Tompos Márton: El kell ismernünk, hogy egy dobásunk van

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Magyar Narancs: Aggódik, hogy ne ön legyen a Momentum Retkes Attilája?

Tompos Márton: Nem.

MN: Bővebben?

TM: Nem aggódok, hogy én leszek a Momentum Retkes Attilája.

MN: Ez már érthetőbb.

TM: A parlamenti frakciónknak 2026-ig van mandátuma, van 107 képviselőnk a települési, 36 a megyei önkormányzatokban, továbbá 4+1 polgármesterünk. Ők 2029-ig kaptak mandátumot, bármi is történik, ők mennek tovább, és kifejezetten igénylik a Momentum színeit és a közösség támogatását. Azért nem aggódom, mert egy 3,7 százalékos párt tisztújítása iszonyatosan kiélezett verseny tudott lenni. Rengetegen szavaztak, beszélgettek, ötletek voltak, két és fél órán keresztül grilleztek minket a vitán Fekete-Győr Andrással. Ha a kérdésben sugallt állapotban lennénk már, akkor nem itt tartanánk. Ennél sokkal egészségesebb és jobb most a közeg a Hajdúságtól Zaláig, az egész országban vannak emberek, akik folytatni akarják.

MN: Szolgáltató pártról beszélt a programjában. Ez mi? Buszmegállókat is csinosítanak majd, mint az MKKP?

TM: A szolgáltató párt alapkoncepciója az, hogy megpróbáljuk megtölteni tartalommal azt, amiről eddig csak beszéltünk. Meg akarjuk mutatni konkrétumokon keresztül, hogyan nézne ki a Momentum által vezetett Magyarország, vagy hogy nézne ki, ha a Momentum benne van egy kormánykoalícióban. A párt kirakatban lévő szereplői, az országgyűlési képviselők most üvegkalitkában vannak: látod őket, de valójában nem tudnak egyik irányba sem menni, mert mindenhol falakba ütköznek. Ezért teljesen új koncepciót próbálunk, és konkrét válaszokat fogunk adni az állam összeomlása miatt előálló helyzetekre, és nem csak elmondjuk az Egyenes beszédben vagy egy közleményben.

MN: Ezt a „ne csak az ATV-ben mondjuk el a dolgokat” koncepciót én már nagyon régen hallottam különféle politikusaiktól. Most mi lesz másképpen?

TM: Az, hogy én ezt csináltam az elmúlt két évben, és azért is lettem szerintem most elnök, mert látták a többiek, hogyan képviseltem ügyeket. Az ellenzék egyik legnagyobb baja szerintem, hogy „rángatja a volánt”. A Fidesz bedob egy új dolgot, az ellenzék ráugrik, aztán ejti, és ráugrik az újra. Én ezen változtatni próbáltam a gumilerakatokról és a kínai kapcsolatokról szóló kommunikációval, és végigvinni azt, hogy ha van egy sztori. Lentiben sikerült elérni, hogy elkezdjék elhordani az illegális gumilerakatokat, a budapesti titkos kínai rendőrőrsök ügyében sikerült elérni, hogy ezek bezárjanak. Sikerült ezek mögé az ügyek mögé tartalmat tennem, és most a pártnak is el kell indulnia ezen az úton.

MN: Végigvitte ezeket az ügyeket, de ezekből mikor lett szavazat? Lentiben például szinte teljes Fidesz-győzelem született a gumibotrány ellenére.

TM: Lentiben öt éve nem volt ellenzéki kihívója a fideszes polgármesternek, most volt kihívó, és egy választókörzetet leszámítva mindenhol sikerült indulót találni. 93 szavazaton múlt, hogy nem váltottuk le a polgármestert (Horváth László 2150 szavazattal nyert a független Sabján Sándorral szemben – a szerk.), de ennél is tovább kell mennünk. Azt is meg kell értenie az ellenzéknek, hogy a helyi ügyekből nem lesz kormányváltás.

MN: Sőt sok esetben önkormányzatváltás sem.

