Abüntető törvénykönyv idevágó passzusainak felülvizsgálatáról már az előző parlament egy határozata rendelkezett, és nem sokon múlott, hogy a Btk. módosítását ne ők fogadják el. Úgy tudjuk, hogy az akkor még Népjólétinek nevezett minisztérium ellenállása miatt nem sikerült a parlament elé vinni az anyagot, a tárca ugyanis - mondván: egyeztetnie kell a "terápiával" - visszakérte a javaslatot. Azóta kiderült, hogy csak magukkal egyeztettek, a Narkológiai Társaság vagy a Pszichiátriai Társaság Addiktológiai Kollégiumának véleményére nem voltak kíváncsiak. A májusi változat az alapjogszabályok érintetlenül hagyásával csak a drogok törvényben szereplő mennyiségi határait módosította volna - nem úgy, mint a mostani, amely lényegileg változtatja meg a droghasználat büntetőjogi megítélését. Az ebben szereplő mennyiségi határok legtöbbje egyébként megegyezik az egészségügyi tárca javaslataival.
Az egészségügyi minisztérium a rendszerváltás óta mindig is a legkonzervatívabb álláspontot képviselte drogügyekben. ´94-ben azt javasolták, hogy csekély mennyiség egyáltalán ne is legyen, ami automatikusan lehetetlenné tette volna az illegális droghasználaton kapott delikvensek számára a függőséget kezelő terápia választását. ´97 szeptemberében Bíró Boldizsár, a minisztérium helyettes államtitkára (a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság akkori elnöke - a bizottság a Népjóléti Minisztérium felügyelete alatt működött) többek között így észrevételezte a parlament kábítószerügyi eseti bizottságának a tárcaközi bizottság munkáját is bíráló jelentését: "Az eseti bizottság jelentése... nem mutat elégséges határozottságot, elkötelezettséget a represszív politikák megerősítése irányában."
Érthető a tárca álláspontja (hogy tudniillik "a drogosnak börtönben a helye"), hiszen a rendszerváltás óta az egészségügy intézményrendszere gyakorlatilag semmit sem tett a sokszor hangoztatott "drogrobbanásra" való felkészülés érdekében. Nem ok nélkül fogalmazott szokatlanul keményen a tavasszal megszületett Nemzeti Drogstratégia: "A Népjóléti Minisztérium kötelezze el magát az illegitim droghasználók számára nyújtott egészségügyi szolgáltatások mennyiségi és minőségi bővítésére. E szolgáltatások illeszkedjenek a droghasználók szükségleteihez..."
A Nemzeti Drogstratégia elkészítése az 1991-ben felállított Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság feladata volt. Nehezen haladt a munka, a dolgozat 1998-ban készült el, miután 1997 októberében Veér András mentálhigiénés kormánybiztos vette át a testület vezetését. Az anyagot átadták a frissen alakult Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságnak, amely a választások előtt érdemben már nem foglalkozott vele. Egyelőre nem tudni, hogy az új kormány mit tervez a dolgozattal. Wootsch Péter, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára ugyan azt nyilatkozta, hogy támaszkodni kívánnak az előző ciklusban született eredményekre is, de ha összehasonlítjuk a drogstratégia szövegét és szellemét a mostani törvénytervezettel és az azt kommentáló kormánypolitikusok véleményével, akkor nem sok jövőt jósolhatunk a Nemzeti Drogstratégia elkészült változatának. Abban ugyanis ilyen mondatok szerepelnek: "Az egyszeri és megismételhetetlen embert azon a címen, hogy pusztítja önmagát, nem szabad bűnözőnek tekinteni és akként kezelni, ezért semmiképpen nem lehet pusztán célpontja és tárgya, de még eszköze sem a bűnüldözésnek."
