e szisztéma nem tetszik valakinek, kiléphet az EJI-ből, azaz jelenleg is lehetséges egyéni szerződéseket kötni a médiaszolgáltatókkal.
Mi történt?
Számos érintettel, szakértővel, jogásszal, minisztériumi illetékessel beszélgettünk, hogy választ találjunk e villámfelfordulás okára. Végül arra jutottunk, hogy: többen is úgy vélik, hogy a Fidesz közelébe került médiacégek háza táján érdemes keresgélni. A Tv2 például tavaly kisebb botrányt kavart azzal, hogy nem szolgáltatott adatokat az Artisjusnak, így az nem is tudta beszedni tőlük azt a pénzt, amit az előadóknak osztott volna tovább. A csatornacsoport azóta jobb belátásra tért, információink szerint partnerségre lépett egyebek mellett az EJI-vel is.
A NER-hez lojális művészek egyik fő kifizetőhelye amúgy is az évi 80 milliárdból gazdálkodó (és ennek ellenére is veszteséges) közmédia. Forrásaink szerint nem zárható ki, hogy a Fidesz szellemi holdudvarába tartozó néhány művész járta ki a törvénytervezetet abban reménykedve, hogy így majd erőből tárgyalhatnak, és olyan szerződést íratnak maguknak, amilyet csak akarnak. De ennek ellentmond az a tény, hogy erre – mint említettük – most is megvan a lehetőségük.
„Trócsányi László már Brüsszelbe készül (az igazságügyi miniszter volt a Fidesz EP-listavezetője), lényegében hátrahagyta a tárcáját, Rogánék pedig ezt kihasználva megpróbáltak lecsípni egy darabot az Igazságügyi Minisztériumtól” – nyilatkozta egyik informátorunk, aki szerint lehetett ez egy erődemonstráció, teszt is. Ha sikerült volna partvonalra állítani az EJI-t, akkor nekimentek volna a sokkal nagyobb falatnak számító Artisjusnak, amely évente nem néhány százmilliót, hanem 10 milliárd forintot mozgat. A végső cél talán épp az, hogy ennek a kezelését szeretnék hosszú távon kormányzati hatáskörbe vonni.
S ez összhangban is állna a tao megszüntetésének logikájával: ott is egy automatizmust számoltak fel azért, hogy kézi vezérlés alapján utalhassák ki a megfelelő színházaknak a milliárdokat.
| Nagy Ervin háborúba vonul „Amit én szeretnék, az az, hogy a fiatal generáció úgy nőjön fel, hogy a magyar szinkron még mindig világhírű és világszínvonalúnak számít, és a munkájáért mindenki azt a megbecsülést kapja, ami igazságosan jár neki. Anyagilag is” – fogalmazott Nagy Ervin színművész a Magyar Szinkronnak adott interjújában. Az ismétlés utáni jogdíj természetesen a szinkronszínészeket is érintette volna. A színész szerint a piacon az elmúlt 30 évben „modern rabszolgaság” alakult ki, és elegük van abból, hogy ugyanannyi pénzt kapnak most is, mint évtizedekkel ezelőtt. Nagy Ervin ezért a Szidosz Szinkron Alapszervezettel háborúra készül: nyugati mintára szeretnék szétválasztani a munkadíjat és a jogdíjat. Úgy látja, most a stúdiók és a megrendelők diktálnak; mozgalma ennek akar véget vetni. |
