Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete honlapján osztotta meg történetét Szarka Judit latin, mozgóképkultúra és médiaismeret szakos tanár, esztétika szakos előadó arról, hogy egy intézmény fenntartója hogyan nevezte "transzszexuális propagandafilmnek" egy diák vizsgafimjét.
Szarka Judit a beszámolója szerint színháztörténetet tanított "egy színházi és filmes szakembereket (a hangtechnikustól és szcenikustól kezdve a jelmeztervezőn át a filmrendezőig) képző intézményben", amelynek fenntartója "egy nagyon – mondjuk így – furcsa és problematikus ember".
Az intézmény filmrendezői képzése egy egyetemmel együttműködve folyt, Szarkát pedig három hallgató is konzulensnek kérte fel a szakdolgozatához, az egyik hallgató egy transznemű emberrel forgatott dokumentumfilmet, a diák tudatos állásfoglalásnak is szánta a művét.
Szarka írása szerint "egy vizuálisan különösen letisztult, emberileg nagyon érzékeny mű született. A film főszereplője mellett a transzneműség témakörében megszólalt a filmben pszichológus, jogász, orvos és teológus is. Tény, hogy a rendező transzfób szervezetet nem szólított meg, mert megkereséseit elutasították. De hát létezik olyan dokumentumfilm is, amely egy személyes drámát mutat fel, vagy egy súlyos társadalmi problémát kifejezetten az áldozatok oldaláról jár körül. Úgyhogy a szakdolgozattal kapcsolatos munkák haladtak szépen a maguk útján: elkészültek a szövegek, az opponens és a konzulens megírták az értékelésüket, feltették kérdéseiket, javasolták az érdemjegyet, ez esetben a jelest."
Az online államvizsgán viszont megjelent az érintett intézmény fenntartója is, aki a szakdolgozat prezentálása és védése után felszólalt és
"azzal kezdte, hogy ő nem látta a filmet, de mégis mit képzel magáról a vizsgázó, hogy annulálja a magyar társadalom 90%-ának(!) véleményét, akik elutasítják a transzszexualitást, hogy olyan filmet forgat, amelyben nem szólal meg a másik oldal, és egyáltalán hogyan merészel transzszexuális propagandafilmet forgatni".
Szarka a védelmébe vette a diákot, mondván egyrészt a transzszexualitást nem lehet propagálni, másrészt a dokumentumfilmes hagyományban vannak sorsokat, problémaköröket felmutató művek, harmadrészt a 90 százalékos megállapítás biztosan nem pontos, mivel az úgynevezett "gyermekvédelmi" népszavazás is érvénytelen lett. A vita ezután zárt körben folytatódott, ennek keretében az opponens hangsúlyozta, hogy igényes és színvonalas film készült, az egyetemi oktató elmondta, hogy az ő saját konzervativizmusától nagyon távol áll ez a témaválasztás, de egy rendezőnek alkotói szabadsága van, "az intézményfenntartó viszont fújta tovább a magáét a transzszexuális propagandafilmről, sőt, már ott tartott, hogy az egy értékelhetetlen munka, amiben az oldalak összecsapása nincs bemutatva, és egyre gúnyosabb hangvételben csatáztunk".
"Nem volt kérdéses, hogy a fenntartó a kormány narratíváját tükröző törvényre hivatkozik, miközben én annak elfogadhatatlanságát hangsúlyozom. Ráadásul ez az összecsapás egy európai szintű, a szellemi szabadságot képviselni hivatott intézményben zajlik" – írta Szarka, aki felháborítónak tartja, hogy emiatt végül a hallgató jeles helyett jót kapott.
Másnap az érintett egyetemi oktató és Szarka Judit is kapott egy emailt, amely szerint
hozzájárultak ahhoz, hogy szakdolgozatként egy transzszexuális propagandafilm készüljön, és ilyen soha többet elő nem fordulhat.
"Én pedig nem tudok úgy dolgozni, hogy bármely gondolatom miatt retorziótól kell tartanom. Mi lesz, ha például a művelődéstörténet órán a felvilágosodásról merészelek valami olyasmit állítani, ami nincs összhangban a kormány-narratívával? Vagy egy Huszárik-film elemzésénél kerülnek elő olyan gondolatok az individuum szabadságáról és a társadalmi elnyomásról, amelyek jelenleg a tiltott kategóriába sorolódnak?" – tette fel a kérdést Szarka Judit, aki a vitát két napig tartó levélváltásban folytatta a fenntartóval, aki állítólag a Magyarságkutató Intézet korszakos eredményeit ajánlotta a figyelmébe, Szarka pedig végül felmondott és azt javasolta, hogy a fenntartó gondolkodjon el a Mephisto című film tanulságán.
Hozzátette, bár készültek arra néhány újságíró barátjával, hogy nyilvánossá teszik a történteket, a film készítői és több szereplője leszavazta az ötletet, mondván ők Magyarországon szeretnének dolgozni, és ha mindez publikussá válik, akkor ellehetetlenülnek.
