Interjú

„Tartott már itt az ellenzék”

Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő Magyar Péterről, a propaganda hatásáról és személyes dilemmájáról

Belpol

Nemcsak a Magyar Péterrel folytatott vitájáról, hanem a félrenézésről, az elbizakodottságról, az ellenzék helyzetéről és főleg a kormánypropaganda elleni küzdelem fontosságáról beszélgettünk a zuglói egyéni választókerület országgyűlési képviselőjével.

 

Magyar Narancs: Tart még a vita ön és Magyar Péter között a Diákhitel Központ ön szerint túlárazott szerződései miatt?

Hadházy Ákos: Nem szeretném túlzásba vinni ezt, mert korábban elmondtam, az ellenzéket azért fizetik, hogy a kormánypártról mondja el a véleményét, ne a másik ellenzékiről. De ha a saját oldalunkon találunk közpénzeket érintő problémát, akkor hiba volna félrenézni. Magyar Péter még az első interjújában beszélt arról, hogy a Diákhitel Központ vezetőjeként felesleges és túlárazott szerződéseket írt alá Rogánék utasítására. Ennek a részleteinek igyekeztem utánajárni, mert meggyőződésem, minden nyomorunk oka az, hogy évtizedek óta félrenézünk a saját oldalunkon felmerülő olyan ügyekben, amiért a politikai ellenfelet utáljuk. Ez 2010 előtt is így ment. Egyes szerződések olyan tanulmányokra vonatkoznak, amelyek véleményem szerint minimum kérdőjeles hasznosságúak és árazásúak. Ráadásul ezeknél a cégeknél nem látjuk annak alátámasztását semmilyen adatbázisban, hogy miért őket hívták meg a munkára. Ezeknél a szerződéseknél kevésbé gyanús esetekben is tartottam már korrupcióinfót. „Tanulmányírás” címén horribilis adófizetői pénzek bírnak elfolyni. Úgyhogy tisztázni akartam olyan alapvető kérdéseket, mint hogy milyen alapon választották ki a cégeket, ki javasolta, hogy éppen tőlük kérjen ajánlatot a Diákhitel Központ? Elég hosszú ideig vártam a válaszokra, és szerintem korrekt módon nem a választások előtt próbáltam ezzel foglalkozni, hiszen tisztában voltam Magyar Péter feladatával. Azóta is sokat vártam. Sajnos, ha ezekre a kérdésekre nincsenek egyértelmű és megnyugtató válaszok, akkor ezek a szerződések továbbra is problémásak.

MN: Létezhet megnyugtató magyarázat ezekre?

HÁ: Ha például valamelyik cégben van olyan közgazdasági szakember, aki meg tud ilyen tanulmányt írni, az elfogadható indok. A propagandával kötött szerződéseknél könnyebbség és mentő tényező, hogy mással nem is köthette meg a Diákhitel Központ élén ezeket a szerződéseket, és látszik, hogy Magyar Péter törekedett a túlzások kivédésére, például az egyik legbotrányosabb, a Tv2-vel kötendő szerződésnél. A partizános interjúban aztán jelezte is, hogy az aláírásra Rogánék utasították. Ha a többi szerződésre is azt mondta volna, hogy valaki utasította, akkor én is tudomásul veszem ezt, de erre nem adott választ. Amikor odaadtam neki a szerződéseket, volt időpontunk, de aztán ezt – bár tényleg sokat dolgozott, és elismerem a munkáját – lemondta. Ha magától írta alá ezeket, az probléma.

MN: Mindeközben az a fura helyzet állt elő, hogy a „közmédia” vagy Menczer Tamás, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója az ön által előszedett adatokra hivatkozva támadja Magyar Pétert.

HÁ: Nem hiszem, hogy bárki is azt hinné, hogy megváltoztak volna. A propaganda a saját szája íze szerint, felerősítve adja elő dolgokat. Vicces, hogy az általam eddig feltárt sok száz ügyről nem beszél a Megafon. A minap például kitettem, hogy az EESZT-t üzemeltető, milliárdos támogatásból működő állami cég 666 ezer forintért vett 400 adag fagylaltot. Erről nem esik szó… Magyar Péter sajnálatosan indulatos reakciójában előkerült, hogy én most a propaganda alá adom a lovat. Sokszor elmondtam, hogy a propagandával nem az a jó eljárás, ha próbálunk nem beszélni fontos dolgokról csak azért, nehogy visszafordítsák ellenünk a szavainkat. Sokszor láttam ezt ellenzékben: például a menekültkérdésről is hallgatott az ellenzék, félve attól, hogy kiforgatják a mondandóját. Nem ez a jó stratégia, hanem neki kell menni a gépezetnek. Ezért is örülök, hogy október 5-re meghirdette Magyar Péter a tüntetést a közmédia elé a Kunigunda útjához. Rá kell venni a tömegeket, hogy követeljék, a közmédia álljon le a propaganda terjesztésével. Nem panaszkodni kell vagy félni tőle: ez a hatalmat védő legfontosabb géppuskafészek, és nem az árokba kell behúzódni előle. Az egyik legnagyobb kudarcomnak tartom, hogy nem tudtam kellő nagyságú tömeget rádöbbenteni arra: ameddig ez a kérdés nem oldódik meg, addig nem oldódik meg a rendszerváltás kérdése sem. Magamat mentve azért elmondanám, hogy a teljes ellenzék ez ellen dolgozott, azt sugallva, nincs erre szükség, mert így is lehet választást nyerni, csak az kell, hogy összefogjunk. Láttuk az eredményt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.