Eszközök és célpontok
A kábítószer-fogyasztót Európa legtöbb országában de jure vagy de facto nem büntetik. A parlamenti beterjesztésre váró magyarországi szabályozás lényegi újdonsága az, hogy nemcsak a terjesztőt, hanem a fogyasztót is büntetni kívánja. A kodifikációt irányító igazságügyi minisztériumi főosztályvezető, Márki Zoltán nyilatkozatai szerint az új szabályozás üzenete az, hogy kábítószert fogyasztani nem lehet. A drogfogyasztás eddig sem volt legális Magyarországon - hiába állították ezt a szigorítást követelők -, csakhogy a fogyasztó bizonyos esetekben börtön helyett választhatta az úgynevezett elterelést, a terápiát (akkor, ha saját fogyasztásra birtokolta az anyagot, és annak is csak csekély mennyiségét), másrészt a kábítószerrel való visszaélés vétségi alakzata pénzbüntetés kirovását is lehetővé tette. A mostani törvényjavaslat ezt a lehetőséget már csak a kábítószerfüggőnek adja meg, az alkalmi, rekreációs, csipegető stb. drogfogyasztó háromévi börtönre számíthat. Ugyanígy a terápia, így a büntetéstől való mentesülés is csak a függők számára adott. A törvénytervezet készítői biztosra mentek: az alkalmi fogyasztók büntetőeljárásba irányítását azzal is biztosították, hogy megszüntették a drogfüggőség megelőzését célzó terápia lehetőségét, amivel az alkalmi fogyasztók jelenleg elkerülik a büntetést.
Szintén a drogfogyasztók tömegeit fenyegeti a javaslatnak az a része, amely a közművelődési intézmény területén vagy annak környékén, illetve fegyveres testület vagy büntetés-végrehajtási szervezet objektumában megejtett drogfogyasztást minősített esetként kezeli, és kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja. Újdonsága az is, hogy a jelentős mennyiségű droggal kereskedő életfogytig tartó börtönt kaphat, sőt az is, aki jelentős mennyiségű drogot kínál, anélkül hogy azt át is adná.
A törvény az egyes elkövetési magatartások megítélésében kulcsszerepet játszó mennyiségi határokat jelentősen leszállította (lásd keretes táblázatunkat). Ez volt az érvényes szabályozás legtöbbet kritizált pontja, erre hivatkozott a Fidesz ´96-os javaslatának indoklásában is: e szerint a kereskedők a csekély mennyiség túl magas felső határa miatt magukat fogyasztónak álcázva bújnak ki a felelősségre vonás alól. Jogászok, bírák állították ugyan, hogy a rendőröknek a kereskedést mint elkövetési magatartást (tehát azt, hogy a páciens valóban árult is) kellene bizonyítaniuk, és nem az elkobzott kábítószer-mennyiség alapján dönteni afelől, ki árus és ki fogyasztó, a szigorítást követelőknek ez volt a fő érve.
A javaslat elkülöníti egymástól a fogyasztás és a kereskedés különböző elkövetési formáit (az első maximális büntethetősége alapesetben öt, a másodiké nyolc év). Ezzel elválasztották a pushereket (a saját fogyasztásuk fedezése érdekében árusítókat) a sima fogyasztóktól. A mai szabályozás szerint ugyanis a kereskedés akkor számít minősített esetnek, ha azt üzletszerűen, ezzel foglalkozó szervezet keretében vagy jelentős mennyiségre követik el, csekély mennyiségnél a pusher esetében is alkalmazható a vétségi alakzat. (Pusher az elterelést, vagyis a büntetőeljárás megszüntetését most sem választhatja.)
