"Teljes őrület" - szembeszállnának az akadémiai kutatók Palkovics tervével

Belpol

Nem akarják, hogy a miniszter egymás ellen fordítsa a humán- és a természettudományos kutatókat.

A Magyar Narancs csütörtöki lapszámában részletes cikk mutatja be, hogy újabb állomásához érkezett a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának kormányzati bedarálása.

Mint ismert, az MTA-s kutatóintézetek 20,1 milliárdos állami támogatása a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz került, a miniszter pedig azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyes MTA-intézeteket egyetemekhez csatoljon, másokat a kormány alá rendeljen, és egyébként is erőteljesebben befolyásolja, mit kutatnak az intézetekben. Innentől a cikkbél idézünk fel egy rövid részletet.

"Miután az MTA decemberi közgyűlése nagy többséggel szembeszállt Palkovics elképzeléseivel, a miniszter bejelentette: az átvilágítás végéig csak a kutatóintézetek dolgozóinak bérét utalja át az MTA-nak, a dologi kiadásokat, így a rezsiköltségeket vagy a laborok fenntartását fedező pénzt visszatartja. A minisztérium szerint az átmeneti időszakban az MTA e pénzeket máshonnan is tudja pótolni, de valójában már most komoly megszorítások léptek életbe az intézetekben. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának háttérbeszélgetésén elhangzott, hogy a vidéki kutatók utazási költségeit nem tudják kifizetni, a Természettudományi Kutatóközpont gazdasági igazgatója pedig az új alkalmazottak felvételét állította le február 1-jétől; de bármilyen dologi kiadást is csak külön igazgatói jóváhagyással lehet engedélyezni.

Ebbe a vészterhes hangulatba érkezett az Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal pályázati kiírása az MTA-intézetek „megversenyeztetéséről”. Az akadémikusok szerint a pályázat a deklarált kormányzati terveknek is ellentmond. „Ha a cél a profiltisztítás és a párhuzamosságok kiküszöbölése, ahogy az ITM egy háttéranyagában szerepel, az éppen hogy kevesebb versenyt jelent. Hogy ezek után az alaptámogatásért is pályáznunk kell, teljes őrület” – mondja a Társadalomtudományi Kutatóközpont egyik munkatársa. A szerveződő dolgozók úgy látják, diszkriminatív, hogy a pályázaton olyan szereplők – egyetemek, állami intézetek – indulhatnak az MTA korábbi alapfinanszírozásáért, amelyek alapfinanszírozása más csatornákon biztosított.

„A kormány fő céljai világosak: meg akarják mutatni a kutatóknak, ki az úr a háznál, a társadalomtudományokat pedig kidobják az ablakon, megpróbálják összeugrasztani egymással a természettudományos és a humán területen mozgó kutatókat” – vélekedik a Természettudományi Központ egyik munkatársa."

Hogy pontosan mekkora csapást jelentene a humán tudományokra az új pályázati rendszer, és hogy miként tiltakoznak a Palkovics-terv ellen a kutatók, arról a csütörtökön megjelenő Magyar narancsban olvashat. A lapra előfizetni itt lehet.

Magyar Narancs - Archívum részletes

A február 7-i lapszám tartalmából.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)