Tervek az adórendszer átalakítására - Elvonási tünetek

  • M. László Ferenc
  • 2007. december 13.

Belpol

Jóformán le sem zárult az egészségbiztosítás átalakításának vitája, a kormánypártok máris újabb erőpróba elé néznek: a koalíciós feleknek januárban dűlőre kell jutniuk az adórendszer reformkoncepciójáról. Veres János pénzügyminiszter előre közölte: mivel a konvergenciaprogram miatt a fiskális politika kényszerpályán van, radikális lépésekre, a rendszer teljes átszabására nincs lehetőség.
Jóformán le sem zárult az egészségbiztosítás átalakításának vitája, a kormánypártok máris újabb erőpróba elé néznek: a koalíciós feleknek januárban dűlőre kell jutniuk az adórendszer reformkoncepciójáról. Veres János pénzügyminiszter előre közölte: mivel a konvergenciaprogram miatt a fiskális politika kényszerpályán van, radikális lépésekre, a rendszer teljes átszabására nincs lehetőség.

"Hagyjuk abba az álvitát! Nem adóreformra, hanem a közteherviselés reformjára van szükség. Senki nem gondolja, hogy a ma létező 52 adó- és járulékfajtát egységes kulccsal lehetne működtetni" - hangsúlyozta a Liberális Fiatalok Egyesületének (LIFE) versenyképességről szóló december 8-i konferenciáján Csillag István közgazdász, a Medgyessy-kabinet gazdasági minisztere. A liberálisok legfőbb gazdasági tanácsadójának számító Csillag bejelentése arra utal, hogy a kisebbik kormánypárt lemondott régi követeléséről - 2006-os kampányának hangsúlyos eleméről -, és az egykulcsos adó bevezetését nem tekinti már szakítópróbának.

Rendszerhibák

Ezzel elhárult a legnagyobb akadály a szocialistákkal való megegyezés elől, de a részletes vita még hátravan, s miután Veres János többször jelezte, hogy átfogó átalakításra nincs lehetőség - a Pénzügyminisztérium (PM) inkább az "átstrukturálás" kifejezést használja a "reform" helyett -, biztosra vehető, hogy az ünnepek után újabb koalíciós csörték lesznek. Csakhogy az idő sürget. A miniszterelnök egy októberi APEH-rendezvényen azt ígérte: január 31-ig beterjesztik az Országgyűlésnek a kész törvényjavaslatot, hogy a képviselők még a tavaszi ülésszakon elfogadhassák a jogszabályokat - mivel legalább fél évet illene biztosítani az adminisztrációnak az áttéréshez az új rendszerre.

"A Gazdasági Versenyképesség Kerekasztalnak még nincs egységes álláspontja, igencsak szórnak a vélemények" - nyilatkozott lapunknak Zara László, a kormányfő által tavasszal felkért grémium adózási munkacsoportjának vezetője, aki "civilben" az Adótanácsadók Egyesületének elnöke. "Az adóreform-javaslatainknál nem a nullszaldó (sem abszolút, sem GDP-arányosan) az alapfelvetés, hanem egy olyan 'ideális' adórendszer kidolgozása a cél, amelyet a későbbiekben hozzá lehet igazítani a konvergenciaprogram kívánalmaihoz" - olvasható a kerekasztal honlapjára kifüggesztett reformtézisek bevezetőjében. A vállalati vezetők, az adószakértők és a PM egy dologban mindenképpen egyetértenek: a magas államháztartási hiány miatt középtávon nem lehet csökkenteni a bevételeket. A közteherviselés radikális átalakítása több kárt okozna, mint hasznot, a deficit újbóli megugrása ugyanis olyan fokú bizalomvesztéssel járna, amit semmilyen adóreformmal nem lehetne helyreállítani. Viszont az is igaz, hogy a jelenlegi rendszer túlzottan bonyolult, s miközben gyengíti az ország versenyképességét, a társadalmi igazságosság érvényesülését sem szolgálja.

