„Látványpékség üzemel a minisztérium Szalay utcai székházában – így értékeli a tanévkezdésre kialakult helyzetet Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke. – A közvélemény felé azt üzeni Palkovics László államtitkár és csapata, hogy a kormány mindenben segít a tanároknak, de néhány hangos elégedetlenkedőnek semmi sem jó. A pedagógusok azonban tudják, hogy a lényeges kérdésekben nem hátrált meg a kormány.”
Egy hét múlva, szeptember 1-jén becsöngetnek a magyar iskolákban. A kormánynak nyilván kapóra jött, hogy a több tízezres tömegtüntetések és a látványos munkabeszüntetések után a nyári szünet idejére az oktatás kikerült a politikai közbeszéd fősodrából. Néhány hangulatjavító intézkedéssel tettek is azért, hogy ez így maradjon. Ám folytonos átalakítási és rögtönzési kényszerében az oktatási kormányzat maga alatt vágja a fát. Az új tanév bizonytalansági tényezői az októberi kvótanépszavazás után, de legkésőbb januárban egy második elégedetlenségi hullámhoz vezethetnek.
Amit megléptek
„A társadalmi ellenállás, a megmozdulások engedményekre kényszerítették a kormányt. Rájöttek, hogy nem egy szűk csoport kritikus véleményéről van szó, változtatni kell, különben a rendszer össze fog omlani” – mondja Galló Istvánné, a másik nagy pedagógus-szakszervezet, a PSZ elnöke. Ugyanakkor a tiltakozóknak szerinte sincs okuk túlzott örömre, a változtatások mértéke minimális maradt, ráadásul a legtöbb ígéret mögött még nincs törvényi háttér. A jogi szabályozásra fittyet hányó, kapkodó kormányzás szemléltetésére elég felidézni, hogy a szakképzésben bevezetett új természettudományos tantárgy oktatóinak a felkészítése a tanítással párhuzamosan kezdődik.
A tiltakozásokba bekapcsolódó legtöbb pedagógusnál vélhetően az életpályamodell megalázó kötelezettségei – a túlbonyolított portfóliókészítés, a tanfelügyelet és az önértékelés – jelentették az utolsó cseppet a pohárban. Logikus lépés volt a kormány részéről, hogy először e területeken jelent be engedményeket.
A köznevetség tárgyává váló pedagógus önértékelési csoportok (PÖCS-ök) az új szabályozásban önértékelést támogató munkacsoportként tűnnek fel, de a rendszer ezen túl is sokat egyszerűsödött. A legfontosabb változás, hogy automatikusan a magasabb fizetéssel járó pedagógus 2 fokozatba kerülnek a nyugdíjkorhatárt hét éven belül elérő tanárok és azok, akik már átestek az ideiglenes minősítő vizsgán. Palkovics László államtitkár összesen 30 ezerre becsülte az érintettek számát. Ám ezek a kedvezmények aligha elégítik ki a tiltakozó pedagógusok kemény magját, amely elutasítja az egész centralizált előmeneteli rendszert. „Egy alapvetően hibás elképzelést hiába csiszolgatunk, attól még nem lesz jó” – mondja Pilz Olivér, a tiltakozásokat januári nyílt levelével elindító miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára, a Tanítanék mozgalom egyik képviselője.
Látszólag enyhített a kormány a szintén minden pedagógust nyomasztó munkaterheken is. Visszavonták azt az értelmetlen szabályt, hogy a tanároknak heti 32 órát mindenképpen az iskolában kell tölteni, és heti 4 óra erejéig visszaadták az osztályfőnöki és a munkaközösség-vezetői órakedvezményeket is. A pedagógusok kötelező – s heti 26 órára feltornázható – óraszámából azonban nem hajlandó engedni az oktatásirányítás. Nem hallgatták meg a szakszervezetek azon javaslatát sem, hogy a mindennapos testnevelés, illetve a kötelező hit- és erkölcstanórák eltörlésével csökkentsék a tanulók leterheltségét. Ehelyett azt ígérik, hogy a Nemzeti alaptanterv átdolgozásáig a pedagógusok szabadon elhagyhatják a kerettantervbe foglalt tananyagmennyiség akár 30 százalékát. Palkovics László szerint arra is lehetőség lesz, hogy első és második osztályban a tanár csak 30 percet foglalkozzon a tananyaggal, a fennmaradó időt pihenésre, játékos foglalkozásokra fordíthatja. Az érintettek ezt az „engedményt” egyértelmű szemfényvesztésnek tartják, hiszen egy tanító eddig is pontosan tudta, hogy nem lehet egy 6-7 éves kisdiák figyelmét 45 percen keresztül a tananyaggal lekötni. Valódi megoldás a diákok óraszámának csökkentése lenne.
