A Kósa Lajos, Navracsics Tibor, Répássy Róbert, valamint a kereszténydemokrata Rétvári Bence jegyezte javaslat 198 főben határozza meg a Ház létszámát: 90 mandátumot az egyéni választókerületek győztesei kapnának, 78 helyet az országos listákról töltenének be, míg 30 mandátumot kompenzációra tartanának fönn. A javaslat egy füst alatt rendezné a parlament majd' két évtizedes mulasztásos törvénysértését is, amennyiben lehetőséget teremtene maximum 13 darab kedvezményes kisebbségi mandátum kiosztására. Ha Navracsicsék előterjesztése ebben a formában átmegy, úgy 2014-től összesen 211 törvényhozó ülhet az Országházban.
Az alapvető szisztéma nem
változna, amennyiben továbbra is a többségi elv és az arányosság kombinációján alapuló vegyes választási rendszer maradna. A listás és az egyéni mandátumok arányai sem módosulnának: az összes parlamenti hely 45 százaléka egyéni, 40 százaléka listás, 15 százaléka kompenzációs listás mandátum lenne ugyanúgy, mint eddig - hiszen a jelenlegi 176 egyéni, 152 területi és 58 országos listás mandátum úgy aránylik a mostani összlétszámhoz (386), mint a leendőhöz (198) a 90 egyéni, a 78 listás és a 30 kompenzációs hely. Ezek a számok akkor sem módosulnak drámaian, ha a "hagyományosan" megválasztandó képviselők számához hozzácsapjuk a tervezett kedvezményes kisebbségi mandátumokat is.
Lényegi változtatás viszont, hogy az eddigi kétfordulós választás megszűnne; az önkormányzati választáshoz hasonlóan egyetlen fordulót tartanának. A jövőben egyéniben az a jelölt nyer, amelyik a legtöbb szavazatot kapja (jelenleg az első körös győzelemhez a voksok minimum 50 százaléka plusz egy szavazat kell). A területi listák megszűnnének, de pártlistára ikszelhetnénk 2014-ben is, mégpedig országosra (vagyis minden szavazókörben ugyanazokra a névsorokra). Második körre csak abban az egyéni körzetben kerülne sor, ahol az első eredménytelen volt - azaz vagy nem vett részt azon a választók legalább 50 százaléka plusz egy fő, vagy szavazategyenlőség alakult ki. Másodjára elegendő a szavazók minimum 25 százalékának az aktivitása, és - hasonlóan az első fordulóhoz - a relatív többséget szerzett jelölt futna be. Akkor is lenne második forduló, ha a részvétel országosan nem érné el az 50 százalékot: ebben az esetben minden listát állított párt újra próbálkozhat. (Az már nem egyértelmű a szövegből, hogy alacsony részvétel esetén mi a teendő azokban az egyéni körzetekben, ahol eredményes volt az első forduló: a logikus nyilván az volna, ha ott is rendeznének második kört, de abban a körzetben már csak listára lehetne szavazni.)
A törvényjavaslat szerint pártlistákat azok a szervezetek állíthatnának, amelyek legalább 23 egyéni körzetben sikeresen összeszedik a 750 ajánlást, vagyis minimum 23 egyéni jelöltet képesek indítani. (A "kopogtatócédula" tehát marad.) A listán szerezhető mandátumok megállapításakor a Hagenbach-Bischoff-módszer alapján az arányosság elve érvényesül: mandátumhoz csak az a párt juthat, amelyiknek a listája elérte az országosan leadott szavazatok minimum 5 százalékát - közös listánál a minimum 10 százalékát (vagyis a bejutási küszöb sem változik).
A mandátumkiosztás elve
tehát ugyanaz, mint manapság a területi listáknál: megállapítják az egy parlamenti helyhez szükséges szavazatszámot, valamint a kétharmados határt, a többi meg már gyerekjáték. (A Hagenbach-Bischoff-mátrixról részletesen lásd: Voks-sors, Magyar Narancs, 2006. április 6.)
A jelenlegi országos listák szerepét a kompenzációs mandátumok veszik át, vagyis a lényeg itt sem változik: hiszen ezek a listák eddig is kompenzációra kellettek. Ide kerülnek majd a legendás töredékszavazatok: vagyis azok a voksok, amelyek sem egyéniben, sem országos listán nem eredményeztek mandátumot. A kiosztható mandátumok száma legkevesebb 30 lenne, de ez nőhet az országos listákon esetleg "megmaradt" helyekkel. A mandátumosztást a jövőben is titkos kedvencünk, a d'Hondt-módszer alapján végzik. A d'Hondt-mátrix értelmében minden párthoz egy-egy számsort rendelnek oly módon, hogy a legfelső sorba az összes töredékszavazatot (ötsz) írják, a következőbe az ötsz felét, utána az ötsz harmadát, majd a negyedét, alá az ötödét és így tovább. A táblázat legnagyobb számához rendelik az első kompenzációs mandátumot. Ezután megkeresik a következő legnagyobbat, ezért jár a második mandátum - és így tovább egészen addig, amíg el nem fogy a minimum 30 kompenzációs mandátum.
Az egy országos listás mandátumhoz szükséges voksmennyiség lenne az irányadó a kedvezményes kisebbségi mandátumok megállapításakor is: e szavazatmennyiség egyharmada plusz egy szavazat már parlamenti helyet eredményezhet az adott kisebbség országos listájának. (Listát azok a szervezetek állíthatnak, amelyek a kisebbségi önkormányzati választásokon jelöltet állíthatnak.) A kisebbségeknek adandó maximum 13 parlamenti hely pluszmandátum, vagyis nem befolyásolja az országos pártlisták vagy a kompenzációként járó mandátumok számát. A törvényjavaslat indoklása szerint ennél nagyobb kedvezmény már "súlyosan sértené a választójog egyenlőségének alkotmányos alapelvét".
A Fidesz-KDNP törvényjavaslata elsőre tisztességes ajánlatnak tűnik, és a jóhiszeműséget második pillantásra sem vitatjuk - de azért vannak kételyeink. A választási rendszernek vannak idejétmúlt vagy módosításra szoruló elemei, de speciel a létszámkérdés messze nem a legfontosabb ezek közül. Legfeljebb politikai görögtűzre alkalmas - ha az elmúlt húsz évben valamelyik pártnak végképp semmi mondanivalója nem volt, bízvást fordulhatott a népszerű "kisebb parlamentet!" jelszóhoz. Az elmúlt években a pártok erről képviseltek már mindenféle nézetet, akár a saját korábbi álláspontjukkal homlokegyenest ellenkezőt is. Voltak azonban olyan sarokpontok, amiket senki nem vitatott, legyen bár fideszes, szocialista, szabad demokrata, kisgazda politikus vagy választási szakértő. Az egyik ilyen, hogy vegyes rendszernél az egyéni körzetek száma - választási földrajzi, településszerkezeti okok miatt - 150 alá nemigen szorítható. A másik, hogy az egyfordulós önkormányzati szisztéma világosan mutatta: ez a választási módszer - éppen az egyfordulósságból következő megegyezési kényszer miatt - tömbösödéssel, a politikai paletta szűkülésével, a különböző politikai érdekek artikulációjának egyneműsödésével, az új szereplők belépésének megnehezülésével jár. A törvényjavaslat vitájakor ezeken sem ártana elgondolkodni - még ha ezek nem is oly látványos, könnyen emészthető problémák, mint a 386 vs. 198 kérdése.
