Tisztújító kongresszus előtt a szocialisták: Rossz passz

  • Besenyei Zsolt
  • 2007. február 1.

Belpol

A leendő pártelnök már csapatának összeállításakor kompromisszumokra kényszerült, és elbukott a hatalmát végképp bebetonozó alapszabályreform. Gyurcsány Ferenc február végén ugyanakkor kihívó nélkül veszi át majd az MSZP-t; érdemi alternatívája sem neki, sem programjának nincs. A tisztújítás két évre hirdet csapatot: 2009-ben felülvizsgálják az összeállítást, beleértve akár a kapitány személyét is.
A leendő pártelnök már csapatának összeállításakor kompromisszumokra kényszerült, és elbukott a hatalmát végképp bebetonozó alapszabályreform. Gyurcsány Ferenc február végén ugyanakkor kihívó nélkül veszi át majd az MSZP-t; érdemi alternatívája sem neki, sem programjának nincs. A tisztújítás két évre hirdet csapatot: 2009-ben felülvizsgálják az összeállítást, beleértve akár a kapitány személyét is.

Az idejekorán eldőlt, hogy kihívó hiányában a miniszterelnök a nagyobbik koalíciós formáció élére áll - efelől ne is legyen senkinek kétsége. Pedig a szocik közül sokaknak nem tetszik ez a megoldás. Csakhogy közel s távol nem látszik olyan szocialista mogul, aki meg tudná, vagy erősen meg akarná akadályozni a szándékát jó előre - a belső körben tavaly májusban, a nyilvánosság előtt szeptemberben - deklaráló Gyurcsány vezérségét. A miniszterelnök nem hagyhatta, hogy a párt gyámkodjon a kormánya felett, így aztán maga foglalja el a pártját. Ami, nem mellesleg, valójában már két és fél éve, amióta a választási időszakban irányító testületet vezette, az övé. Gyorsfelmérésünk eredményeit összegezve annyi minden bizonnyal leszűrhető, hogy a szocialista élvonal

a háta közepére kívánja

a párt és a kormány következő két évét, mást viszont nem nagyon tehet, mint hogy kormánytagként, illetve a pártvezetés részeként szerepet vállal a mantraszerűen reformoknak aposztrofált strukturális átalakításokban.

"Determinált a helyzet, szűk a mozgástér, érdemi alternatíva még teoretikusan sem fogalmazódott meg: nagyon mást senki sem tudna csinálni" - indokolta a párt vezetéséhez tartozó több forrásunk is, hogy az első vonalban miért nem kérdőjeleződött meg Gyurcsány vezető szerepe, miközben a második-harmadik vezetői-politikusi régióban már jóval többen akadnak, akik jobbnak láttak volna egy kétfejű, a Medgyessy-Kovács tandemhez hasonlóan megosztott vezetői modellt - ha nem is Hiller Istvánnal a kormányfő ellenpontjaként. A szocialista mogulok közül viszont senki sem akart a morgolódók élére állni, hanem inkább a Gyurcsány mögötti második vonalba sorakoznak föl. Onnan viszont (szinte) senki sem akart kimaradni, emiatt kettővel növelni kellett a kiemelt pozíciók számát, hogy mindenki meg tudja őrizni stallumát, s az újonnan belépőknek is jusson valami. A hét elejei állás szerint a megszüntetni kívánt elnökhelyettesből mindjárt kettő is lesz, nehogy ismét előforduljon az a malőr, ami a párt operatív irányítójának már a kormányalakításkor kiszemelt és ezért miniszteri posztot nem vállaló Juhász Ferenc exhadügyérrel a 2004-es tisztújításon egyszer már megesett. Akkor a kormányból frissen menesztett Szekeres Imre mostani honvédelmi miniszter ütötte el az elnökhelyettesi poszttól Gyurcsány favoritját, és ez könnyen előfordulhatott volna a következő tisztújításon is.

