Tarlós szerint Budapesten nincs valós bázisa az antiszemitizmusnak

  • Narancs.hu/MTI
  • 2018. december 2.

Belpol

Köves Slomó szerint a zsidó közösség nemcsak fizikailag van biztonságban, hanem spirituálisan is megélheti az identitását.

Budapesten nincs igazi bázisa semmiféle valós antiszemitizmusnak - mondta Budapest főpolgármestere hanuka első napján, vasárnap este a budapesti Nyugati téren, közölte az MTI.

Tarlós István az első hanukagyertya meggyújtása előtt mondott köszöntőjében kiemelte: ma már magától értetődő, hogy a magyar nemzet fővárosában minden közösség szabadon gyakorolhatja vallását, és háborítatlanul élheti át ünnepeit. Hozzátette: különleges az az érték, amelyet a magukat büszkén magyarnak valló zsidó polgárok Budapestnek adtak az élet minden területén. 
"Nem felejthetjük el ezeket, és hálásak vagyunk értük" - mondta.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija arról beszélt: "lassan 30 éve, hogy Magyarországon a zsidó közösség nemcsak fizikailag van biztonságban, hanem spirituálisan is megélheti az identitását". Ez a harminc év pedig "felelősséggel is felruház" - mondta.

Nem biztos, hogy mindenki egyetért a főpolgármesterrel, valamint a vezető rabbival: Izrael nagykövete épp a héten fejezte ki aggódalmát a friss Figyelő címlapjával kapcsolatban, amely "nem mulasztotta el, hogy burkolt és szégyenletes célzást tegyen." A képen Heisler András MAZSIHISZ-elnök látható, húszezresekkel övezve. Továbbá pont a mai napon írt a magyar antiszemitizmusról az egyik legtekintélyesebb izraeli lap, a Hárec is.

Olyan durva címlappal jelent meg a Figyelő, hogy az izraeli nagykövet megdöbbent és aggódik

Heisler Andrást, a MAZSIHISZ elnökét és sok-sok 20 ezres címletet tett a címlapra a kormánypárti hetilap. A friss Figyelő a héten az alább látható címlappal jelent. Mondanánk, hogy Schmidt Mária lapjáról van szó, de már nem, ugyanis a kormánypárti újság is beolvadt a fideszes, gigantikus médiaholdingba.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.