"Hagyjuk abba az álvitát! Nem adóreformra, hanem a közteherviselés reformjára van szükség. Senki nem gondolja, hogy a ma létező 52 adó- és járulékfajtát egységes kulccsal lehetne működtetni" - hangsúlyozta a Liberális Fiatalok Egyesületének (LIFE) versenyképességről szóló december 8-i konferenciáján Csillag István közgazdász, a Medgyessy-kabinet gazdasági minisztere. A liberálisok legfőbb gazdasági tanácsadójának számító Csillag bejelentése arra utal, hogy a kisebbik kormánypárt lemondott régi követeléséről - 2006-os kampányának hangsúlyos eleméről -, és az egykulcsos adó bevezetését nem tekinti már szakítópróbának.
Rendszerhibák
Ezzel elhárult a legnagyobb akadály a szocialistákkal való megegyezés elől, de a részletes vita még hátravan, s miután Veres János többször jelezte, hogy átfogó átalakításra nincs lehetőség - a Pénzügyminisztérium (PM) inkább az "átstrukturálás" kifejezést használja a "reform" helyett -, biztosra vehető, hogy az ünnepek után újabb koalíciós csörték lesznek. Csakhogy az idő sürget. A miniszterelnök egy októberi APEH-rendezvényen azt ígérte: január 31-ig beterjesztik az Országgyűlésnek a kész törvényjavaslatot, hogy a képviselők még a tavaszi ülésszakon elfogadhassák a jogszabályokat - mivel legalább fél évet illene biztosítani az adminisztrációnak az áttéréshez az új rendszerre.
"A Gazdasági Versenyképesség Kerekasztalnak még nincs egységes álláspontja, igencsak szórnak a vélemények" - nyilatkozott lapunknak Zara László, a kormányfő által tavasszal felkért grémium adózási munkacsoportjának vezetője, aki "civilben" az Adótanácsadók Egyesületének elnöke. "Az adóreform-javaslatainknál nem a nullszaldó (sem abszolút, sem GDP-arányosan) az alapfelvetés, hanem egy olyan 'ideális' adórendszer kidolgozása a cél, amelyet a későbbiekben hozzá lehet igazítani a konvergenciaprogram kívánalmaihoz" - olvasható a kerekasztal honlapjára kifüggesztett reformtézisek bevezetőjében. A vállalati vezetők, az adószakértők és a PM egy dologban mindenképpen egyetértenek: a magas államháztartási hiány miatt középtávon nem lehet csökkenteni a bevételeket. A közteherviselés radikális átalakítása több kárt okozna, mint hasznot, a deficit újbóli megugrása ugyanis olyan fokú bizalomvesztéssel járna, amit semmilyen adóreformmal nem lehetne helyreállítani. Viszont az is igaz, hogy a jelenlegi rendszer túlzottan bonyolult, s miközben gyengíti az ország versenyképességét, a társadalmi igazságosság érvényesülését sem szolgálja.
A PM megrendelésére a Kopint-Tárki Zrt.-nél készült tanulmány szerint a magyar adóterhelés a GDP arányában nemzetközi összehasonlításban nem kirívóan magas - de az unióhoz 2004-ben és főleg 2007-ben csatlakozott országokéhoz képest már annak számít. A szakértők figyelmeztetnek arra is, hogy a magas adócentralizációs szint - ami közelít a 40 százalékhoz - még nem rombolja feltétlenül a versenyképességet; példaként a skandináv országokat szokták felhozni, ahol a magas adóterhek nem hátráltatják a gazdasági fejlődést. Viszt Erzsébet, a GKI Gazdaságkutató Zrt. munkatársa a LIFE-konferencián kifejtette: a vállalati nyereségadókulcsok inkább befolyásolják a multinacionális cégek Magyarország iránti érdeklődését. A 16 százalékos társasági adó kifejezetten vonzó, ám erre rájön a tavaly bevezetett négyszázalékos különadó és az önkormányzatok által szedett iparűzési adó, ami esetenként 30 százalék fölé nyomhatja a terhelést. Igaz, ezt ma számtalan kiskapus megoldás enyhíti, így a vállalkozásokat terhelő adó mindent összevetve a 12 százalékot sem éri el; 2005-ben a cégek 121 milliárd forint értékben vettek igénybe kedvezményeket (ennek 92 százalékát beruházásokba forgatták vissza). Az APEH adatai alapján viszont látható, hogy a nagyvállalatok terhelése mintegy hét százalékponttal alacsonyabb, mint a többi vállalatcsoporté. A képet tovább árnyalja, hogy az igénybe vett kedvezmények ellenére a nagy cégek által befizetett adó igen nagy összeg, ráadásul az export révén ők a gazdasági fejlődés - pillanatnyilag egyedüli - motorjai.
