És ha minden hiába? – Ünnep a Szabadság téren

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2014. május 2.

Belpol

Az amerikai és a holland nagykövetség is képviseltette magát, de a provokátorok sem maradtak otthon. Az eleven emlékmű turistalátványosság lett. Bárdos Deák Ágnes jelenti a térről, május elsejéről.

Nehéz lenne Orbánnak az EU-ba lépést ünnepelni, nem férne össze a nemzetkarakterével, ironizál a Szabadság téren várakozók egyike. Tíz éve épp nem ő állt a kormánynál, és tán máig sem emésztette meg, hogy 2002 után nélküle is volt élet, sőt nemzet, sőt ország, amelyik úgy népszavazott, hogy az unióhoz akar tartozni, biztos, ami biztos. Most látszik, hogy mennyire jó lóra tettünk, bár nem láttuk előre ezt a csúnya végkifejletet – fecseg a mély az eleven emlékmű május elsejei megmozdulására várva. Orbán ma stadiont avat.

Este a koncerten ismét összefutunk Bérczesi Robival, a Hiperkarma énekesével. Napközben már jártak a Szabadság téren a barátnőjével, mert fontosnak tartják az emlékmű felállítása ellen tiltakozók támogatását. Olyan faramuci ez a „veletek vagyunk”, mintha nem is egy mindannyiunkat érintő ügyről, hanem csupán a jobb sorsra érdemes ellenállók melletti szolidaritásról lenne szó.

Estefelé a nézelődők megszaporodásával egy harmincas férfi szegődik hozzám mécsesgyújtás közben. Mit szólunk ahhoz, hogy mégis megépül a szobor, hogy minden hiába? Hogy le se szarnak minket. Méricskélem, méricskél. Kik, kérdem. Hát ők, válaszol, a Parlament irányába mutatva. Végül megsértődik. Miért vagyok vele ellenséges, kérdi, mikor ő nekünk drukkol, láthatom, hiszen itt van. Ha nekünk drukkolsz, akkor magadnak is, mondom békítőleg, ebben maradunk.

Délután háromkor Lovas Zoltán beszédével kezdődik a Tolerancia csoport programja.

Az EU-ba lépés 10. évfordulóján, az „Eleven emlékmű projekt” 23. napján megérkezik M. André Goodfriend követtanácsos az USA színeiben, valamint Bert van der Lingen, a holland követség helyettes vezetője. Ováció, ünnepeljük a bátor követségeket, akik elfogadták a szervezők meghívását.

false

 

Fotó: Csoszó Gabriella

Lovas Zoltán felvázolja az ellenállás történetét 2014 januárjának elejétől, azóta, hogy nyilvánosságra hozta a kormány a megszállási emlékmű tervezetét, egészen a megelőző napokban történt erőszakos rendőri intézkedésekig.

Egy ismerős lányt faggattam, mennyire volt erőszakos az intézkedés. Akik reggel bejutottak a kordon mögé, ahogy ő is, és délutánig kitartottak, azokat a gólya viszi a fiát-fogással, „erőszakmentesen” cipelték ki  a rendőrök, már ha eltekintünk attól, hogy önmagában sérelmes, ha valaki akaratod ellenére megfog és odébb rak, mondja, de azokat, akik csatlakozni akartak hozzájuk, azokat tényleg erővel elrángatták. (Más kérdés, hogy délelőtt a Hazatérés temploma előtt masírozó Új Magyar Gárda ellen nem alkalmaztak sem erőszakot, sem semmit a rendőrök, nem igazoltatták őket, nem kezdeményeztek eljárást ellenük.)

Mécs Imre beszédében azzal a kéréssel fordul a sajtó és a külképviseletek munkatársaihoz, hogy közvetítsék az ellenállók és tiltakozók üzenetét a nagyhatalmak felé, miszerint Magyarországon nem csupán a múltfeldolgozás, a múlttal való szembenézés folyamatát akadályozzák kormányszinten, de az ország lakosainak együttélését is, a „mi magyarok” orbáni lózungja szellemében rekesztve ki a politikai közösségből azokat, akik nem fogadják el a Fidesz játékszabályait.

false

 

Fotó: Csoszó Gabriella

Magyar Fruzsina és Popper Gábor (MLP) beszédét követően többen éltek a lehetőséggel, hogy kérdéseket intézzenek a követségi küldöttekhez, nem utolsósorban arról is, hogy lesz-e a nap folyamán valami kormányszintű összeröffenés az EU-s tagállamok hazai külképviseleteinek részvételével. Az amerikai és a holland diplomaták fejüket rázzák: eddig még nem kaptak meghívást semmilyen fogadásra.

Az eleven emlékmű agóráján felmerül a kérdés, vajon mikor tiltakozik az unió az egyik tagállamát, azaz az uniós értékeket ért sérelem miatt, különös tekintettel a megszállási szobor szimbolikájára.

Érkeznek az ügyeletes kerékkötők vagy/és provokátorok, egy négygyerekes családapa egyenesen a kiemelt beruházások közt jegyzett megszállási emlékmű, valamint a felcsúti stadion és a Kossuth tér körletrendezése mellett ágál, kötve az ebet a karóhoz, hogy adóforintjait ezekre az extrákra ő bizony szíves örömest adta, adja, adni fogja.

Ha addig él is.

Tényleg nem várhatjuk el tőle, hogy az ellopott ezermilliárdokra gondoljon, a más pénzére, amit a kormány seperc alatt nyúlt le a magánnyugdíjszámlákról, mint ahogy azt sem kalkulálhattuk előre, hogy ugyanő a köztünk élő németek nagy számára hivatkozva kampányol a szoborállítás mellett, alig fenyegetően, slusszpoénként mintegy. Gábriel és a német sas násza lassan kezd új dimenziókat ölteni.

Orbán azt mondta: nincs mozgásterem, szánalmasan plagizálva a Veszedelmes viszonyok kardélre hányt hősének álszent dumáját: nem vagyok a magam ura. Még jőni kell, még jőni fog egy kortárs drámaíró, hogy újrahasznosítsa az orbáni karaktert, tragikomédiája középpontjába a hasadt személyiséget állítva, aki a preambulumba vésett teljhatalma mögött úgy vacog, akár unortodox Óz a mese végén.

Másnap apámékkal is kilátogatok a tetthelyre: a kordon mellett gyűlő emlékkövek és -tárgyak idegenforgalmi látványossággá növik ki lassan magukat, a számtalan nyelvre, köztük északiakra és örményre is lefordított petíciót és a megszállási emlékmű üzenetét silabizáló külföldiek rendre elcsendesednek, megütközés és méltatlankodás ül ki az arcukra, miközben fejcsóválva odébbállnak. A turista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet.

Szerkesztőségi cikkünk is kikerült: köszönjük!

Szerkesztőségi cikkünk is odakerült; köszönjük!

Fotó: Csoszó Gabriella

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.