Szüret Extra: a Heti Válasz megsajnálja Orbánt

  • narancs.hu
  • 2014. május 2.

Belpol

Borókai Gábor mint egyszemélyes békemenet nem tűrhette, hogy ennyire csesztetik kedvenc miniszterelnökét a felcsúti aréna miatt.

Mindig nagy érdeklődéssel olvassuk a legbátrabb és legbevállalósabb szerkesztőségi jegyzeteket szállító Borókai Gábor heti mutatványát, nem tehettünk másképp most se, hiszen a főszerkesztő úr ezúttal a felcsúti aréna védelmére kelt Pancho-érzés című műalkotásában. Tulajdonképp nem is meglepő ez, elvégre oly sokan bántották az elmúlt hetekben a kormányfő legcsillogóbb játékát. Ott volt mindjárt a Hír24 újságírója, Oroszi Babett, akinek egyszerű kérdésére Orbán Viktor a megnyitón csak kommunistázni tudott. Jön viszont most Borókai, aki elmagyarázza, hogy mi is a közpénz!

Kettecskén

Kettecskén

Fotó: MTI

„A magyarországi vállalkozásoknak módjukban áll adózás előtti nyereségük egy részét jól körülírt kulturális célokra költeni. Ez a tao-rendszer. Amire az EU áldását adta. Hogy a címzett az operaház, a faddi kultúrház vagy a felcsúti Pancho Aréna (azért ez a felcsúti Pancho olyan Lakatos Esmeraldá-s…), ízlés, üzleti vagy politikai (sic!) megfontolás kérdése. A vállalkozói szabadságot megadó döntést a parlament képviselői hozták meg. Nekik kell elszámolniuk a választóikkal, hogy jó vagy rossz célok előtt nyitottak kaput. Így működik a parlamenti demokrácia.”

A legjobb persze a végén jön: „Ami pedig a fent idézett riporteri odamondás második felét illeti, hogy ’milyen érzés az, hogy az adófizetők felépítettek egy stadiont itt, a háza mellett?’ Nos, játsszunk el a gondolattal! Milyen érzés lehet? Szerintem olyasfajta, mint amikor autópályát vezetnek el az ablakunk alatt. Egészen kivételes érzés. Ugye, sokan szeretnék átélni?”

Még több Szüret erre.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.