Szüret Extra: a Heti Válasz megsajnálja Orbánt

  • narancs.hu
  • 2014. május 2.

Belpol

Borókai Gábor mint egyszemélyes békemenet nem tűrhette, hogy ennyire csesztetik kedvenc miniszterelnökét a felcsúti aréna miatt.

Mindig nagy érdeklődéssel olvassuk a legbátrabb és legbevállalósabb szerkesztőségi jegyzeteket szállító Borókai Gábor heti mutatványát, nem tehettünk másképp most se, hiszen a főszerkesztő úr ezúttal a felcsúti aréna védelmére kelt Pancho-érzés című műalkotásában. Tulajdonképp nem is meglepő ez, elvégre oly sokan bántották az elmúlt hetekben a kormányfő legcsillogóbb játékát. Ott volt mindjárt a Hír24 újságírója, Oroszi Babett, akinek egyszerű kérdésére Orbán Viktor a megnyitón csak kommunistázni tudott. Jön viszont most Borókai, aki elmagyarázza, hogy mi is a közpénz!

Kettecskén

Kettecskén

Fotó: MTI

„A magyarországi vállalkozásoknak módjukban áll adózás előtti nyereségük egy részét jól körülírt kulturális célokra költeni. Ez a tao-rendszer. Amire az EU áldását adta. Hogy a címzett az operaház, a faddi kultúrház vagy a felcsúti Pancho Aréna (azért ez a felcsúti Pancho olyan Lakatos Esmeraldá-s…), ízlés, üzleti vagy politikai (sic!) megfontolás kérdése. A vállalkozói szabadságot megadó döntést a parlament képviselői hozták meg. Nekik kell elszámolniuk a választóikkal, hogy jó vagy rossz célok előtt nyitottak kaput. Így működik a parlamenti demokrácia.”

A legjobb persze a végén jön: „Ami pedig a fent idézett riporteri odamondás második felét illeti, hogy ’milyen érzés az, hogy az adófizetők felépítettek egy stadiont itt, a háza mellett?’ Nos, játsszunk el a gondolattal! Milyen érzés lehet? Szerintem olyasfajta, mint amikor autópályát vezetnek el az ablakunk alatt. Egészen kivételes érzés. Ugye, sokan szeretnék átélni?”

Még több Szüret erre.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.