A PM megrendelésére a Kopint-Tárki Zrt.-nél készült tanulmány szerint a magyar adóterhelés a GDP arányában nemzetközi összehasonlításban nem kirívóan magas - de az unióhoz 2004-ben és főleg 2007-ben csatlakozott országokéhoz képest már annak számít. A szakértők figyelmeztetnek arra is, hogy a magas adócentralizációs szint - ami közelít a 40 százalékhoz - még nem rombolja feltétlenül a versenyképességet; példaként a skandináv országokat szokták felhozni, ahol a magas adóterhek nem hátráltatják a gazdasági fejlődést. Viszt Erzsébet, a GKI Gazdaságkutató Zrt. munkatársa a LIFE-konferencián kifejtette: a vállalati nyereségadókulcsok inkább befolyásolják a multinacionális cégek Magyarország iránti érdeklődését. A 16 százalékos társasági adó kifejezetten vonzó, ám erre rájön a tavaly bevezetett négyszázalékos különadó és az önkormányzatok által szedett iparűzési adó, ami esetenként 30 százalék fölé nyomhatja a terhelést. Igaz, ezt ma számtalan kiskapus megoldás enyhíti, így a vállalkozásokat terhelő adó mindent összevetve a 12 százalékot sem éri el; 2005-ben a cégek 121 milliárd forint értékben vettek igénybe kedvezményeket (ennek 92 százalékát beruházásokba forgatták vissza). Az APEH adatai alapján viszont látható, hogy a nagyvállalatok terhelése mintegy hét százalékponttal alacsonyabb, mint a többi vállalatcsoporté. A képet tovább árnyalja, hogy az igénybe vett kedvezmények ellenére a nagy cégek által befizetett adó igen nagy összeg, ráadásul az export révén ők a gazdasági fejlődés - pillanatnyilag egyedüli - motorjai.

Abban is egyetértenek a szakértők, hogy az adórendszer szerkezete egészségtelen torzulásokat mutat: miközben az élőmunka terhei magasak, a vagyoni jellegű elvonások vagy az ökoadók jelentősége csekély. 2005-ben a munkaköltség arányában számított béradók meghaladták az 50 százalékot - ebben megelőztük a franciákat, és megközelítettük a németeket. A legnagyobb gond, hogy a 4,5 millió bevallást készítő állampolgárból csak 1,3 millió fizet ténylegesen adót; ennek egyik oka a minimálbér adómentessége. Ezt csak tetézi az alacsony aktivitás: míg Magyarországon a gazdaságilag aktívak aránya 57 százalék, az európai uniós átlag 60 felett van - Németországban például három évvel többet dolgoznak az emberek. Erre mondják a szakértők, hogy "egyharmados ország vagyunk": kevesen fizetnek sok adót, ami a liberális közgazdászok szerint már a közös teherviselés alapelvét veszélyezteti. A politikai elit nagy része viszont kitart a progresszivitás mellett, hiszen az inaktívak többsége önhibáján kívül került nehéz helyzetbe, és az állam nem hagyhatja cserben őket.

A legmagasabb általános forgalmi adókulcs 20 százalékos. Ebben hozzuk az európai átlagot, ám itt már nemigen érvényesül a progresszivitás: a jövedelemhez viszonyított áfakötelezettség a gazdagabb háztartásoknál alacsonyabb, mint a szegény családoknál, mivel ők a jövedelmük nagyobb hányadát fordítják fogyasztásra. A tőke és vagyoni típusú adók szerepe már-már szimbolikus jellegűnek nevezhető, jelenleg nem érik el a GDP egy százalékát. Igaz, ez amolyan kelet-európai jelenség, a szomszédos országokban is hasonló a helyzet; az európai listát Nagy-Britannia vezeti, ahol ezek a típusú adók 4,2 százalékot tesznek ki. Magyarországon a környezetvédelmi terhek sem sok vizet zavarnak: az ökoadók nagysága a háromszázaléknyi GDP-arányos részt sem éri el.

