magyarnarancs.hu: Egészen pontosan így szól az alaptörvény Gulyás Gergely által folyamatosan hangoztatott O betűjelű kitételének szövege: „Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.”
Mészáros Gábor: A régi alkotmánynak is volt egy hasonló klauzulája. Az gyakorlatilag a közteherviselésre vonatkozó deklaráció volt: „Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” Ez a mostani, az alaptörvény O cikke valójában a korábbi alkotmány közteherviselési szabályainak az újrafogalmazása, tartalmának jelentős kiszélesítése azzal az új elemmel, amire hivatkoznak: mindenki felelős önmagáért. Holott ezt a rendelkezést nem ebben a kontextusban kellene elsősorban értelmezni.
magyarnarancs.hu: Hanem?
MG: Az Alkotmánybíróság már többször foglalkozott az O cikkel, amivel kapcsolatos határozataival végső soron – ahogyan szakberkekben fogalmaznak – egy új emberképformulát alakított ki. Az úgy írható le nagyon röviden, hogy az egyén önmagáért viselt felelőssége kiegészül a közösség irántival. És ebben a bizonyos – hadd használjam ismét ezt a kifejezést – emberképformulában az egyén közösséghez kötöttségére fókuszál az AB. A 2010-es években hozott számos egyéb határozatában is elő-előjön, hogy
az egyéni jogok ma Magyarországon egyfajta közösségi jogként érvényesülnek.
Mégpedig akképpen: te úgy gyakorolhatod az egyéni jogaidat, hogy egy közösség része vagy. S az Alkotmánybíróság ezt a gyakorlatot követi: nem az individuumra fókuszál, amikor az alapvető jogokat vizsgálja, hanem közösségben elhelyezve az egyént.
magyarnarancs.hu: Ebből éppen az következne, hogy mindenkinek arra kellene törekednie, hogy minél kisebb veszélynek tegye ki járvány idején a többi embert. De ebben a törekvésben az államnak is nyilván partnernek kéne lennie, s nem akár több százezer embert is vonzó eseményeket rendezni, kezdeményezni és propagálni.
MG: Persze. Mert önmagamon túl felelős vagyok azért, hogy megbetegedve lehetőleg ne fertőzzek másokat.
magyarnarancs.hu: A kormány azonban azt sulykolja, hogy mindenki felelős önmagáért, s ez vonatkozik aktuálisan arra, aki nem akart oltást, illetve megkéri azokat, ha már odahívta őket a tömegbe, s emiatt megbetegedtek, hogy maradjanak otthon.
MG: Így van. Csakhogy a hivatkozott alaptörvényi passzus alkotmánybírósági olvasata álláspontom szerint pont nem ez.
magyarnarancs.hu: Nem látszik túl konkrétnak a meghatározás.
MG: Az alkotmányunk Alapvetés elnevezésű része olyan általános szabályokat fogalmaz meg, amelyek többnyire konkrét jogi kötelezettségeket közvetlenül alig keletkeztetnek. Ezzel szemben a Szabadság és felelősség címet viselő fejezet tartalmaz az állampolgárokat direkten megillető alapvető jogokat és kötelezettségeket, meghatározva ezáltal az egyének egymás közötti viszonyait, illetve az állam és egyén közötti viszonyokat.
Az úgynevezett „önmagáért mindenki felelős” elve, amiről eddig beszéltünk, az Alapvetésben található, viszont ahogyan ezt már mondtam, az itt szereplő deklarációk normatív tartalom szempontjából kevésbé fajsúlyosak. Megfogalmazásukban is afféle működési szabályok. Önmagában például az O cikkre hivatkozással nemigen indítható eredményesen mondjuk egy alkotmányjogi panaszeljárás az AB előtt, ugyanis ahhoz pont a Szabadság és felelősség részben lefektetett valamely jogra is hivatkozni kellene: azok jóval erősebbek tehát, és a hierarchia magasabb szintjén állnak, mint az Alapvetésben található mindenféle deklarációk. Az O cikk és a hasonló pontok egyfajta kiegészítésekként húzhatók elő a kalapból.
magyarnarancs.hu: Pedig mostanában főként az egyén felelőssége hallható ki a kormányzati megszólalásokból.
MG: Ez politikai kommunikáció, amely végső soron a felelősség áthárítására irányul. Azonban az Alaptörvény – ugyancsak a Szabadság és felelősség fejezetében – kimondja, hogy az állam elsőrendű kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartása. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb: az élethez és az emberi méltósághoz való jog.
Vagyis az élet védelme állami kötelezettség is.
Hadd mondjak egy látszólag extrém példát: ha valakit életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélnek, és öngyilkosságot akar elkövetni, ezt nem engedik és rengeteg energiát fektetnek abba, hogy megakadályozzák. Miért is? Azért, mert az államnak kötelessége az egyén életének megóvása. És van egy másik ide vonatkozó kötelezettsége is: a testi és lelki egészséghez való jog érvényesülésének elősegítése, megteremtése. Ezt elsősorban természetesen a megfelelő egészségügyi ellátással, de másodsorban azzal is elő tudja segíteni, hogy nem szervez vagy szorgalmaz tömegrendezvényt, aminek következtében – ez esetben – egy járványhelyzet eszkalálódhat.
Ha közben arra hivatkozik a kormány, hogy ha nem oltatod be magad, és megbetegszel, így jártál, az mérhetetlenül flegma és cinikus.
Már csak azért is, mert vannak, akiket ilyen vagy olyan okból nem lehet beoltani, például a kisgyerekeket is. És esetükben pusztán ezáltal – ha a kormányzati logikát követjük – sem az öngondoskodás, sem a szülői gondoskodás elve nem tud érvényesülni. Ők milyen okból lesznek felelősek?
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
