Több száz katonát rúgtak ki, és még meg is nehezítik az újbóli elhelyezkedésüket

  • narancs.hu
  • 2023. december 4.

Belpol

Bizonyos esetekben még engedéllyel sem lehet állami szerveknél foglalkoztatni az elbocsátott katonákat.

Megnehezítette a kormány azoknak a 45 év feletti katonáknak az elhelyezkedését, akiket az év elején indult nagy elbocsátási, "fiatalítási" hullámban küldtek el

derült ki egy, az rtl.hu-hoz eljutott nem nyilvános, úgynevezett 4000-es típusú kormányhatározatból. Ezek a kormányhatározatok általában munkaügyi kérdésekkel foglalkoznak, ezekben rögzítik az állami szférában dolgozók létszámával vagy juttatásaival kapcsolatos döntéseket. Ezeket nem hozzák nyilvánosságra, pedig ezreket is érinthetnek.

Az rtl.hu által megismert határozat szerint azok, akiket az év eleji elbocsátási hullámban küldtek el, csak előzetes kormányzati engedéllyel helyezkedhettek el kormányzati igazgatási, vagy a kormány és a miniszterek felügyelete alá tartozó szerveknél. Vagyis ez azt jelenti, hogy az érintett katonák kénytelenek voltak a piacon munkát keresni, miközben tudásukat leginkább a rendőrségnél, a közigazgatásban, az oktatásban vagy más állami szervezeteknél tudnák hasznosítani.

A szabály minden munkaviszonyra irányuló egyezségre vonatkozik, vagyis a kinevezések, a szerződéskötések és az egyéb megállapodások is engedélykötelesek. A határozat visszavonásig érvényes, azt azonban a Honvédelmi Minisztérium nem árulta el, hogy az év eleje óta hoztak-e olyan döntést, ami alapján már érvényét vesztette a jogszabály.

Miután a honvédségi létszámról szóló adatok titkosak, azt nem tudni pontosan, hogy hány katona távozott a rendeletnek köszönhetően, ami lehetővé tette, hogy a honvédelmi miniszter egyoldalúan elküldhette azokat a 45 év feletti katonákat, akik legalább 25 év szolgálati jogviszonnyal rendelkeztek. Becslések szerint az érintettek száma több száz és 1800 között mozog.

Az RTL azt írja, úgy tudni, a döntés sokak esetében elhamarkodott volt, a honvédség ugyanis megpróbált jó néhány katonát visszafoglalkoztatni, amihez szintén külön kormányzati engedély kellett. A lap szerint a nem nyilvános határozat egyik pontja ráadásul azt is kimondja, hogy bizonyos esetekben még engedéllyel sem lehet állami szerveknél foglalkoztatni az elbocsátott katonákat.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.