A Védegylet, a Levegő Munkacsoport és a Nagymező Utcaiak Érdekvédő Egyesülete elsősorban a mélygarázsépítéssel együtt járó fakivágásokat szeretné megakadályozni. A fasor ugyanis védett, a beruházás pedig a fák egyharmadának kivágásával jár - de a civilek szerint több jel arra utal, hogy a munkálatok a megmaradónak ítélt fák gyökérzetét és lombkoronáját is veszélyeztethetik. Az építési engedélyezési dokumentumokban sejtett hiányosságok és ellentmondások sorával a Fővárosi Főügyészséghez fordultak.
A civilek érvelésével az önkormányzat egyrészt a parkolás jelenlegi megoldatlanságát, másrészt Terézváros szerződésben foglalt elkötelezettségét állítja szembe. 2002-ben, amikor a kerületben Farkas György (Fidesz) polgármestert Verók István (MSZP) váltotta, a "cca 380 férőhelyes mélygarázs" megépítésére szóló szerződést a képviselő-testület készen kapta. A garázs területhasználati és üzemeltetési jogát a beruházó évi hét és fél millió forinttal váltja majd meg, a nyereség pedig őt illeti. Eddig állítólag nem történt több, mint az engedélyek beszerzése. A szerződéstől való elállás lehetséges anyagi és jogi következményeivel az önkormányzat természetesen nem szívesen nézne szembe - nyilatkozott lapunknak Bajor Zoltán, a városfejlesztésért felelős szabaddemokrata alpolgármester. Az építési engedélyezési eljárásban a jegyző, Deák Erzsébet járt el, tehát az esetleges hibákért őt terheli a felelősség - hangsúlyozta.
A Jókai téri mélygarázs ügyében - ahol szintén a helyi lakók és a Védegylet támadták meg az engedélyt - a Fővárosi Bíróság tavaly májusban azért marasztalta el a terézvárosi önkormányzatot, mert olyan közcélú ügyben döntött, amelyben felmerülhet az engedélyező hatóság elfogultsága; ilyenkor pedig a közigazgatási hivatal jelöli ki az eljáró szervet (rendszerint valamelyik szomszédos helyhatóságot). A jegyző döntését támadók szerint most is hasonló a helyzet.
A Nagymező utcaiak az építési engedély hatályosságát is vitatják (a jegyző tájékoztatása szerint az építési engedély már jogerőre emelkedett, igaz, csak 2007. január 8-án). Ám civil oldalról a küzdelem valódi tétje a fasor épsége. Aggódnak, hogy a mélygarázs építése a megmaradónak ítélt fákat is veszélyezteti, mert ahhoz, hogy a lombkoronájuk sértetlen maradjon, három méter mély munkagödör kellene a réselőgépeknek - a beruházó és a kivitelező azonban egy mindössze hetven centiméteres gödör ásásában állapodott meg. Noha az általunk szemrevételezett kertészeti szakvélemény kitér azokra a gondozási körülményekre is, amelyek mellett a megmaradó fák nem sínylik meg az építkezést, helyszíni szemlénk során a fák gyökérzetét száraz földben,
néhol kiásva találtuk
A Nagymező utcai fasort a Budapesti városrendezési és építési keretszabályozás (BVKSZ) és több kerületi rendelet is védettként tartja számon. Mindez azonban - s ez részben kifogja a szelet a civilek vitorlájából - nem azonos az egyes faegyedek védettségével, mivel csak városképi és nem természeti védettséget jelent. Indokolt esetben - például kiszáradás vagy balesetveszély miatt - a fák kivághatók és pótlandók. Ez alapján a kertépítészeti engedélyezési terv azon szakasza nehezen támadható, amely a Radnóti Színház előtti négy darab, rossz állapotúnak ítélt platán kivágása mellett érvel. Kétely inkább négy hársfa és három kőris ügyében merülhet fel: előbbiek útban vannak, utóbbiakon "a száradás jelei mutatkoznak". Ezen esetekben a szakma nyilván mérlegeli a kivágás indokoltságát és azt, hogy városképi szempontból egyenértékű-e a kiindulási, 34 egyedet számláló védett fasor a tizenegy fa kivágásával, illetve cseréjével létrejövő fasorral. A jegyző mindenesetre kiadta a fakivágási engedélyt, a fővárosi környezetvédelmi ügyosztály pedig, bár feltételekhez kötve, de kezelői hozzájárulást adott 2004 májusában - amit aztán két évvel később felülbírált, és a három kőrist mégis átültetendőnek ítélte; e módosítás nyoma viszont nem lelhető fel az építési engedélyben.