Bűnüldözők
Túlzás lenne azt állítani, hogy a végrehajtásban érdekelt szakmai szervezetek kitörő örömmel fogadták volna a tervezett törvénymódosítást. Németh Zsolt alezredes, a Rendőrtiszti Főiskola adjunktusa már az eddigi szabályozást is irracionálisnak tartja, a módosítás szerinte nem végrehajtható, kevés eredmény várható tőle. (A rendőrtiszt a Narancsnak tavaly úgy nyilatkozott, hogy akkora tömeggel szemben, amekkorának a kábítószeresek táborát hirdetik, nem lenne szabad a büntetőjog eszközeivel fellépni, más megoldást kell erre keresni.) "A rendőrség, amelynek az új törvényt végre kell hajtania, nincs erre felkészülve. Állandó probléma a testület létszámhiánya, a börtönök zsúfoltsága, a városi kapitányságokon sincsenek szakképzett, a kábítószer-bűnözés kezelésére felkészített rendőrök." Az alezredes nyugati példát említ: Franciaországban tavaly hatvanezer fiatalt vettek őrizetbe marihuánafogyasztás miatt, ami jelzi, hogy a drogosokat nem rettenti el a szigorú szabályozás. Szintén egy francia vizsgálat szerint a kábítószeresek egyharmada a drogfüggés mellett más pszichiátriai betegségben is szenved, tehát "ezeket az embereket inkább gyógyítani kellene, ami nem a rendőrség, hanem a társadalombiztosítás feladata". "Az élet nem megerőszakolható", mondja Németh Zsolt az új törvényről, aminek szerinte a bizonyítási gyakorlat, a vizsgálati módszerek és a bíróság is ellenáll majd.
Oláh Miklós őrnagy, a BRFK kábítószer-bűnözés elleni osztályának tavasszal kinevezett vezetője óvatosan fogalmaz, de annyit megkockáztat, hogy nagy visszatartó ereje nem lesz a törvénynek. "Erősebb lesz a konspiráció, sokkal több lesz a munka." Az őrnagy elképzelhetőnek tartja, hogy füvesekkel lesz tele a kapitányság, bár mint mondta, továbbra is sok függ majd attól, hogy az eljáró rendőr hogyan értékeli az elé kerülő esetet. A drogdiszkók könnyített eljárásban lefolytatható bezárását, amely szintén szerepel a kormány elképzelései között, az őrnagy elhamarkodott lépésnek tartja, a konkurencia által felbérelt dílerektől tart, és hogy a rivalizáló diszkótulajdonosok majd egymás nyakára küldik a rendőröket. Oláh Miklós, aki egyetért a mennyiségi határok szigorításával, a drogprobléma komplexebb megközelítését, egységes stratégiát, egyeztetéseket hiányol. "Nem elég a jogszabályokat szigorítani, ez így csak tüneti kezelés."
"Európában valóban létező tendencia a kábítószer-bűnözéssel kapcsolatos büntetési tételek szigorítása, de megpróbálnak különbséget tenni a fogyasztó és a kereskedő között", állítja szembe a tervezett szabályozást az európai gyakorlattal Ritter Ildikó, a BM Kriminológiai Intézet munkatársa. "A kormány álláspontjában a közakarat és annak azon homályos, téves nézetei jelennek meg, mely szerint a veszélyes kábítószer-bűnözéssel szemben az elrettentés használ. Hiba lenne ezt elfogadni, és azt hinni, hogy ezáltal csökkenni fog a bűnözés." Ritter Ildikó szerint a javaslat jelentős réteget fog kriminalizálni, "érdemes lenne azon elgondolkozni, mit tanulhat egy fiatal a börtönben". A kriminológus bízik abban, hogy a magyar törvényhozáson nem megy át a tervezet, főleg mert "nem kapcsoltak hozzá olyan szociális intézmény- és feladatrendszert, amely a kábítószerbetegek gyógyítására szakosodna".
Gyors rászoktatás
Úgy tűnik, a kormány szerint már nem érvényes az a megállapítás, amit a Magyar Nemzet idézett 1995-ben Julis Mihálytól, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának (LBBK) vezetőjétől akkor, amikor a testület meghatározta a most még érvényes mennyiségi határokat. A bíró akkor azt mondta, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik a drogfogyasztók gyógyulásához, mint megbüntetésükhöz. A ´93-as Btk.-módosítás és az 1995-ös legfelsőbb bírósági állásfoglalás által kijelölt rendszer valóban arra törekedett, hogy minél kevesebb fogyasztó kriminalizálódjon, és a betegek elterelése érdekében magasan húzta meg a mennyiségi határokat. Most "testre szabott" lesz a szabályozás, olyannyira, hogy sokak szerint csak a legkeményebb függésben lévők kerülhetik el majd a börtönt. Sok beteg, például a rendszeres amfetaminhasználók ezentúl maximum a börtönben kereshetnek értelmes életcélt maguknak.
