Az Aranyanyu Díjat először 2011 novemberében adta át az erre a célra összegyűlt zsűri, melynek tagja többek között Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtőrvívó, Dobó Kata színésznő, és Rácz Zsuzsa író, a díj megálmodója. „Három évvel ezelőtt találkoztam Beke Zsuzsával, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetőjével. Én ekkor már megcsináltam az első Terézanyu-pályázatot, megjelentek a könyveim, és nagyon sok nővel kerültem kapcsolatba – meséli Rácz Zsuzsa. – Egyértelműen azt éreztem, hogy a nők önbecsülése a béka feneke alatt van, és itt az idő ezen változtatni.” Az elismerés lényege, hogy olyan szakmákat mutasson be és értékeljen, ahol rengeteg nő dolgozik, munkájuk nélkülözhetetlen, az anyagi és erkölcsi honorárium mégis igen minimális. „Köztünk élő hősnőket keresünk, akik nap mint nap sokat tesznek értünk, családjainkért és közösségeinkért” – olvashatjuk a díj életre hívóinak filozófiáját honlapjukon.
Rácz Zsuzsa azt is elmondta, hogy ezzel a kezdeményezéssel szeretnék megmutatni, hogy éppen azoknak nem ismerjük a munkáját, akik betegeken, elesetteken segítenek, akik a közösségek motorjai, akik szinte észrevétlenül teszik a dolgukat értünk, és közben feladatuk felelőssége köszönő viszonyban sincs a megbecsülésükkel. „Akkor lehet bármin is változtatni, ha maguk a nők is elhiszik, hogy amit csinálnak, az fontos, és igenis van terük ebben az országban” – mondja Rácz.
| ||
A díjra bárki jelölhet számára fontos Aranyanyut, csak annyit kell tennie, hogy az év második felében meghirdetett díjra az akció honlapján keresztül, egy személyes történet elküldésével a hattagú zsűri figyelmébe ajánlja az adott hősnőt. „Idén körülbelül 250 nőt jelöltek a díjra, a három év alatt pedig összesen több mint 700-at – meséli Rácz Zsuzsa. – Aki Aranyanyunak ajánl valakit, ezzel fejezi ki háláját, akit pedig jelölnek, mindenképpen megtudja ezt, hiszen oklevelet küldünk nekik.” A döntőbe végül 12 nő kerül, akik közül kategóriánként kettőt-kettőt díjaznak: egyet a zsűri, egyet pedig a közönség díjával. „Sajnos egy évben csak hat nőt tudunk megjutalmazni, de legalább hatvanat tudnánk. Lélegzetelállító történetek vannak, és ha ez még csak egy csepp is a tengerben, a gálán mindenki azt érzi, óriási ereje van ennek az egésznek. Valami átszakad” – meséli az idén november 22-én megrendezett díjkiosztóról Rácz Zsuzsa.
Ezúttal a pedagóguskategória zsűridíját Debre Istvánné kapta, aki egy csepeli óvoda pedagógusaként halmozottan hátrányos, elsősorban cigány származású gyerekek nevelésére dolgozott ki olyan módszert, amely végigköveti a kicsik életét az általános és középiskolába, sőt adott esetben az egyetemre is. Véleménye szerint megfelelő neveléssel és erős, akár bentlakásos óvodákkal kellene elindítani a gyerekeket az életben, egy ilyen alappal sokkal sikeresebbek lehetnének, arról nem is beszélve, hogy még az integráció és szegregáció problémáját is megoldaná ez a modell, hiszen egy jó közösségbe bármelyik szülő szívesen beadná a gyermekét. Ehhez azonban elsősorban értő fülekre kell találnia egy ilyen kezdeményezésnek, és ennek a díjnak éppen ez a lényege. „Ezzel az elismeréssel az ebben a három hivatásban dolgozó nőket emelték ki, akik önzetlenül és keményen dolgoznak, és adnak magukból. A gálán láthattam, milyen sorsok vannak, és milyen kevés kell ahhoz, hogy mások életét megszépítsük – mondja Debre Istvánné, majd hozzáteszi: – Én mindig maximalista voltam. Cigány létemre ahová elmentem dolgozni, ott mindig megbecsültek. Pedig én csak teszem a dolgom.”
Az egészségügyi szakdolgozó kategória közönségdíjasa Pektor Gabriella gyógytestnevelő lett, aki 14 éve dolgozik az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány munkatársaként többek között a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikán. Emellett tanít egy pedagógusképző tanfolyamon, és óvodákban is foglalkozik sérült gyerekekkel. „Sosem kaptam semmilyen díjat, így nekem ez óriási elismerés. Ráadásul mindig azt mondom, én szeretetenergiával működöm, két jó szóért lehozom a csillagokat” – meséli napokkal a gála után is őszinte izgalommal Pektor Gabriella. Majd hozzáteszi, hogy manapság ahhoz, hogy valaki a középpontba kerüljön, mindig kell lennie egy másik embernek, aki mögötte áll, ezért is olyan büszke arra, hogy amit eddig elért élete során, azt magának köszönheti, őt soha senki nem protezsálta.
Az idei gála érdekességei közé tartozik továbbá az is, hogy magát a díjat is díjazták, a Richter Aranyanyu Díj ugyanis megkapta az év pr-projektjéért a szakma egyik legnagyobb elismerését, a Prizma Kreatív Pr Díjat. Rácz Zsuzsa szerint ez azt jelzi, hogy végre kezd divatba jönni a nőkről szóló, nőknek való kommunikáció, a szakma részéről pedig igen nagy visszaigazolás, hogy ők is látják az ügy jelentőségét. „A nők megítélésének társadalmi problémája beszédtéma kell, hogy legyen. Az Aranyanyu Díj kapcsán el tud indulni valami. A három díjazott szakma mellett égető szükség lenne a szociális szféra beemelésére is, van tehát még min dolgoznunk.”