TM: Semmi nem lesz belőle, az nem elég. Ami van belőle, az aktivista, civil kapcsolat, donor, holdudvar. Ha ezek megvannak, és ezeket a lépéseket eddig kihagyta az ellenzék, akkor van helyi jelenlét, helyi alternatíva. Akkor van az, hogy nem csak akkor foglalkozik valaki a bicskei pedofilbotránnyal, a Fertő tóval vagy a debreceni akkugyárakkal, ha épp odamegy egy országos politikus. Amúgy ezt sem hagytuk ki mindenhol, Sopronban nagyon erős csapatunk volt a választásra, de az összellenzéki kavarás miatt nem értünk el jó eredményt. De ezt a két lépcsőt be kell iktatni. Törökbálint, Paks, Mosonmagyaróvár és Keszthely példája azt mutatja, hogy azért lehet önkormányzatváltás is.

MN: Akkor most jön a Momentum „le kell menni vidékre” korszaka?

TM: Már ott vagyunk nagyon sok helyen. A szolnoki szervezetünk most is vizet oszt a hőségriadóban, tegnap az orosháziak csinálták, csak ebből nem lesz cikk a Magyar Narancsban, pláne nem hír az RTL-en.

MN: Akkor országosabb párt a Momentum, mint amilyennek tűnik?

TM: Igen, de azért nem látszik, mert nem volt olyan politikai ajánlatunk, amihez kapcsolni tudják a pártot. Azt látták, hogy vannak arcok, szigetszerűen, és van központi szervezet, de ritkán kapcsolják őket össze. Most az a fontos, hogy olyan ajánlatot tegyünk, amihez lehet kapcsolódni. A Fidesznek van egy a kamu keresztény, nemzetieskedő „bicskával eszem a fagylatot” típusú ajánlata, Magyar Péteréknek a remény az ajánlatuk, a Momentumnak pedig az volt, hogy mi vagyunk a fiatalok, a tiszták, és tök jó szakpolitikai javaslataink vannak. Ez nem elég. Nekem a politikai ajánlatom az, hogy ha valaki cselekedni akar, és tényleg tenni valamit a szociális, jogi, oktatási vagy egészségügyi bajokkal, akkor a Momentum ebben partner lesz. Más mást ajánl, de mi az aktív hozzáállásban hiszünk.

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: Nem sokan emlékeznek rá, de 2017-ben indított a Momentum egy konkrét problémamegoldó mozgalmat a Cselekvés körei néven, ami bármiféle cselekvés nélkül el is tűnt. Ez most más?

TM: Meg vagyok döbbenve, hogy emlékszik erre! Azt az akkori elnökség találta ki, és hasonló koncepció volt, de felülről jött, és nem töltötték meg konkrétumokkal. Ezt most új szintre szeretném emelni.

MN: Mélyponton van most a Momentum?

TM: Nehéz lenne 3,7 százalék után azt mondani, hogy minden szuper, én sem fogom ezt mondani. De a tettvágyat és lelkesedést látva, ami egy csomó emberünkre jellemző, az alapján nem merem azt mondani, hogy motivációs probléma van. Inkább óvatos várakozást látok, mindenki meg akarja tudni, mi lesz most a mi szerepünk. De el kell ismernünk, hogy egy dobásunk van: 2026-ra be kell bizonyítanunk azt, hogy a kormányváltásban, a rendszerváltásban és végső soron egy jobb Magyarország építésében szerepünk van. Ha nem sikerül, akkor így jártunk.

MN: Korábban beszélt már az idei elrontott kampányról, de úgy tűnik, hogy valójában évek óta gyűlnek a bajok a pártban.

TM: Igen, ez abszolút igaz. 2021-re elfogyott az a varázs, hogy mi vagyunk az újak, a fiatalok és a tiszták. Letoltunk négy évet úgy, hogy nem voltunk bent a parlamentben, de ott maradtunk a politikai porondon, ami szép és jó, de leölte rendesen a politikai tőkénket. 2022-ben bejutottunk a parlamentbe, és valami nagyot kellett volna villantani a frakcióban, de menet közben kellett volna megtanulni lovagolni. Van, akinek sikerült, de a többségnek nem, és ez egy elvesztegetett másfél-két év volt, nem sikerült új ajánlatokat adni, nem sikerült egymással összekötni a képviselőinket és polgármestereinket úgy, hogy ez egy érezhető hálózat legyen, amihez érdemes akár függetlenként is csatlakozni. Ennek a 2021-es előválasztás volt a kezdete, 2022-ben az ellenzéki koordináció elfedte a bajokat.