Noha a civil szervezetek számára a fasor védettségét hangsúlyozó szabályzatok és rendeletek már elegendő jogalapnak tűnnek mindegyik egyed háboríthatatlanságára, a végső szót a Terézvárosi kerületi városrendezési és építési szabályzat (Tekvész) mondja ki. Ennek 25. §-a ismerteti azon kizárólagos szempontokat, amelyek alapján a kerületben ki lehet vágni fát (ha nem gyümölcsfákról van szó). Az első feltétel (növény-egészségügy) a platánoknál és esetleg a kőriseknél is teljesül, míg a második (a besűrűsödött faállomány negatívan befolyásolja a növényegyedek életképességét) egyik esetben sem áll fenn. A harmadik feltétel nem alkalmazható a Nagymező utcai szituációra, mert bár a passzus mélygarázs építéséről szól, foghíj beépítésére vonatkozik. A Nagymező utcában közterület alatt létesülne a mélygarázs, a kertészeti szakvélemény mégis hivatkozik erre a pontra is. (Annak idején a Jókai téren éppen a Tekvész e paragrafusa alapján vált jogszerűtlenné a beruházás - a különbség az, hogy a Jókai téri fák együttese még védett sem volt.)
A kerületi szabályozási terv amúgy bizonyos feltételek teljesülése mellett - melyek egyike a platánfák minimum ötméteres területi védelme - lehetővé teszi mélygarázs építését a Nagymező utcában.
Beleznay Éva, Budapest ideiglenes főépítésze szerint a mélygarázs jó megoldás lehetne a pesti Broadway parkolási gondjaira. A problémát abban látja, hogy még mindig hiányzik - habár készülőben van - az a fővárosi szabályozás, amely kimondja, a városban mely területeken szükséges feltétlenül mélygarázs létesítése - hiszen egészen addig szabad a pálya a kerületi különutak számára. A mélygarázsok jó esetben nemcsak a közterületi parkolók számát csökkentik, hanem kielégítik a helyi lakosság parkolási igényeit is.
Az egymásnak ellentmondó rendeletek okozta zavar tisztázása érdekében a jegyzőt is megkerestük. Mivel azonban az ügyészség vizsgálja az építési engedéllyel kapcsolatos törvényességi kérelmeket, a jegyző nem nyilatkozott lapunknak. Az ügyészség egyébként a fakivágási engedély miatt a múlt héten óvást nyújtott be a terézvárosi építési hatóságnál - azonban ezt pusztán formai kifogás alapján tette, az engedély
tartalmát még nem vizsgálták
Még kevesebb sikerrel jártunk, amikor Gyarmati Zoltánt, a kivitelező Murus Zrt. egyik vezetőjét próbáltuk elérni (Gyarmati egyébként annak a cégnek az ügyvezetője, amely a rózsadombi SZOT-szálló átalakítása ügyében nyáron pert vesztett egy civil szervezettel szemben). A 2000-es pályázat nyertese egyedüli pályázóként egy betéti társaság volt. A szóban forgó WK Ingatlanbérbeadó és Hasznosító Bt. két német magánszemély tulajdonában van, mely egymillió forint pénzben és 152 millió forint nem pénzben jegyzett tőkével rendelkezik (vö. a szerződés másfél milliárd forintra becsülte a beruházás költségeit). A WK 2006 októberében résztulajdonos lett abban a cégben, amely a Csepeli Beruházó Kft. jogutódaként, WK Mélygarázsépítő Kft. néven alakult meg. Noha ezzel a céggel eddigi kutakodásaink során sehol nem találkoztunk, feltehetőleg szerepe van a projektben. A mélygarázsépítő magyar vezetői ugyanis egyben a Murus vezetői is (igaz, a kft. tagjai között nem a Murus, hanem egy seychelle-i bejegyzésű offshore társaság szerepel). Gyarmati Zoltán lapzártánkig nem reagált megkeresésünkre.
Hogy mindez vihar egy kanál vízben, vagy egy lehetséges, súlyos természeti kár előzményeinek a dokumentációja, azt döntse el az olvasó - és természetesen az ügyészség.