Újratöltések

A reform előkészítésén jelenleg többen is dolgoznak: a PM mellett Draskovics Tibor tárca nélküli miniszter szakemberei, az SZDSZ gazdasági tanácsa és kabinetje, a gazdasági minisztérium szakértői is a közteher-viselési rendszer átvilágításával foglalatoskodnak, és bevonták a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetőit is. A pénzügy főleg a fiskális, a gazdasági tárca (GKM) reálgazdasági, az MNB pedig inflációs és stabilizációs szempontok alapján vizsgálja az adószisztémát. Információink szerint az utóbbi hetekben Draskovics és Kóka - illetve a nemzeti bankosok - álláspontja sokban közeledett; kérdés, hogy a PM miként viszonyul majd a felvetéseikhez, és kinek a pártjára áll majd a kormányfő.

"Az adóreform nem az egyetlen, de elengedhetetlen eleme a növekedési pályára való visszatérésnek" - mondta a Narancsnak az SZDSZ egyik vezetője. A liberálisok mindenképpen levinnék a GDP egy-másfél százalékával (200-400 milliárd forinttal) az újraelosztási szintet, mert úgy vélik, az adócentralizáció 5-6 százalékkal magasabban van, mint a szomszédos országokban. Mindenképpen csökkenteni akarják az élőmunkát terhelő adókat és járulékokat. Újból nekifutnak a kis adók összevonásának (ez a legutóbbi adótörvény-módosításnál elvérzett), számos kedvezményt megszüntetnének, és egyszerűsítenék a rendszert. Kérdés azonban, hogy ezt az összeget hogyan lehet kivenni a büdzséből: terveik szerint elsősorban az állam működési kiadásait kellene csökkenteni - közel 200 milliárddal -, illetve az állami szolgáltatások újragondolása mellett kardoskodnak (ennek az a Draskovics-féle felmérés az alapja, amely közel kilencezer központi feladatot azonosított).

"A legfontosabb teendő az élőmunkát terhelő elvonások, elsősorban a társadalombiztosítási járulék csökkentése" - ismerte el Zara, hozzátéve, hogy ennek legalább 4 százalékosnak kell lennie, különben semmilyen hatása nem lesz. Megfontolandó a munkaadói járulék megszüntetése; Csillag István egyenesen a "felbruttósítást" javasolja (a nyugdíj- és egészségügyi járulékok leválasztása a bérrendszerről), mert ha minden teher a munkavállalóra hárul, akkor jelentősen növekedne az adótudatosság. Zara szerint indokolt az áfa 1-2 százalékos emelése, igaz, ennek inflációgerjesztő hatása lenne. Célravezető megoldás a cigaretta és az alkohol jövedéki adójának emelése, ám ebben a kormányt az érintett cégek lobbiereje eddig mindig visszafogta.

Teendők

Semmilyen adóreform nem képzelhető el az adóalap szélesítése nélkül. Az Eurostat számításai szerint Magyarországon a GDP 12 százalékára tehető a meg nem figyelt gazdasági tevékenység mértéke. A hazai vizsgálatok ennél rosszabb adatokat hoztak ki: tavaly a rejtett gazdaság nagyságát 17-18 százalékosra becsülték, a vállalatok közel 40 százaléka veszteséges, vagy nem mutat ki nyereséget. Bár a tavalyi törvényi szigorításoknak és az APEH erőfeszítéseinek köszönhetően jelentős mértékben zsugorodott a feketegazdaság (322 ezerrel több befizető jelent meg, a minimálbéresek száma 200 ezerrel, az egyéni vállalkozók száma 20 ezerrel csökkent), egy friss felmérés szerint a vállalatvezetők még mindig adóelkerülő-paradicsomnak látják Magyarországot. Idén csak a vagyonosodási vizsgálatok 34 milliárdos pluszt hoztak a büdzsének, ám itt sem ismer határokat az adókerülők kreativitása: aki csak tudja, külföldi bankszámlákra menekíti a pénzét, offshore cégekre írja az ingatlanát, vagy külföldön vásárol "üdülőt".