MN: Mi volt ennyire egyértelműen elrontva? Idő azért volt a pártépítésre.

TM: Minden ugyanoda vezethető vissza, de például amikor bekerültünk 2022-ben a parlamentbe, akkor nem tudtuk eldönteni, hogy beüljünk-e vagy nem. És akkor jött az, hogy be is megyünk és ki is vonulunk, hoztunk is ajándékot, meg nem is. Mi azt mondtuk, nem veszünk fel bizottsági tagságot, de szónokolunk ott – ez olyan mismásolós. Utána nem tartottunk ki ügyek mellett, mindenkinek meg akartunk felelni. És nem is volt összefogva a párt: nem tudtuk, kinek mi a szerepe, mindenki a saját kis területén ment tovább, nem volt központi gerinc, mondás, narratíva, amire mindent felfűzünk.

MN: Ennek a széttartásnak az egyik oka az is volt, hogy a párt elnöksége képtelen volt megegyezni a frakcióval. Ön alatt ez máshogy lesz?

TM: Voltak nézeteltérések, de mivel Bedő Dávid és én is benne vagyunk a frakcióvezetésben is, remélem, ez most konszolidálódott, és mindenki megérti, hogy egyszerűen muszáj egy irányba állnunk, különben együtt süllyedünk el.

MN: Mostanság úgy tűnik, a társadalom erős vezetőket akar, és Donáth Annát is annak próbálták felépíteni. Önnek lesz ilyen imázsa?

TM: Én minden esetben azt az elvet követem, hogy felnőttnek tekintem a csapatom tagjait, és nem cél erőből átvinnem dolgokat. Persze én vagyok a párt élén, de a párt valójában sokkal több értékes emberrel bír annál, mint hogy egy ember köré fűzzük fel a politikai arculatunkat. Abban a világban, ahol erős vezetők dominálnak, üdítő kivétel lesz az, hogy mi azt mondjuk, nekünk van egy Lőcsei Lajosunk, egy Donáth Annánk vagy egy Fekete-Győr Andrásunk is. Hiszek benne, hogy ez jobban működhet.

MN: Ha már ismert nevek: Stummer János úgy lett elnökségi tag, hogy 2022-ben még a Jobbik elnöke akart lenni. Nem ront a liberális párt imázsán, hogy az elnökségi tagjuk a romagyilkosságok idején csatlakozott egy szélsőjobboldali párthoz és vitte ott elég sokra?

TM: A liberalizmusunk abban nyilvánul meg, hogy ha van olyan ember, aki elismeri a hibáit, megadjuk neki a második esélyt. Stummer János elmondta, hogy élete egyik legnagyobb hibája volt, amikor 2021-ben megszavazta a melegellenes törvényt. Többször bocsánatot is kért emiatt. Vannak olyan roma tagjaink, akik továbbra is fenntartással kezelik az ő működését, pedig sokat dolgozott olyan településeken is, ahol kifejezetten nagy a roma közösség. Ezeket ő megpróbálja munkával ellensúlyozni, én pedig úgy vagyok vele, hogy ha Lőcsei Lajos roma politikusként azt mondja, hogy neki Stummer János rendben van, akkor ki vagyok én Budapestről, hogy azt mondjam neki, hogy nem lehet rendben? És persze dolgoztam is együtt Stummer Jánossal, nagyon sokat tett hozzá a párthoz.

MN: Átlagos hírkövetőnek azért elég nehéz nem azt gondolni, hogy itt van egy karrierpolitikus. A szavazóknak hogyan lehet ezt elmagyarázni?

TM: Nem akarom nekik elmagyarázni, csak azt kérem, kövessék azt, amit Stummer János csinál, adjanak neki fél évet, és ha utána is azt mondják, hogy nem, akkor kövessék ki. Ha viszont arra jutnak, hogy már értik, miért szavazta be a Momentum az elnökségbe, akkor mehetünk tovább.

MN: Mi a Momentum ideális helyzete az ellenzéki összefogás kérdésében?

