Újabb nemzeti intézet alakul: ezúttal régészeti

Belpol

A Várban zajló kormányzati beruházásokat felügyelő Várkapitányáság régész-részlege beolvad a Magyar Nemzeti Múzeumba, ezzel létrejön a Nemzeti Régészeti Intézet.

A kormány hosszas szakmai előkészítés és egyeztetés után döntött arról, hogy a Várkapitányság Régészeti és Tudományos Igazgatósága január 1-jétől a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) részévé váljon, ezzel ismét az MNM végezheti a régészeti örökségvédelmi feladatokat a lelőhelyek felderítésétől a feltáráson és feldolgozáson át a közönségkapcsolatokig – közölte a múzeum pénteken.

A Várkapitányság NZrt.-től a régészeti feladatellátással együtt 106 munkavállaló került az MNM-hez, akik a most létrejövő Nemzeti Régészeti Intézetben (NRI) dolgoznak tovább, változatlan feltételekkel.

Az MNM összességében több mint 1300 régészeti projektet fog lebonyolítani.

Az NRI feladata lesz többek között a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző régészeti munkálatok országos koordinációja, a régészeti lelőhelyek országos felderítésének (régészeti topográfia) újraindítása és a régészeti érintettséggel rendelkező műemlékek kutatásában való közreműködés, de együttműködik a régészeket képző tudományegyetemekkel, a tudományos testületekkel és intézetekkel, a vidéki múzeumokkal és a szakmai szervezetekkel is.

A Nemzeti Régészeti Intézetet felállításával Virágos Gábort, az MNM megbízott főigazgató-helyettesét bízta meg L. Simon László főigazgató, de továbbra is vezető marad Kreiter Eszter és Pusztai Tamás is.

A Hvg.hu kiemeli, hogy a régészet megszerzésével jól jár az MNM, hiszen sok pénzről van szó, és befolyásolni lehet vele a nagyobb beruházások sebességét, az is igaz ugyanakkor, hogy a múzeumnál lévő régészeti feladatellátás segítené a régészeti kincsek közzétételét, társadalmi hasznosulását is. A lap azt is hozzáteszi, hogy a Nemzeti Régészeti Intézet felállítására kinevezett Virágos Gábor volt a vezetője annak a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnak, ami L. Simon hathatós kultúrpolitikusi tevékenységének köszönhetően 2010-ben lelte halálát.

Kedves Olvasónk!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.

Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.