A fehérítés mellett a legfőbb teendő a foglalkoztatás bővítése, ehhez viszont hozzá kell nyúlni a segélyezési rendszerhez is. Vannak olyan hátrányos régiók, ahol az egy főre jutó segély összege 42 ezer forint, ám ha a munkaképesek legalább minimálbéres álláshoz jutnának, az adott család bevétele nem érné el az egyénenkénti 35 ezret.

Újra kellene gondolni a személyi jövedelemadó (szja) rendszerét is. A Kopint-Tárki tanulmánya szerint törvényben kellene rögzíteni a sávok indexálását (az inflációval együtt a sávhatároknak is mozdulniuk kell), esetleg szóba jöhetne a harmadik kulcs visszavezetése. Több szakértő az ekho és az eva eltörlését javasolja; főleg az utóbbi okoz fejfájást az APEH-nak, ugyanis a számlagyűjtésre nem kötelezett evások mögött az elmúlt években beszürkült a gazdaság. László Csaba, a KPMG adópartnere viszont úgy véli, erre az adófajtára szükség van, mert a vállalkozók az eva révén legalább részt vesznek a közterhek viselésében, s nem trükköznek.

Az adószakértők többsége mindenképpen eltolná az adórendszert a vagyoni adók irányába. Michnai Attila pár hónapja egy vagyonregiszterre alapozott szja-rendszer bevezetése mellett érvelt. "Az évente ismétlődő vagyonbevallásokra épülne az év közben keletkezett jövedelmekből felhalmozásra fordított summák megadóztatása" - írta a szakember a HVG-ben. Zara László is elégedetlen a pár hete elfogadott ingatlanadó-jogszabállyal. Jelenleg az önkormányzatokra van bízva, hogy bevezetik-e, ám az adótanácsadó szerint ez fából vaskarika; kötelezővé kellene tenni, és akkor majd el lehet gondolkodni a cégek által oly sokat bírált iparűzési adó sorsáról is. A PM egyik kutatóosztályának a tanulmánya viszont úgy látja: "Esetleges bevezetésének mérlegelésénél figyelembe kell venni, hogy ez az adónem önmagában nem alkalmas sem a progresszivitás növelésére, sem az adózatlan jövedelmek célzott elérésére. Ennek oka az, hogy a rendszerváltás turbulens időszaka esetleges módon rendezte át a lakásvagyon eloszlását, így az nem követi az érett gazdaságokban megfigyelhető, az életciklus-jövedelmekhez igazodó eloszlást."

"Az adórendszer jelentősége mélyen túl van dimenzionálva, a bizalom kérdése sokkal fontosabb. Inkább politikai igényeket elégít ki, hogy folyton felszínen tartjuk" - mondta lapunknak Chikán Attila, a Corvinus Egyetem tanára, az Orbán-kabinet gazdasági minisztere. A közgazdász szerint a kívánatos fejlődési pálya egy exportorientált, innovációvezérelt gazdaságban alakulhat ki, ezért az adóügyi kérdéseknél fontosabb az oktatás, a kutatás-fejlesztés ügye, illetve a különféle fejlesztési és stabilitási koncepciók összehangolása. László Csaba a Napi Gazdaság adórendszerről szóló november 22-i konferenciáján arról beszélt, hogy a tavalyi és az idei adóváltozások összezavarták a vállalkozókat; az ősszel elfogadott áfatörvény például teljesen átírta az adott szakterület terminológiáját, így nem csoda, hogy a piac szkeptikus a 2009-re ígért reformmal szemben.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.