Török Gábor-interjú: Orbán Viktor világpolitikai tényezővé nőtte ki magát

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 16.

Belpol

Mert a kormányfő „áttörte az üvegplafont”. A baloldal viszont impotens. Igen, így! És Áder? Ízelítő interjúnkból, amelyben a menekültügy politikai vonatkozásairól beszélgettünk.

Az elemzővel a menekültügyről, és az arra adott politikai válaszokról beszélgettünk.

„Magyar Narancs: Orbán Európa nagy embere akar lenni azzal, hogy megvédi az unió határait – a 444.hu és az index.hu is közölt olyan cikket, amely kormányzati forrásokra hivatkozva írt erről. A kormányfő arra számít, hogy a heves támadások ellenére hamarosan jön egy fordulat a megítélésében. Elképzelhető ez?

Török Gábor: Én is részt vettem olyan háttérbeszélgetéseken, ahol kormánypárti szereplők azt mondták: ha közvetlen európai vezetőválasztás lenne, Orbánnak komoly esélyei lennének most a győzelemre. De hogy ez több mint vágy a kormányzat részéről, azt elemzőként is érzem. Orbán az elmúlt hetekben kiemelkedett a magyar politikai realitásból, és elsőként a rendszerváltás utáni politikusok közül, világpolitikailag is értelmezhető szereplővé vált. Csodálkoznék, ha ez az ő szándékával ellentétesen történt volna. Tudja, hogy ezzel újrarajzolhatja saját politikai arcélét, eddig ugyanis a fő nemzetközi értelmezés az volt, hogy egy diktatórikus hajlamú, populista politikus és/vagy kevésbé fontos, átmeneti szereplőnek gondolták. Ezzel az üggyel azonban áttörte a fölötte lévő üvegplafont. Bőven alakulhat úgy az ügy, hogy Orbán igazát fogja visszhangzani Nyugat-Európa. De az még nem világos, hogy a haszonszerző és számkivetett, avagy az uniós politikusokat felébresztő államférfi képe marad fenn róla.”

De mit gondol Török a baloldal reakciójáról?

TG: „…Korábban sok kételyem volt ebben, azt gondoltam, hogy a baloldal ennyire nem lehet alkalmatlan és impotens, most viszont azt látom, hogy de, lehet. És hogy a kormányváltó pálya egyre inkább a Jobbik irányába tolódik.”

Török Gábor a csütörtökön megjelenő interjúban Áder Jánosról, Gyurcsány Ferencről, Orbán hibáiról és a magyar belpolitika alternatíváiról is beszélt.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.