Mint az a napokban kiderült, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. a Quaestort bízta meg vagyonának állampapírba helyezésével. A szerződéses feltételekről és konkrétan arról, hogy a Quaestor milyen díjazás mellett vállalta a feladatot, egyelőre sem a tárca, sem a Kereskedőház nem volt hajlandó további részleteket elárulni.
Az MNB közlése szerint az MNKH 2013. március 28-án kötött szerződést a Quaestorral, a cégadatok szerint pedig az MNKH jegyzett tőkéjét 2013. április 1-jével emelték 4 milliárd forintra. A szerződés futamideje alatt tehát nagyságrendileg ekkora összeg állampapírba helyezéséről lehetett szó, amit megerősített a külügyi tárca minapi közleménye is, miszerint a brókercég összeomlása előtt 3,8 milliárd forintot menekítettek ki a Quaestorból. Ennyi pénz kezelése után járó jutalékokon már busásan lehet keresni, 0,5 százalékos jutalék 19 millió forint – kivéve persze, ha a Tarsoly család tulajdonában álló cég ezt a megbízást is baráti alapon, ingyen végezte.
A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009-es törvény szerint a többségi tulajdonban álló állami cégeknek közzé kell tenniük az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárát elérő vagy azt meghaladó értékű szerződéseiket, pontosabban azok legfontosabb adatait. A MNKH köztulajdonban álló gazdasági társaságnak számít, hiszen a magyar állam többségi tulajdonos a cégben (a Parragh László vezette Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pedig a kisebbségi tulajdonos). Az MNKH-ra tehát vonatkozik a fent hivatkozott 2009-es törvény. Kérdés, hogy a Quaestorral kötött szerződés adatai a nyilvánosságra hozandó körbe esnek-e – és hogy egyáltalán hol találhatók meg az MNKH által kötött többi szerződés adatai.
Amikor az MNKH-tól a Quaestorral kötött szerződésről érdeklődtünk, a cég sajtóosztálya válaszában egy 2014 szeptemberében a Fővárosi Törvényszéken született jogerős bírósági határozatra hivatkozott, amely állításuk szerint kimondta, hogy „az MNKH Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. nem kezel közérdekű adatokat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény értelmében. Így üzleti adatainak kiadására sem köteles”. Nem utalt azonban a 2009-es törvényre.
Ehhez képest érdekes, hogy az MNKH honlapján külön menüpontot hoztak létre „Közérdekű adatok” címen, s oda a vezető tisztségviselők javadalmazásával kapcsolatos, éppen a fent hivatkozott 2009-es törvény szerint kötelezően közzéteendő adatokat töltötték fel. Az ugyanezen törvény szerint közzéteendő szerződéses adatoknak azonban nyomuk sincs – mi legalábbis nem találtuk azokat.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium (Küküm) felügyelete alá tartozó MNKH ezzel törvényt sért. A hvg.hu tegnapi cikkéből ugyanis egyértelmű, hogy a cégnek bőven vannak olyan szerződései, amelyek meghaladják a közbeszerzési értékhatárt: a Küküm szerint az MNKH havonta 5–15 ezer euróval járul hozzá a világ különböző országaiban létrehozott kereskedőházak működtetéséhez. Az MNKH emellett 262,5 millió forintért vásárolt tavaly novemberben étkezési és 1,8 milliárdért ipari almát. Ezek a tételek bőven meghaladják a törvényben rögzített értékhatárt.
Kérdés, hogy a Quaestorral kötött szerződés milyen díjazást írt elő, s hogy ez elérte-e a – 8 millió forintos – közbeszerzési értékhatárt. Ugyanígy kérdés, hogy az MNKH milyen egyéb szerződésekkel rendelkezett pénzeszközei forgatására: a cég 2013-as mérlege szerint ugyanis 9,2 milliárdos saját tőkéjéből 8,8 milliárd volt „forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok”-ban. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a Quaestor valójában jóval több pénzt „forgatott” az évek során, vagy a Quaestor mellett más brókercég is kapott megbízást. Az sem ismert, hogy a cég milyen papírokban tartotta a (köz) pénzét, és hogy ezt a plusz 5 milliárd forintot mikor vonta ki az MNKH a brókercégtől.
A törvény szerint a szerződés létrejöttétől számított 60 napon belül kell(ett volna) eleget tenni a közzétételi kötelezettségnek, az adatok két évig nem távolíthatók el, pontosságukért, időszerűségükért a társaság vezetője a felelős. A törvény nemzetbiztonsági, honvédelmi érdekkel összefüggésben vagy államtitok esetében enged kivételeket – az üzleti titok azonban nem ad felmentést a nyilvánosságra hozatal kötelezettsége alól. A közzététel elmulasztása esetén a törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárása kezdeményezhető.
(A szerződések közzétételével kapcsolatos kérdéseinkre az MNKH eddig nem reagált. Amint válaszolnak, közölni fogjuk.)