Az alelnöki posztokért szintén nincs nagy tülekedés: feljebb lép Kiss Péter, megőrzi a helyét Újhelyi István, és hogy a távozó elnök ne zuhanjon túl nagyot, minden bizonnyal neki is kreálnak egy ilyen pozíciót. Hiller helyzete egyébként bizonytalan, amit forrásaink feledésre ítélt elnöki periódusa mellett (amelynek során az első pillanatban a második, később pedig a sokadik hegedűsi pozícióba kényszerült Gyurcsány mögött) annak is betudnak, hogy mivel a miniszterelnökön nem lehet ütni, a frusztrált tagság esetleg rajta veri el a port. Hiller ezért is nyilvánult meg Gyurcsánnyal oppozícióban a legutóbbi elnökségi ülésen, habár a véleménykülönbség nem volt olyan éles, mint amilyennek első pillanatban látszott. A miniszterelnök a múlt szombati választmányi ülésen támogatásáról biztosította Hillert, mondván, az MSZP-ben nem szokás senkivel leszámolni; de Hiller alelnöki - még kevésbé az esetleg sikeresen újrázó Simon Gábor választmányi elnökkel szembeni - megválasztását persze ő sem tudja garantálni. Vagyis érdekes meccsnek ígérkezik a harmadik alelnöki posztért folyó csata, hacsak nem sikerül pacifikálni Veres János pénzügyminisztert, Mesterházy Attila frakcióvezető-helyettest s talán Szili Katalin házelnököt. Utóbbi az egyetlen meghatározó szocialista politikus, aki nem kényszerül arra, hogy beálljon a Gyurcsány mögötti csapatba (Lendvai Ildikó frakcióvezetőként részese annak), és bár úgy nyilatkozott, a kapott jelölésekről még nem döntött, komoly meglepetés lenne, ha nem tartaná fenn viszonylagos kívülállását, kivonva magát a közvéleményben egyelőre népnyúzásként lecsapódó kormányzati intézkedések felelősségéből. Szilinek alighanem már

2009 lebeg

a szeme előtt. Az államfőválasztás kudarcát Gyurcsánynak máig megbocsátani nem tudó Szili - illetve némiképpen Szekeres - mellett Puch László pártpénztárnok - akivel a miniszterelnök hónapokkal ezelőtt kiegyezni kényszerült - számít ellenpólusnak Gyurcsánnyal szemben szocialista körökben. A többiek belesimulnak a csapatba, érdemi ügyekben nem keveredvén konfliktusba a nagyfőnökkel.

A február 24-25-i tisztújítás - Gyurcsány eredeti, a belső választást kettőről négy évre, tehát mindenképpen a következő általános választások utánra toló elképzeléseivel szemben - legfeljebb az európai parlamenti választást követő tisztújításig határozza meg a pártbéli erőviszonyokat. Tétje az addig követendő politikai irányvonal felügyelete. Ahogyan egy korifeus fogalmazott: "Ott kell ülni a zsűriben." Az viszont kérdéses, hogy a tisztújítás után felállítandó ügyvivői rendszer, illetve az elnökség formális szerepét kikerülő, politikai egyeztető fórumként életre hívott, a pártvezetők mellett Gyurcsány néhány bizalmasát, vagy az MSZP elitjéhez nem tartozó politikust is egybegyűjtő informális hatalmi központ mellett a kormányfő pártelnökként mennyi valós hatalmat oszt meg az elnökséggel. A többségi vélemény borúlátó: annyit, mint eddig, azaz rábólinthatnak a már eldöntött ügyekre, vagy ha valami nagyon nem tetszik nekik - mint azt Gyurcsány dolgozatával a Népszabadság-beli megjelenés előtt tették -, esetleg kifogásolhatnak ezt-azt. (A jóléti rendszerváltás 2002-es jelszavával való szakítást, valamint a minden problémát a Kádár-rendszerből eredeztető gondolatokat nem nézték jó szemmel.)

A tervezett, erősen központosító alapszabály-módosítás viszont az eredeti formájában megbukott. Annak csupán praktikus elemeit (a helyi jelöltállítások káoszában való rendvágás, illetve a helyi szintű puccsista, fantom- és pszeudotagokkal történő hatalomátvételek megakadályozása) volt hajlandó befogadni a pártközvélemény. A tervezet

Gyurcsánynak stabil

hátteret kívánt biztosítani a kormányzáshoz. Ebben felszámolták volna a politikai akarat alulról felfelé áramlását, illetve megszüntették volna az önkorrekció lehetőségét. A modernizációnak nevezett húzás azzal a következménnyel járhatott volna a szocialisták számára, hogy egyhangúvá válik az MSZP, megszűnik a '89-es alakulás óta jelen lévő heterogenitás. Ám az alapszabály eme radikális reformja megdőlt a megyei szervezetek ellenállásán, és Gyurcsány a belső béke érdekében tartózkodott a konfliktus élezésétől. E fordulatnak van olyan (ámbár némileg meglepő módon kisebbségben lévő) interpretációja, miszerint megvédték a belső demokráciát. A másik olvasat szerint a megyei korifeusok őrzik kiváltságaikat. A legelfogadottabb értelmezésnek az MSZP-n belül az számít, hogy mivel Gyurcsány vezető szerepét megkérdőjelezni nem lehet, illetve a kormányzati döntésekre a derékhadnak nincs befolyása, hát megvétóznak valami olyat, amire rálátnak, és ami egyértelműen a mára nimbuszát vesztett vezérhez kötődik.