Márciusban az államtitkárság nagy hanggal jelentette be a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) megszüntetését, ám hamar kiderült, hogy a Fidesz-kormány nem akar kitáncolni a központosított fenntartási rendszerből. A jelenlegi 198 járási tankerület helyett 58 tankerületi központ felállítása indult meg, a központok 2017 januárjától veszik át a járási tankerületek feladatait. Pölöskei Gáborné Klik-vezető szerint ezzel párhuzamosan „menedzserszemléletre” állnak át a fenntartásban, ám Pilz Olivér ebből eddig csak annyit érzékelt, hogy az iskoláktól még messzebb kerülnek a döntések. Galló Istvánné arra sem lát garanciát, hogy az új rendszerben nőni fog az igazgatók mozgástere. „A tankerület ugyan az intézményvezető véleményének meghallgatásával dönt a kollégák felvételéről vagy a foglalkoztatási jogviszony megszüntetéséről, de ezt a véleményt nem kötelező figyelembe vennie” – mondja lapunknak az érdekképviseleti vezető.
2013 óta folyamatos problémákat okoz, hogy az iskolák egy részében a Klik felel a fenntartásért, de az épület „üzemeltetője” az önkormányzat maradt. E tarthatatlan helyzetet a kormány nem úgy oldotta fel, ahogy azt a tiltakozók elképzelték, hanem egy huszárvágással magához vonta az üzemeltetési feladatokat is. Ugyanakkor számos jel utal arra, hogy az önkormányzatok hatékonyabb működtetői voltak iskoláiknak, mint a Klik, ezért korábban több helyhatóság visszakérte az államtól az üzemeltetői feladatokat. Ráadásul a kormánydöntés a 2017-es költségvetés elfogadása után született, így egyelőre nem látszik, hogy miből fedezi a Klik januártól az újonnan vállalt feladatokat. Valamilyen formában nyilván el fogják vonni a pénzt az önkormányzatoktól, de ha rosszul becsülik meg a költségeket, az újabb kifizetetlen számlákhoz vezethet. Azt már Galló Istvánné teszi hozzá, hogy munkajogi szempontból sem tisztázott az eddig önkormányzati alkalmazásban álló technikai munkatársak helyzete.
Ami még hiányzott
Igazán „rendszerszintű” változtatásra a szakképzésben szánta el magát a kormányzat, ám ennek iránya éppen ellentétes a Tanítanék mozgalom javasolta megoldással. Ami biztos: szeptembertől a korábbi szakiskolákat szakközépiskolának, a korábbi szakközépiskolákat szakgimnáziumoknak hívják. A névváltozás azt üzeni, hogy ezek a képzések közelebb kerülnek a gimnáziumi oktatáshoz – de az ellenzők szerint ez minimum megtévesztő.
A szakiskolák első három évfolyamához nem nagyon nyúltak hozzá; annyi történt, hogy az újdonsült szakközépiskolák plusz két évének elvégzésével érettségihez juthatnak a diákok. Legalábbis az ígéretek szerint, mert a szkeptikusok úgy látják, hogy három év lebutított közismereti oktatás hiányosságait lehetetlen az utolsó két évfolyamon pótolni.
Az igazi újdonságot a szakgimnáziumi tanterv jelenti: ebben az intézménytípusban a Tanítanék számításai szerint közel 400 órával kevesebb lesz a közismereti óra (a képzés teljes ideje alatt), miközben az oktatás szakmai jellegét erősítik. A természettudományokra fordított idő akár 45 százalékkal csökkenhet. Az elképzelés lényege, hogy a szakgimnazisták csak azt a természettudományos tárgyat tanulják, amelyik kapcsolódik a szakmájukhoz: a vegyiparba készülők például a kémiát, a turisztikai pályát megcélzók a földrajzot. Az első tervek megszellőztetését nagy szakmai ellenállás követte, ezért a kormányban kitalálták, hogy kilencedik évfolyamon heti három órába, egy komplex természettudományos tárgyba sűrítenék a kirostált természettudományos tananyagot. Ennek a „science” tantárgynak a meghirdetése azonban még nagyobb zavart okozott. Egy héttel a tanévkezdés előtt nincs hivatalos, jogszabályban kihirdetett kerettanterve – a minisztériumi honlapról csupán egy tervezet tölthető le, amely az ígéretek szerint nem fog változni –, nincs és nyomtatott formátumban vélhetően nem is lesz hozzá tankönyv, és az intézmények arról sem kaptak felvilágosítást, hogy kémia, fizika, biológia, földrajz szakos tanáraik hogyan lássák el az új feladatot. Egy minisztériumi tájékoztató azt írja, a pedagógusok módszertani felkészítése szeptemberben kezdődik.
Galló Istvánné szerint borítékolható, hogy a szakgimnáziumokban közismereti pedagógusokból felesleg, szakmai oktatókból pedig hiány lesz. Az államtitkárság azt ígéri, hogy a feleslegessé vált természettudományos tanárokat átveszi a Klik, de egyelőre nem lehet tudni, hány ember kényszerülhet munkahelyváltásra. Mivel az új rendszert felmenő rendszerben vezetik be, évről évre nagyobb mozgásra lehet számítani, de a bizonytalanság és a kapkodás miatt az idei szeptember okozhatja a legnagyobb problémákat. Egy Bács-Kiskun megyei szakgimnázium igazgatója szerint náluk a földrajztanárnak lehet majd szüksége átképzésre, de az elkövetkező években több egyszakos természettudományos tanárnak is váltania kell, vagy részmunkaidős foglalkoztatásba kényszerülhet. A szakmai tárgyakat egyelőre el tudják látni, de az idősödő állomány és a növekvő óraszám komoly gondokat vetít előre. Békési Tamás, a PSZ Zala megyei elnöke a bizonytalanság miatt arra számít, hogy egyre több közismereti pedagógus hagyja majd ott a szakgimnáziumokat.