Veszprém megye a drogosok számát tekintve a főváros után a legfertőzöttebb régió. A megyeközpont egyetlen drogambulanciáján kétszáz beteget kezelnek. Pesti Lajos, az intézmény munkatársa értetlenül áll a kormány által elfogadott törvénymódosítás előtt. "Részt vettünk az előző kormány kábítószerügyi koordinációs bizottságában, a drogstratégia kialakításában, ahhoz képest meglepetést okozott a javaslat." A veszprémiek szerint az új törvény elfogadása után (beterjesztése információink szerint október végén, november elején várható) legalább százezer drogbeteget fenyeget majd börtönbüntetés, és a jogszabály módosítása "elhamarkodott dolog, ami elfogadtatható a parlamenttel, de kivitelezhetetlen".
Veér András, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet igazgató főorvosa, a Horn-kabinet mentálhigiénés kormánybiztosa nem tudja, mi lett azzal a drogstratégiával, amit idén márciusban nyújtottak be. Veér furcsállja a kormány drogpolitikáját: "Nem tudok olyan országot mondani, ahol a büntetési tételek emelésével vissza lehetett volna szorítani a kábítószer-fogyasztást, még azokban az iszlám országokban sem, ahol a kábítószer-kereskedőt lefejezik."
Azzal, hogy az elterelés immár csak drogfüggők számára élő lehetőség lesz, megnő az orvosi minősítés jelentősége. Csiszér Nóra, az Erzsébet Kórház krízisosztályának főorvosa szerint az új törvény kétfajta magatartásra fogja ösztönözni a fogyasztókat. Még inkább rejtőzködni fognak, a környékét is elkerülve a segítő szervezeteknek, ami drogkarrierjük elmélyülését eredményezheti, ha pedig elkapják őket, akkor - hiába voltak addig alkalmi fogyasztók - súlyosan függővé akarják majd minősíttetni magukat, hisz csak így tudják elkerülni a büntetést. Anyagokkal, méghozzá az addig használtnál keményebbekkel tömik majd magukat, így a hétvégi füvezők kényszerűségből akár keménydrog-fogyasztókká válhatnak.
Hasonlótól tart Csorba József pszichiáter is. Jelenleg elég a kezelés tényét igazolni, így van esély arra, hogy az alkalmi fogyasztó megálljon drogkarrierjében, például a rendszeres fűélvező segítséget kapjon. A Narkológiai Társaság elnöke tart attól, hogy ha a függőség lesz az elterelés feltétele, alkalmi szerhasználók kerülnek majd börtönbe. Egyik általunk megkérdezett pszichiáter sem tudta azt, hogyan lesz képes az egészségügy megfelelni annak a diagnosztizálási kényszernek, ami a törvény életbelépése után rájuk zúdulna. Mind Csiszér Nóra, mind Csorba József kétségeit fejezte ki a törvénytervezetben megnyilvánuló represszív drogpolitika eredményességét illetően, mivel az sehol a világon nem hozott még eredményeket - mondták lapunknak.
Az utolsó esély
A Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírája, Frech Ágnes még a pszichiátereknél is borúlátóbban ítéli meg a drogfogyasztók esélyeit. Szerinte egyrészt sok függő több anyagot tart magánál, mint amennyit a törvényjavaslat csekély mennyiségként engedélyez, emiatt elesnek a terápia lehetőségétől, másrészt a függők nagy része nem tudja majd produkálni a drogfüggésnek azokat a WHO által meghatározott szigorú feltételeit, amelyek alapján az orvosszakértők döntenek. "Csak a nagyon betegek juthatnak be, a többiek elvesztik a diverzió lehetőségét. A nem függő, de kezelésre szoruló drogbeteget börtönbe zárjuk, ami azt jelenti, hogy minden börtönben létre kellene hozni terápiás részlegeket."