Abban is egyetértenek a szakértők, hogy az adórendszer szerkezete egészségtelen torzulásokat mutat: miközben az élőmunka terhei magasak, a vagyoni jellegű elvonások vagy az ökoadók jelentősége csekély. 2005-ben a munkaköltség arányában számított béradók meghaladták az 50 százalékot - ebben megelőztük a franciákat, és megközelítettük a németeket. A legnagyobb gond, hogy a 4,5 millió bevallást készítő állampolgárból csak 1,3 millió fizet ténylegesen adót; ennek egyik oka a minimálbér adómentessége. Ezt csak tetézi az alacsony aktivitás: míg Magyarországon a gazdaságilag aktívak aránya 57 százalék, az európai uniós átlag 60 felett van - Németországban például három évvel többet dolgoznak az emberek. Erre mondják a szakértők, hogy "egyharmados ország vagyunk": kevesen fizetnek sok adót, ami a liberális közgazdászok szerint már a közös teherviselés alapelvét veszélyezteti. A politikai elit nagy része viszont kitart a progresszivitás mellett, hiszen az inaktívak többsége önhibáján kívül került nehéz helyzetbe, és az állam nem hagyhatja cserben őket.
A legmagasabb általános forgalmi adókulcs 20 százalékos. Ebben hozzuk az európai átlagot, ám itt már nemigen érvényesül a progresszivitás: a jövedelemhez viszonyított áfakötelezettség a gazdagabb háztartásoknál alacsonyabb, mint a szegény családoknál, mivel ők a jövedelmük nagyobb hányadát fordítják fogyasztásra. A tőke és vagyoni típusú adók szerepe már-már szimbolikus jellegűnek nevezhető, jelenleg nem érik el a GDP egy százalékát. Igaz, ez amolyan kelet-európai jelenség, a szomszédos országokban is hasonló a helyzet; az európai listát Nagy-Britannia vezeti, ahol ezek a típusú adók 4,2 százalékot tesznek ki. Magyarországon a környezetvédelmi terhek sem sok vizet zavarnak: az ökoadók nagysága a háromszázaléknyi GDP-arányos részt sem éri el.
Újratöltések
A reform előkészítésén jelenleg többen is dolgoznak: a PM mellett Draskovics Tibor tárca nélküli miniszter szakemberei, az SZDSZ gazdasági tanácsa és kabinetje, a gazdasági minisztérium szakértői is a közteher-viselési rendszer átvilágításával foglalatoskodnak, és bevonták a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetőit is. A pénzügy főleg a fiskális, a gazdasági tárca (GKM) reálgazdasági, az MNB pedig inflációs és stabilizációs szempontok alapján vizsgálja az adószisztémát. Információink szerint az utóbbi hetekben Draskovics és Kóka - illetve a nemzeti bankosok - álláspontja sokban közeledett; kérdés, hogy a PM miként viszonyul majd a felvetéseikhez, és kinek a pártjára áll majd a kormányfő.
"Az adóreform nem az egyetlen, de elengedhetetlen eleme a növekedési pályára való visszatérésnek" - mondta a Narancsnak az SZDSZ egyik vezetője. A liberálisok mindenképpen levinnék a GDP egy-másfél százalékával (200-400 milliárd forinttal) az újraelosztási szintet, mert úgy vélik, az adócentralizáció 5-6 százalékkal magasabban van, mint a szomszédos országokban. Mindenképpen csökkenteni akarják az élőmunkát terhelő adókat és járulékokat. Újból nekifutnak a kis adók összevonásának (ez a legutóbbi adótörvény-módosításnál elvérzett), számos kedvezményt megszüntetnének, és egyszerűsítenék a rendszert. Kérdés azonban, hogy ezt az összeget hogyan lehet kivenni a büdzséből: terveik szerint elsősorban az állam működési kiadásait kellene csökkenteni - közel 200 milliárddal -, illetve az állami szolgáltatások újragondolása mellett kardoskodnak (ennek az a Draskovics-féle felmérés az alapja, amely közel kilencezer központi feladatot azonosított).
"A legfontosabb teendő az élőmunkát terhelő elvonások, elsősorban a társadalombiztosítási járulék csökkentése" - ismerte el Zara, hozzátéve, hogy ennek legalább 4 százalékosnak kell lennie, különben semmilyen hatása nem lesz. Megfontolandó a munkaadói járulék megszüntetése; Csillag István egyenesen a "felbruttósítást" javasolja (a nyugdíj- és egészségügyi járulékok leválasztása a bérrendszerről), mert ha minden teher a munkavállalóra hárul, akkor jelentősen növekedne az adótudatosság. Zara szerint indokolt az áfa 1-2 százalékos emelése, igaz, ennek inflációgerjesztő hatása lenne. Célravezető megoldás a cigaretta és az alkohol jövedéki adójának emelése, ám ebben a kormányt az érintett cégek lobbiereje eddig mindig visszafogta.
