Az elnököt kivéve pártdelegáltakból álló testület június 11-i döntését a március végén taggá választott kereszténydemokrata (egykor fideszes képviselő) Tirts Tamás jelentette be egy sajtótájékoztatón. Tirts üdvözölte, hogy az ORTT végre megkezdte működését, és a törvény által előírt szigorral lépett fel. Ezzel elsősorban arra a 2003-as karácsonyi esetre utalt, amikor az egyik műsorvezető a keresztények kiirtásáról beszélt a Tiloson. A rádiót akkor keményen megbüntették: a pénzbüntetés és a 30 napos adásfelfüggesztés mellett kizárták a Műsorszolgáltatási Alap pályázataiból, és írásos ultimátumot is kapott. A Tilos maga is kifejezte, hogy súlyosnak tartja az esetet: a műsorvezetőt elküldték, az adásstruktúrát átalakították, és minden lehetséges fórumon elnézést kértek a történtekért. (Minderről lásd korábbi cikkeinket: Szópárbaj, 2004. január 15., Nemzeti középarány, 2005. január 29., Helybenhagyva, 2005. március 3.)
Egy egyedi hangú, ám teljesen civilizált és a mérvadó műsorait tekintve progresszív szemléletű közösségi rádió egyik önkéntes műsorvezetőjének egyszeri részeg handabandázását normális esetben senki nem veszi túl komolyan. Az ügyből mégis hatalmas műbalhé kerekedett: az eltúlzott, kultúrkampfos politikai reakciók, a Tilos-ellenes tüntetések, majd az azokat követő bírósági tárgyalások fényében a történet alaposan túldimenzionálódott. Tirts Tamás szavai alapján pedig akár azt is lehetne hinni, hogy épp az akkori vihar utolsó fuvallata rendezte most át az ORTT irodáiban az aktakupacokat. Csakhogy a dolog nem ennyire egyszerű.
A médiatörvény egyértelműen fogalmaz: a szerződés nem újítható meg, ha a műsorszolgáltató a jogszabályt ismételten vagy súlyosan megszegte (a Tilosra mindkettő áll). Mérlegelésnek nincs helye: az ORTT évekig nem a törvény szerint járt el, amikor valamennyi műsorszolgáltató jogosultságát automatikusan meghosszabbította, noha több adó többször is (azaz "ismételten") megszegte az előírásokat. A 2007. február 21-i ülésen például a testület egyhangúlag határozott néhány vidéki rádió szerződésének a megújításáról: az adók közül korábban szinte mindet többször is büntette az ORTT (például a nyíregyházi MTC-Jonatánt 18-szor, a tamási Atom rádiót tízszer). Az idén tavasszal érkezett tagokat, azaz Tirtset, Gyuricza Pétert (MSZP) és a márciusban megválasztott Majtényi László elnököt kivéve nincs olyan ember a testületben, aki ne lett volna aktív részese az eddigi törvénysértő gyakorlatnak.
Akkor tehát nem, ezúttal viszont a törvény betűje szerint szavazott a fideszes delegált Szalai Annamária. Kérdés, ha nem ideológiai vagy egyéb megfontolások vezérelték, miért épp most, a Tilos ügyében látta elérkezettnek az időt a fordulatra. Tirts Tamás érvelése pedig akkor lett volna igazán meggyőző, ha a törvényességi szempontok hangoztatása mellett nem példálózott volna értékrombolással és a keresztény emberek megsértésével, másrészt a sajtótájékoztatót nem a KDNP irodájában tartotta volna, hiszen ORTT-tagként már nem a pártot képviseli. Felmerül, hogy pár év múlva vajon megint a kereszténydemokratákhoz trombitálja-e össze az újságírókat, hogy kifejtse, miért nem hagyhatta jóvá a (szabályokat már eddig is többször megsértő) katolikus rádió szerződésének a meghosszabbítását.
Majtényi László tartózkodott, az indokait pedig sajtóközleményben fejtette ki; a tartózkodás ugyanis egy olyan esetben, amikor a törvény alapján elvileg csak nemmel lehetne szavazni, legalábbis magyarázatra szorul. Közleménye szerint egyrészt a törvény megfogalmazása rossz, hiszen a hatályos szöveg szerint csak a makulátlan előéletű szolgáltatók jutalmazhatók az automatikus hosszabbítással, ami igencsak életszerűtlen. Ám a törvény az törvény, és hiába tartja amúgy támogatandó kulturális jelenségnek a Tilost, most nem szavazhat igennel, a normális (értsd: törvényszerű) joggyakorlat pedig sajnos büntetésként hat.
A Narancs érdeklődésére Majtényi kifejtette, hogy a mostani jogszerű döntés évtizedes jogellenes gyakorlatot vált fel, ezért
aránytalanul sújt
egy műsorszolgáltatót. Mindehhez annyit tett hozzá: érthetetlennek és sajnálatosnak tartja azon tagok álláspontját, akik ezúttal tartózkodtak, ugyanakkor egyetlen szóval sem reflektáltak a korábbi évek gyakorlatára.
A Tilost egyedül az SZDSZ-es Timár János támogatta, a döntés azonban a tartózkodókon, azaz (Majtényi mellett) az MSZP-s Ladvánszky Györgyön és Gyuricza Péteren, valamint az MDF-es Wéber Jánoson múlt. Gyuricza május végén érkezett, tehát nem tehető felelőssé a korábbi évek gyakorlatáért, az azonban meglepő, hogy távolléte miatt a szavazatát előzetesen, levélben adta le, hiszen ugyanez más köztestületekben elképzelhetetlen lenne. Mivel Ladvánszkyt és Wébert nem sikerült elérni, lapunk csak spekulálni tud, hogy kettejüket milyen szempontok vezérelhették, amikor kifaroltak a Tilos mögül.
Többekben fölmerült, hogy a háttérben az MSZP és az SZDSZ megromlott viszonya állhat, miután a Tilost sokan a liberális párthoz kötik. Ez azonban minden bizonnyal rossz nyom: a Tilos mindig tudatosan távol tartotta magát a pártoktól, az SZDSZ számára pedig érdektelen a közösségi rádió. Ám még ha nem így lenne is, a kisebbségben kormányzó MSZP biztosan nem akarna egy pitiáner ügy miatt újabb konfliktust szítani, és összecsapni a legfontosabb potenciális szövetségessel. Valószínűbbnek látszik, hogy a döntés hátterében egyéb okok, például a testületen belüli állítólagos személyes ellentétek állnak.
Ha így van, csak reménykedni lehet abban, hogy amikor a Tilos idén ősszel vagy esetleg jövőre újra folyamodik a frekvenciáért, a pályázatról annak érdemei alapján, és nem valamiféle bozótharc jegyében, egyes ORTT-tagok egyéni, a civil rádiózáshoz még érintőlegesen sem kapcsolódó szempontjai szerint döntenek majd.