Hasonlóan rossz érzésekkel a szocialisták évek óta nem készültek kongresszusra. A párt népszerűsége mélyponton. Amint egy belső ellenzékinek számító politikus lapunknak megjegyezte: amikor a legutóbb így álltak, miniszterelnököt cseréltek. Persze ha most kenyértörésre vinnék a dolgot Gyurcsánnyal, az új kormányfő mögötti többség összeállása több mint kétséges volna, az előre hozott választás pedig minden bizonnyal az Orbán Viktor vezette jobboldali blokk kényelmes, akár minősített többségét hozná. A pesszimista szcenárió a rendszerváltás utáni első kormánnyal példálózik: az MDF akkor a mostaniakhoz hasonló radikális átalakításokba vágott bele, amik az első évben szépen le is nullázták a támogatottságát; s nem is állt föl a padlóról. Az optimisták a Bokros-csomagot emlegetik, amit két év múltán elfogadtak vagy megszoktak a dolgozók, és messze ennek volt a legkevesebb köze a Horn-kormány 1998-as bukásához. A reményeket a piacosító, a szociáldemokrata értékekkel elvileg ütköző (habár Európában sem példátlan), a jóléti állam maradványainak lebontásán ügyködő gazdaságpolitika majdani, legkorábban 2009-re várt sikerei éltetik. Addig a jelenlegi helyzetre kell tartósan berendezkednie az MSZP-nek - Gyurcsánnyal mint válságmenedzserrel az élen. A Fidesz esetleges, habár nem túl valószínű osztódása vagy Orbán háttérbe vonulása nyilvánvalóan új helyzetet teremtene. Különösen ez utóbbi tölti el aggodalommal a szocialistákat. A jobbos vezér visszalépése esetén nekik is új arccal kellene próbálkozniuk, holott éppen most betonozzák be a régit.

Váltás Budapesten

A megyei tisztújítások után a vezetések zömében maradt a status quo. Mindössze három megyében történt némi és egy helyen jelentős változás. Néhol hatalommegosztásra kényszerültek a helyi erős emberek. Érdekesen alakultak a dolgok például Bács-Kiskunban, ahol Márfai Péter az antiszemita tréfálkozása miatt tavalyelőtt a parlamenti mandátumáról lemondani kényszerült, ám helyben erős Zuschlag Jánost vette maga mellé, vagy Somogyban, ahol az eddigi elnök, Kolber István fejlesztési államtitkár a kiegyenlített erőviszonyok miatt Lamperth Mónika önkormányzati miniszterrel úgy egyezett ki, hogy utóbbi nem indult el kihívóként, viszont ügyvezetőként gyakorlatilag teljes elnöki jogkört kapott.

Baranyában a tavaly nyári autóbalesete óta ápolásra szoruló Toller László volt pécsi polgármester helyét várhatóan Szili Katalin veszi át a megyi szervezet élén. Fejérben a korábbi elnök Horváth Andrásnak sikerült visszatérnie a posztra, miután tavalyelőtti legyőzője, Szabados Tamás nem indult újra.

A legjelentősebb váltás kétségtelenül a fővárosi szervezet élén történt. Molnár Gyula újbudai polgármester, az eddigi elnök ezúttal nem vállalta a jelöltséget, miután az általa két és fél éve legyőzött Burány Sándor fejlesztési államtitkár támogatói lényegesen nagyobb erőt mutattak az előzetes felmérésen. A budapesti szocialista szervezetben alapos elitcsere várható. Például az eddigi pártpénztárnok Somlyódi Csabát Józsa István váltja; Horváth Csaba volt II. kerületi polgármester viszont minden bizonnyal megőrzi általános alelnöki funkcióját az elnökjelöltségtől szintén visszalépett Szanyi Tiborral szemben, mi több, Horváth éppen az új elit egyik prominense. A változások motorjaként több forrásunk is egyértelműen Hagyó Miklós főpolgármester-helyettest és Steiner Pált, a városházi MSZP-frakció vezetőhelyettesét nevezte meg.

A nagy helyezkedés oka a majdani szocialista főpolgármester-jelölt megnevezésének elhalasztása, hiszen Molnár esetleges újrázása esetén szinte magától értetődő lett volna, hogy az MSZP vele vág neki a posztdemszky-korszaknak. Burány Sándor azonban több belső fórumon is deklarálta, hogy nem ambicionálja a főváros vezetését. A főpolgármester-jelöltség kérdése így két évre jegelve van, addigra pedig eldőlhet, hogy a szűk vezetésből ki az első az egyenlők között.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.