Frech Ágnes szerint a fogyasztó ezentúl drogozása mellett egy másik ördögi körbe is belekerül. Ahhoz, hogy függőségét bizonyítsa, rendszeres napi droghasználatról fog beszámolni kihallgatóinak, akik viszont egy legfelsőbb ügyészségi utasítást követve a bevallott értékeket összeadják, így az, akit csekély mennyiséggel kaptak el, egyből jelentős mennyiségű drog fogyasztója lesz, elvesztve ezzel az elterelés lehetőségét. Ez a gyakorlat most is él már a rendőrségeken, más kérdés, hogy a bírónő és az általa vezetett tanács az általuk tárgyalt ügyekben nem fogadja el az ügyészségnek ezt a bizonyítási gyakorlatát. A bírónő - aki a magányos, csak magának ártó, mást nem "fertőző" fogyasztó kímélését tartja racionális álláspontnak - cinikus lépésként értékelte a mennyiségi határok jelentős leszállítását is.
Frech Ágnes "esztelen szigorításnak" tartja a tervezetet, hiszen sehol, még ott sem, ahol halálbüntetéssel fenyegetik, nem függ össze a drogozás a törvényi fenyegetettséggel. Egy lehetősége van még a jogalkalmazónak és esélye a drogosnak: a megrovás alkalmazása, amelyre mind nyomozati, mind bírói szakban mód van, ha a jogalkalmazó a cselekmény "tárgyi súlyát", társadalmi veszélyességét csekélynek ítéli. De ez is másképp lesz ezután: a büntetési tételek jelentős emelése, az, hogy az ítélet meghozatalakor immár a büntetési tétel középarányosát kell figyelembe venni, valamint a fogyasztók kivétele a vétségi alakzat hatálya alól megnehezíti a megrovás alkalmazhatóságát - mondták általunk megkérdezett, de magukat megnevezni nem kívánó bírák. Frech Ágnes szerint marad azért "játéktere a jogalkalmazónak is, csak ehhez kellően bátornak kell lennie".
Mi lesz itt?
Háromszorosára nő a börtönbe juttatott drogosok száma, prognosztizálta Frech Ágnes a törvény következményeit. Az orvosok állítják, hogy az egészségügy képtelen lesz ellátni a hozzájuk fordulókat. Pelle Andrea ügyvéd, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője a drogszcéna keményedésétől tart, hiszen megnő egy terhelő vallomás jelentősége. A BRFK Kábítószerosztályának vezetője is arra számít, hogy nehezebb lesz a dealereket elkapni. A Narkológiai Társaság elnöke szerint fiatalok élete megy majd tönkre amiatt, hogy nem kerülhetik el a büntetőeljárást.
A kormány viszont abban bízik, hogy a kemény represszió elriasztja majd a fiatalokat a szerek kipróbálásától. Kérdés, mire alapozzák vélekedésüket, már ha ez vélemény, és nem egyszerűen a közízlés veszélyes kiszolgálása. Miután Reagan elnök 1982-ben meghirdette a drogháborút az Egyesült Államokban, egy 1988-as szövetségi törvény preambuluma szerint az USA kormányának deklarált politikája, hogy 1995-re drogmentes Amerikát teremt. Ehhez képest annyi történt, hogy 1995-ben a börtönlakók 65 százaléka drog miatt ült. De ettől még nem lett tiszta Amerika.
Kerényi György
Pálinkás Szüts Róbert
Hiába próbálkoztunk, sem az Egészségügyi, sem az Igazságügy-minisztérium illetékese, sem Deutsch Tamás, sem Wootsch Péter államtitkár nem reagált megkeresésünkre.
Tudják, kedves képviselő hölgyek és urak,
van nekem két gyermekem. Fiúk, és ahogy kamaszodnak majd, gyaníthatóan úgy lesznek - ahogy a pszichológusok mondják - egyre kockázatkeresőbbek. Én nagyon szeretném és próbálom is terelgetni őket, hogy sikerüljön megmaradniuk a vállalható kockázatok keretei között, hogy ne bukjanak nagyot, hogy idejekorán ne történjen velük semmi visszafordíthatatlan, hogy sikerüljön talpra állniuk egy-egy megzuhanás után, hogy - amíg még nem elég érettek - tetteiknek ne legyenek jóvátehetetlen következményei.
