Törvényi szintre emelte a kormány, hogy a „szökésben” lévő gyerekek helyére másokat helyezhetnek el a gyámhatóságok

  • narancs.hu
  • 2025. január 3.

Belpol

A szakmailag problémás gyakorlatot több megyében már évek óta alkalmazzák.

Törvényi szintre emelte a kormány, hogy a „szökésben” lévő, a jogszabály szerint engedély nélkül távollévő fiatalok helyére másokat helyezhetnek el a gyámhatóságok – vette észre a Népszava. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997-es törvény egészült ki január elsejével azzal a szövegrésszel, hogy

ha a „távollét a három hónapot meghaladja, a távollét idejére a gondozási helyen – ideiglenes hatállyal vagy nevelésbe vétel elrendelésével egyidejűleg, ideiglenes gondozási hely kijelölésével – más gyermek helyezhető el.”

A lap arról ír, ezt a javaslatot az október 29-én Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes által benyújtott „Egyes felsőoktatási, családügyi és kulturális tárgyú törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat még nem tartalmazta, csak később Hende Csaba, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke terjesztette be „Túlterjeszkedő módosító javaslatot tartalmazó egységes javaslatában”.

Nyilvánosságra hozott statisztikai adatok nincsenek arról, hogy hány gyerek van szökésben. Kothencz János, a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozó Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója az Indexnek decemberben azt mondta: Magyarországon mintegy 1000 gyermek van engedély nélkül távol, ebből a tartósan 400-500-an. A Népszava információi szerint havonta 300-400 a beutalt gyerek, ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen hónap alatt betelik a távollévők helye.

A lap szakmát jól ismerő forrása szerint ezt a gyakorlatot több megyében már évek óta alkalmazzák, máshol – elsősorban a dolgozók távozása, a kényszerű csoportösszevonások és a férőhelyhiány miatt – csak tavaly kényszerültek rá, szakmailag azonban több probléma is van ezzel a megoldással. Ugyanis, ha megérkezik a tartósan távol lévő gyerek, már nincs hely számára, ami azt jelenti, hogy a szökésben lévő fiatalt tulajdonképpen nem is várják vissza. A lap forrása úgy fogalmazott: az intézményeket, lakásotthonokat újabb megoldhatatlan feladattal terhelte meg a kormány azzal, hogy ezt jogilag is lehetővé, pontosabban kötelezővé tette.

(Címlapképünk illusztráció)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.