Teendők
Semmilyen adóreform nem képzelhető el az adóalap szélesítése nélkül. Az Eurostat számításai szerint Magyarországon a GDP 12 százalékára tehető a meg nem figyelt gazdasági tevékenység mértéke. A hazai vizsgálatok ennél rosszabb adatokat hoztak ki: tavaly a rejtett gazdaság nagyságát 17-18 százalékosra becsülték, a vállalatok közel 40 százaléka veszteséges, vagy nem mutat ki nyereséget. Bár a tavalyi törvényi szigorításoknak és az APEH erőfeszítéseinek köszönhetően jelentős mértékben zsugorodott a feketegazdaság (322 ezerrel több befizető jelent meg, a minimálbéresek száma 200 ezerrel, az egyéni vállalkozók száma 20 ezerrel csökkent), egy friss felmérés szerint a vállalatvezetők még mindig adóelkerülő-paradicsomnak látják Magyarországot. Idén csak a vagyonosodási vizsgálatok 34 milliárdos pluszt hoztak a büdzsének, ám itt sem ismer határokat az adókerülők kreativitása: aki csak tudja, külföldi bankszámlákra menekíti a pénzét, offshore cégekre írja az ingatlanát, vagy külföldön vásárol "üdülőt".
A fehérítés mellett a legfőbb teendő a foglalkoztatás bővítése, ehhez viszont hozzá kell nyúlni a segélyezési rendszerhez is. Vannak olyan hátrányos régiók, ahol az egy főre jutó segély összege 42 ezer forint, ám ha a munkaképesek legalább minimálbéres álláshoz jutnának, az adott család bevétele nem érné el az egyénenkénti 35 ezret.
Újra kellene gondolni a személyi jövedelemadó (szja) rendszerét is. A Kopint-Tárki tanulmánya szerint törvényben kellene rögzíteni a sávok indexálását (az inflációval együtt a sávhatároknak is mozdulniuk kell), esetleg szóba jöhetne a harmadik kulcs visszavezetése. Több szakértő az ekho és az eva eltörlését javasolja; főleg az utóbbi okoz fejfájást az APEH-nak, ugyanis a számlagyűjtésre nem kötelezett evások mögött az elmúlt években beszürkült a gazdaság. László Csaba, a KPMG adópartnere viszont úgy véli, erre az adófajtára szükség van, mert a vállalkozók az eva révén legalább részt vesznek a közterhek viselésében, s nem trükköznek.
Az adószakértők többsége mindenképpen eltolná az adórendszert a vagyoni adók irányába. Michnai Attila pár hónapja egy vagyonregiszterre alapozott szja-rendszer bevezetése mellett érvelt. "Az évente ismétlődő vagyonbevallásokra épülne az év közben keletkezett jövedelmekből felhalmozásra fordított summák megadóztatása" - írta a szakember a HVG-ben. Zara László is elégedetlen a pár hete elfogadott ingatlanadó-jogszabállyal. Jelenleg az önkormányzatokra van bízva, hogy bevezetik-e, ám az adótanácsadó szerint ez fából vaskarika; kötelezővé kellene tenni, és akkor majd el lehet gondolkodni a cégek által oly sokat bírált iparűzési adó sorsáról is. A PM egyik kutatóosztályának a tanulmánya viszont úgy látja: "Esetleges bevezetésének mérlegelésénél figyelembe kell venni, hogy ez az adónem önmagában nem alkalmas sem a progresszivitás növelésére, sem az adózatlan jövedelmek célzott elérésére. Ennek oka az, hogy a rendszerváltás turbulens időszaka esetleges módon rendezte át a lakásvagyon eloszlását, így az nem követi az érett gazdaságokban megfigyelhető, az életciklus-jövedelmekhez igazodó eloszlást."
"Az adórendszer jelentősége mélyen túl van dimenzionálva, a bizalom kérdése sokkal fontosabb. Inkább politikai igényeket elégít ki, hogy folyton felszínen tartjuk" - mondta lapunknak Chikán Attila, a Corvinus Egyetem tanára, az Orbán-kabinet gazdasági minisztere. A közgazdász szerint a kívánatos fejlődési pálya egy exportorientált, innovációvezérelt gazdaságban alakulhat ki, ezért az adóügyi kérdéseknél fontosabb az oktatás, a kutatás-fejlesztés ügye, illetve a különféle fejlesztési és stabilitási koncepciók összehangolása. László Csaba a Napi Gazdaság adórendszerről szóló november 22-i konferenciáján arról beszélt, hogy a tavalyi és az idei adóváltozások összezavarták a vállalkozókat; az ősszel elfogadott áfatörvény például teljesen átírta az adott szakterület terminológiáját, így nem csoda, hogy a piac szkeptikus a 2009-re ígért reformmal szemben.