Tudom, hogy jönnek majd haza csontrészegen (és ha nem tudnak, majd hazahozom őket), hogy csinálnak ma még csak nem is sejthető marhaságokat. Azt is tudom - Önöknek is tudniuk kell -, hogy a fiatalok egyre nagyobb része, egyes vélekedések szerint immár többsége próbálkozik valamilyen kábítószerrel. Azt nem tudom majd megakadályozni, hogy a gyerekeim ne próbáljanak ki semmit, de azt, remélem, el tudom érni - már most is azon vagyok -, hogy semmilyen anyag, de mondhatnék anyagit is, ne uralja őket, hogy ne váljanak rabjává semminek.
Önök most arra készülnek, hogy fiatalokat börtönbe juttassanak akkor, ha nem tudnak ellenállni kíváncsiságuknak, haverjaiknak vagy egyszerűen saját tapasztalataikat szeretnék gazdagítani, és kipróbálnak valamilyen kábítószert. Tudom, Önöknek formálisan megvan ehhez a joguk: törvényeket hozhatnak, így akár börtönbüntetésre is ítélhetik azt (még ha az Önök törvényeinek alkalmazói erre remélhetően nem is lesznek képesek), aki egy koncertre várva a művelődési ház előtt elszív egy jointot. Mégis azt gondolom, hogy nincs az a megnyerhető szavazattömeg, nincs az a hangzatos cél, amiért Önök ezt megtehetik. Biztos vagyok abban, hogy ez Istennek nem tetsző dolog, hogy ez család- és gyermekellenes intézkedés lenne. Önöknek nincs joguk ahhoz, hogy tönkretegyék a gyerekeim életét, hogy hiábavalóvá tegyék mindazt, ami köztük és köztem történt addig a jointig.
Tehát Kerényi Áron és Kerényi Máté. Tíz- és hétévesek. Nagyon helyes gyerekek. Várom a szavazást.
Kerényi György
A csekély mennyiségű drog felső határa jelenleg, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának (LBBK) határozata szerint és a törvény elfogadása esetén (tiszta hatóanyag grammjaiban megadva), illetve ezek "utcai" megfelelője.
| LBBK | törv. jav. | az "utcán" | ||
| LSD | 0,007 | 0,001 | 10-20 bélyeg | |
| Heroin | 0,62 | 0,6 | körülbelül 3 g por | |
| Amfetamin | 2 | 0,5 | körülbelül 2,5 g por | |
| MDA stb. | 5 | 1 | körülbelül 10-15 tabl. | |
| Metadon | 3 | 1 | 200 tabletta | |
| Morfin | 3 | 0,9 | körülbelül 1-2 nap | |
| Kokain | 7 | 2 | körülbelül 3 g por | |
| Ketamin | - | 1 | körülbelül 2 nap | |
| Kodein | 8 | 1 | körülbelül 3 nap | |
| Dihidrokodin | - | 0,8 | körülbelül 3 nap | |
| Petidin | - | 1 | körülbelül 1 nap | |
| THC | 10 | 1 | 30-40 cigaretta | |
| A jelentős mennyiség változása: | ||||
| LBBK | törv. javaslat | |||
| LSD | 0,07 | 0,02 | ||
| Heroin | 6,2 | 12 | ||
| Amfetamin | 20 | 10 | ||
| MDA stb. | 20 | 20 | ||
| Metadon | 30 | 20 | ||
| Morfin | 30 | 18 | ||
| Kokain | 70 | 40 | ||
| Ketamin | - | 20 | ||
| Kodein | - | 20 | ||
| Dihidrokodin | - | 16 | ||
| Petidin | - | 20 | ||
| THC | 100 | 20 |
(A TASZ összeállítása)