A szakképzés átalakítását a Tanítanék mozgalom elsősorban azért bírálja, mert 13-14 éves korukban pályaválasztásra kényszeríti a gyerekeket. A közismereti óraszámok visszavágása nagyon megnehezíti a szakgimnazisták felsőoktatásba kerülését, de még a különböző szakgimnáziumok közötti váltást is. Palkovics László azt javasolta, hogy aki erre igényt tart, vendégtanulóként, másik iskolában megszerezheti a továbbtanulásához szükséges ismereteket, de ez az oktatást közelről figyelők szerint tömeges méretekben nyilvánvalóan megvalósíthatatlan. A diákok „pályára állítását” erősítik az új érettségi szabályok is. A szakgimnazistáknak ettől a tanévtől kötelező egy szakmai tárgyból is vizsgázni, így ha például természettudományi érettségit választanának, azt pluszban, hatodik tárgyként vehetik csak fel. Békési Tamás szerint az új szisztéma azért is rossz, mert az „egyszer használatos” munkaerő előállítása felé mozdul el, „holott az EU-ban már teret nyert az a szemlélet, hogy mivel egy ember átlagosan háromszor módosít életstratégiát, a diákokat inkább ezekre a változásokra kell felkészíteni”.
Csendben folytatódik az alapítványi és magán-szakképzőiskolák állami kiszorítása is. Közülük azok, amelyek „állami keretszámos” szakmát oktatnak (például turizmust, vendéglátást), az új tanévben csak akkor indíthatnának új évfolyamot, ha csatlakoznak egy állami szakképzési centrumhoz, egyben ingyenesen az állam használatára engedik át vagyontárgyaikat. Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének (AME) elnöke arról tájékoztatta lapunkat, hogy az egyesület kötelékébe tartozó iskolák erre nem voltak hajlandók. A nagyobb intézmények a korábbi évfolyamokból és más szakmákból próbálnak megélni, de több iskola befejezte tevékenységét. Ők ígéretet kaptak arra, hogy tanulóik és pedagógusaik helyet találnak valamelyik állami intézményben.
Folytatják?
Pilz Olivér szerint a hangzatos kormányzati kijelentések ellenére az idei tanév összességében több problémát rejteget, mint az előzőek. Különösen a januártól kezdődő időszakban várhatóak súlyos bizonytalanságok, amikor megalakulnak az új tankerületi központok, teljessé válik az iskolák központi működtetése, és a diákok mellett élesben vizsgáznak az új érettségi szabályok is. Pilz úgy látja, civil mozgalmuk sikeres volt az oktatásügy tematizálásában. „Ma már a közvélemény túlnyomó többsége stratégiai kérdésként tekint az oktatásra, az embereket érdeklik a tanárok, diákok problémái” – mondja.
A Tanítanék mozgalom a nyáron sem szüneteltette tevékenységét. Legutóbb az ellen szólaltak fel, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó több szakképző intézményben nem azt az igazgatójelöltet bízták meg az intézményvezetői feladatokkal, akit a tantestület túlnyomó többsége támogatott. Volt, hogy az egész pályázatot érvénytelenítették, az Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági és Vendéglátóipari Szakközépiskolában pedig az szólhatott a kollégái támogatását élvező jelölt, Hadházi Róbertné ellen, hogy korábban kockás ingben kritizálta a kormány oktatáspolitikáját.
Bár a kormány továbbra is a tőle anyagilag függő vagy politikájához ideológiailag közel álló szervezetekkel feltöltött köznevelési kerekasztalnál kívánja megvitatni az oktatás átalakításának következő lépéseit, a két szakszervezet – igaz, külön-külön – sztrájkbizottságban tárgyal a minisztériummal. Galló Istvánné tájékoztatása szerint az április 20-i egész napos sztrájk óta két tárgyalási fordulót tartottak szakértői szinten, és továbbiakat is szükségesnek tart, mert egyelőre azokat a követeléseiket sem látják viszont a jogszabályokban, amelyeket a kormány elvileg elfogadott. Mendrey László szerint is megállapodást csak a tárgyalóasztalnál kell aláírni, ugyanakkor az elmúlt fél év azt bizonyította, hogy a kormányzat csak erős utcai, tantermi nyomásgyakorlás hatására veszi komolyan a pedagógusokat. „Most sokan úgy látják, hogy ki kell várnunk, mert az október 2-i népszavazási kampány mindent felülír. De előbb-utóbb újra mindenki számára láthatóan fogunk megjelenni.”
