És ha minden hiába? – Ünnep a Szabadság téren

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2014. május 2.

Belpol

Az amerikai és a holland nagykövetség is képviseltette magát, de a provokátorok sem maradtak otthon. Az eleven emlékmű turistalátványosság lett. Bárdos Deák Ágnes jelenti a térről, május elsejéről.

Nehéz lenne Orbánnak az EU-ba lépést ünnepelni, nem férne össze a nemzetkarakterével, ironizál a Szabadság téren várakozók egyike. Tíz éve épp nem ő állt a kormánynál, és tán máig sem emésztette meg, hogy 2002 után nélküle is volt élet, sőt nemzet, sőt ország, amelyik úgy népszavazott, hogy az unióhoz akar tartozni, biztos, ami biztos. Most látszik, hogy mennyire jó lóra tettünk, bár nem láttuk előre ezt a csúnya végkifejletet – fecseg a mély az eleven emlékmű május elsejei megmozdulására várva. Orbán ma stadiont avat.

Este a koncerten ismét összefutunk Bérczesi Robival, a Hiperkarma énekesével. Napközben már jártak a Szabadság téren a barátnőjével, mert fontosnak tartják az emlékmű felállítása ellen tiltakozók támogatását. Olyan faramuci ez a „veletek vagyunk”, mintha nem is egy mindannyiunkat érintő ügyről, hanem csupán a jobb sorsra érdemes ellenállók melletti szolidaritásról lenne szó.

Estefelé a nézelődők megszaporodásával egy harmincas férfi szegődik hozzám mécsesgyújtás közben. Mit szólunk ahhoz, hogy mégis megépül a szobor, hogy minden hiába? Hogy le se szarnak minket. Méricskélem, méricskél. Kik, kérdem. Hát ők, válaszol, a Parlament irányába mutatva. Végül megsértődik. Miért vagyok vele ellenséges, kérdi, mikor ő nekünk drukkol, láthatom, hiszen itt van. Ha nekünk drukkolsz, akkor magadnak is, mondom békítőleg, ebben maradunk.

Délután háromkor Lovas Zoltán beszédével kezdődik a Tolerancia csoport programja.

Az EU-ba lépés 10. évfordulóján, az „Eleven emlékmű projekt” 23. napján megérkezik M. André Goodfriend követtanácsos az USA színeiben, valamint Bert van der Lingen, a holland követség helyettes vezetője. Ováció, ünnepeljük a bátor követségeket, akik elfogadták a szervezők meghívását.

false

 

Fotó: Csoszó Gabriella

Lovas Zoltán felvázolja az ellenállás történetét 2014 januárjának elejétől, azóta, hogy nyilvánosságra hozta a kormány a megszállási emlékmű tervezetét, egészen a megelőző napokban történt erőszakos rendőri intézkedésekig.

Egy ismerős lányt faggattam, mennyire volt erőszakos az intézkedés. Akik reggel bejutottak a kordon mögé, ahogy ő is, és délutánig kitartottak, azokat a gólya viszi a fiát-fogással, „erőszakmentesen” cipelték ki  a rendőrök, már ha eltekintünk attól, hogy önmagában sérelmes, ha valaki akaratod ellenére megfog és odébb rak, mondja, de azokat, akik csatlakozni akartak hozzájuk, azokat tényleg erővel elrángatták. (Más kérdés, hogy délelőtt a Hazatérés temploma előtt masírozó Új Magyar Gárda ellen nem alkalmaztak sem erőszakot, sem semmit a rendőrök, nem igazoltatták őket, nem kezdeményeztek eljárást ellenük.)

Mécs Imre beszédében azzal a kéréssel fordul a sajtó és a külképviseletek munkatársaihoz, hogy közvetítsék az ellenállók és tiltakozók üzenetét a nagyhatalmak felé, miszerint Magyarországon nem csupán a múltfeldolgozás, a múlttal való szembenézés folyamatát akadályozzák kormányszinten, de az ország lakosainak együttélését is, a „mi magyarok” orbáni lózungja szellemében rekesztve ki a politikai közösségből azokat, akik nem fogadják el a Fidesz játékszabályait.

false

 

Fotó: Csoszó Gabriella

Magyar Fruzsina és Popper Gábor (MLP) beszédét követően többen éltek a lehetőséggel, hogy kérdéseket intézzenek a követségi küldöttekhez, nem utolsósorban arról is, hogy lesz-e a nap folyamán valami kormányszintű összeröffenés az EU-s tagállamok hazai külképviseleteinek részvételével. Az amerikai és a holland diplomaták fejüket rázzák: eddig még nem kaptak meghívást semmilyen fogadásra.

Az eleven emlékmű agóráján felmerül a kérdés, vajon mikor tiltakozik az unió az egyik tagállamát, azaz az uniós értékeket ért sérelem miatt, különös tekintettel a megszállási szobor szimbolikájára.

Érkeznek az ügyeletes kerékkötők vagy/és provokátorok, egy négygyerekes családapa egyenesen a kiemelt beruházások közt jegyzett megszállási emlékmű, valamint a felcsúti stadion és a Kossuth tér körletrendezése mellett ágál, kötve az ebet a karóhoz, hogy adóforintjait ezekre az extrákra ő bizony szíves örömest adta, adja, adni fogja.

Ha addig él is.

Tényleg nem várhatjuk el tőle, hogy az ellopott ezermilliárdokra gondoljon, a más pénzére, amit a kormány seperc alatt nyúlt le a magánnyugdíjszámlákról, mint ahogy azt sem kalkulálhattuk előre, hogy ugyanő a köztünk élő németek nagy számára hivatkozva kampányol a szoborállítás mellett, alig fenyegetően, slusszpoénként mintegy. Gábriel és a német sas násza lassan kezd új dimenziókat ölteni.

Orbán azt mondta: nincs mozgásterem, szánalmasan plagizálva a Veszedelmes viszonyok kardélre hányt hősének álszent dumáját: nem vagyok a magam ura. Még jőni kell, még jőni fog egy kortárs drámaíró, hogy újrahasznosítsa az orbáni karaktert, tragikomédiája középpontjába a hasadt személyiséget állítva, aki a preambulumba vésett teljhatalma mögött úgy vacog, akár unortodox Óz a mese végén.

Másnap apámékkal is kilátogatok a tetthelyre: a kordon mellett gyűlő emlékkövek és -tárgyak idegenforgalmi látványossággá növik ki lassan magukat, a számtalan nyelvre, köztük északiakra és örményre is lefordított petíciót és a megszállási emlékmű üzenetét silabizáló külföldiek rendre elcsendesednek, megütközés és méltatlankodás ül ki az arcukra, miközben fejcsóválva odébbállnak. A turista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet.

Szerkesztőségi cikkünk is kikerült: köszönjük!

Szerkesztőségi cikkünk is odakerült; köszönjük!

Fotó: Csoszó Gabriella

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.