Tényleg kapnak plusz 22 milliárdot az MTA-tól elvett kutatóintézetek, de nem tudni, mit vár el ezért a kormány

  • narancs.hu
  • 2020. július 24.

Belpol

Megszűnhet a kiszámítható, bázisalapú finanszírozás.

A tegnapi Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat értelmében a korábbi bejelentéseknek megfelelően idén 11 milliárd, jövőre pedig 22 milliárd forint plusz költségvetési forrást rendel a kormány az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz. Tavaly szeptemberben ide kerültek a korábban az MTA által fenntartott kutatóintézetek.

Az intézeti alkalmazottakból álló Akadémiai Dolgozók Fóruma a pluszpénz ellenére sem tűnik elégedettnek, a határozat ugyanis azt is tartalmazza, hogy "feladatarányos forrásallokációs rendszer" váltja fel az eddigi bázisalapú finanszírozást.

A kutatóintézetek működését a különböző pályázatoktól, projektektől függetlenül is biztosító bázisfinanszírozás megtartása az MTA egyik fontos törekvése volt a kormánnyal folytatott tárgyalások során.

Az ADF szerint most ez került veszélybe. "A bázisfinanszírozás hiánya olyan helyzetet teremt, amelyben megbízáson vagy felkérésen alapuló piaci tevékenységet lehet a kutatás látszatának álcája mögé bújtatni, ami lehetetlenné teszi a független tudományos gondolkodást és a tudomány fejlődésének elősegítését" – írják közleményükben.

Hogy a feladatarányos finanszírozás egész pontosan mit fog jelenteni, az még elég homályos, a kormányhatározat szerint mindenesetre az ELKH és a kormány hosszú távú stratégiai megállapodást tervez kötni, valamint a kormány egyetért az ELKH intézményi stratégiai irányelveivel is, ezeket az irányelveket azonban az ADF közleménye szerint a kutatók nem ismerik.

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.