TM: Mindenkinek elmondom, hogy én nem akarok más pártokról beszélni. Ha a politikai folyamatokat akarjuk megérteni, akkor elkerülhetetlen, de az én dolgom a választókkal van.

MN: Azt mondta, hogy részt venne koalíciós kormányzásban, ehhez azért érdemes tisztázni előbb-utóbb a viszonyokat. Kivel kormányozna?

TM: Nevek nélkül, mert nagyon szeretném, ha mindenki megértené, hogy ne a médián keresztül üzengessünk. Azokkal a formációkkal kormányoznánk, akik megértik a szolgáltatópárti koncepciót, és kilépnek a sajtótájékoztatókból. Több formációt is látok a palettán, akik ezt is csinálják, én velük szeretnék koordinálni, aztán a lengyel modellt követve leváltani ezt a rendszert 2026-ban.

MN: A jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt vezére kategorikusan kizárta a koalíciót mindenkivel, a DK-val pedig amúgy sem jó a viszony. Ki marad?

TM: Abszolút tiszteletben tartom ezeket, és bár megszenvedtük azt, hogy júniusban jött a Tisza Párt, és mindent elmosott, az emberek kirángatása a politikai apátiából olyan dolog, amiből a teljes ellenzék profitál, és hálásak lehetünk érte. Azt, hogy ezt mondja a választások előtt Magyar Péter, én értem és tiszteletben tartom, de korábban azt is mondta, hogy nem akar az ukránokról beszélni, miközben az interjú készítése alatt épp Kijivben van. Tehát meglátjuk, de ha a Momentum 3–4 százalékos szinten marad, akkor nem is várhatok el semmit senkitől. Nekünk most erősödni kell, meg kell találnunk a szövetségeseinket, aztán ha az együttműködés jó lesz, akkor lehet beszélni választási szövetségről.

MN: Ezek szerint elődjével szemben nem tervez megoldást adni az állandóan visszatérő „Gyurcsánnyal vagy nélküle” kérdésre?

TM: De igen, viszont a képlet többi szereplőjével együtt. Ha megbeszéltük, és azt mondják, tetszik a koncepció, majd akkor szeretném bemutatni a mi alternatívánkat.

MN: Tehát nőni akarnak még. Van üvegplafon Magyarországon egy liberális párt felett?

TM: Igen, de mindenki felett. Én azt gondolom, hogy az embereknek a liberális szóval van a legnagyobb problémájuk, illetve az ellenérzéseket azok a tévképzetek okozzák, amiket a Fidesz hozzácsapott. A Fidesz nagyon sokat tett azért, hogy a liberalizmushoz mindenféle szélsőség kapcsolódjon, pedig az a típusú jóléti társadalom, ami a világtörténelemben a legmagasabb életszínvonalat nyújtja, a liberális demokrácia alapelvein nyugszik. Szólásszabadság, jogegyenlőség, hatalmi ágak szétválasztása, sajtószabadság: ezek a liberalizmusból jönnek, csak most már teljesen másik gondolatkört társítottak hozzá, „köszönhetően” a többi közt az SZDSZ kevésbé áldásos munkájának és a Fidesz aknamunkájának és propagandájának. Az emberek jelentős része egyet­ért a liberalizmus alapgondolataival, csak a liberális szóhoz kapcsolt tévképzeteket utálja. Ennek az a feloldása, hogy az emberek többségét rohadtul nem érdekli, ki segít a gyerekének leérettségizni, ha nincs helyben tanár. De az sem, hogy honnan van a kulturális esemény, vagy ki szervezte a szociális programot, amit a szolgáltató párttal megvalósítunk. Ha segít, akkor sokadlagos, hogy ez egy liberális vagy konzervatív párt.

MN: Kései volt előlépni azzal, hogy önök liberálisok?

TM: Igen. Az emberek azt várták, hogy társíthassák valamihez a Momentumot. Oké, fiatalok voltunk és szépek, de nem volt válaszunk arra, mik vagyunk. És erre a klasszikus válasz, hogy liberális, konzervatív vagy szocialista. Ennek az érthetőbbé tétele lehet a szolgáltatópárti működés: az, hogy az emberek fejében az legyen, hogy a Momentum nemcsak dumál, hanem csinál valamit.