Újabb fordulat ügynökügyben: Aktakeringő

szerző
Csurdi Gábor
publikálva
2002/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az ügynöksztoriban a múlt héten felbukkant az eddig érintetlennek tűnő szabaddemokraták első politikusa. Szalay Gábor múlt pénteki sajtótájékoztatóján számolt be arról, hogyan került kapcsolatba az állambiztonsági szolgálattal a hetvenes-nyolcvanas években. A jelenlegi államtitkár szóbeli együttműködése talán sosem derül ki, ha hálózati kartonja nem tűnik el 1995-ben a Belügyminisztériumból.

Az ügynöksztoriban a múlt héten felbukkant az eddig érintetlennek tűnő szabaddemokraták első politikusa. Szalay Gábor múlt pénteki sajtótájékoztatóján számolt be arról, hogyan került kapcsolatba az állambiztonsági szolgálattal a hetvenes-nyolcvanas években. A jelenlegi államtitkár szóbeli együttműködése talán sosem derül ki, ha hálózati kartonja nem tűnik el 1995-ben a Belügyminisztériumból.AGazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) politikai államtitkárának ügye legfeljebb egy alfejezete a június óta tartó, a honi közéletet (el)uraló ügynökösdinek. Szalay Gábor ügyét példás dramaturgiai érzékkel Kövér László, a Fidesz alelnöke robbantotta ki, aki két hete pénteken bejelentette: tudomása szerint egy szabaddemokrata kormánytag is érintett.

Ugyanezen a napon tett közzé Mécs Imre (SZDSZ), az 1990 utáni kormánytagok állambiztonsági érintettségét vizsgáló bizottság elnöke egy tíz nevet tartalmazó listát. Mécs szerint e tíz politikusról állapították meg egyértelműen, hogy együttműködött a rendszerváltozás előtti titkosszolgálatokkal (például az illető jelentést adott vagy szt tisztként dolgozott). A lista mellett kissé elsikkadt az a tény, hogy a Mécs-bizottság tagjai

további 14 politikusról találtak

információt - az ő esetükben azonban nem lehetetett egyértelműen bizonyítani az együttműködést, ezért nem kerültek föl a tízes listára. E 14 politikusnak a hálózati kartonja is megtalálható a Történeti Hivatalban: közülük nyolcról teljes bizonyossággal megállapítható, hogy nem működött együtt a titkosszolgálatokkal (például lapjuk azt tartalmazza, hogy sikertelenül próbálták beszervezni őket); további hat személynél már nem volt ilyen egyértelmű, hogy együttműködtek-e - ám a kollaborálásra írásos bizonyítékot nem találtak a testület tagjai.

Szalay Gábor esete legfeljebb azért rendkívüli, mert hálózati kartonja helyén csak egy fénymásolatot találtak a Történeti Hivatalba látogató bizottsági képviselők. A fénymásolatot Mécsék hitelesnek találták, így ugyanúgy kezelték, mint a többi iratot. A Szalayról szóló karton 1995-ben került ki a Belügyminisztériumból, valószínűleg azért, mert az átvilágítóbírák kikérték. A Belügyminisztériumból 1997-ben vitték át a III. főcsoportfőnökség iratait a Történeti Hivatalba, ahol 2002-ig senki sem vette észre, hogy Szalay aktája nem érkezett vissza. Markó György, a Történeti Hivatal vezetője a Narancsnak elmondta: mintegy húszezer hálózati kartont vettek át a Belügyminisztériumtól, már csak ezért sem tűnhetett fel az irat hiánya.

Kövér László két héttel ezelőtti bejelentésére nem reagáltak érdemben a politikusok; Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke azt nyilatkozta, hogy a Kövérék által említett ügy nem létezik. Ám 24 óra múltán fordult a kocka: Markó György egy rádióinterjúban elmondta, hogy valóban hiányzik egy karton, helyén csak egy helyettesítő lap, azaz egy fénymásolat található. Markó lapunknak kifejtette: a helyettesítő lapon nincs semmilyen bélyegző, csak egy aláírás, de abban teljesen biztos, hogy a papír "nem hamisítvány".

Mint mondta, ő nem akart politikai játszmákba keveredni, csak "becsületes közszolgaként" utánanézett, tényleg hiányzik-e a Kövérék által említett papír. Markó György megerősítette: Demeter Ervin, a múltfeltáró bizottság fideszes alelnöke néhány hete járt a Történeti Hivatalban, pár nappal azután, hogy a bizottság kormánypárti tagjai is felkeresték az intézményt. Markó szerint Mécséknek és Demeternek is bemutatták a kartonokat, és mindannyiuknak fel kellett hogy tűnjön a hiány. (Demeter Ervin azért ment külön a Történeti Hivatalba, mert az ellenzéki képviselők augusztus közepe óta nem vesznek részt a bizottság munkájában - lásd: Lesz-e folytatás?, Magyar Narancs, 2002. augusztus 8.) Tóth Károly, a bizottság egyik MSZP-s tagja lapunknak elmondta: a Történeti Hivatalban ő is találkozott a fénymásolt lappal, de ennek nem tulajdonított jelentőséget. Szerinte ha valaki el akarta volna tüntetni a hálózati kartont, akkor nem írta volna rá, hogy hová kerül a papír. Tóth úgy véli: az egész ügy "nem létezik".

Ennek némileg ellentmond

az, hogy Markó György nyilatkozata után, múlt pénteken kiszivárgott: az ügy érintettje a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára, Szalay Gábor. Az SZDSZ-es politikus ezek után a "gyónást" választotta: egy sajtótájékoztatón beszámolt arról, hogyan környékezték meg és próbálták beszervezni a hetvenes években az állambiztonság emberei. Kiderült: a Mécs-bizottság azért nem találta érintettnek Szalayt, mert a szabaddemokrata politikus sosem írt alá beszervezési nyilatkozatot, jelentést nem írt, az állambiztonság embereit csak szóban tájékoztatta, amiért pénzbeli ellenszolgáltatást sem kapott. Márpedig a Mécs-bizottság megalakulásáról szóló országgyűlési határozat épp akkor állapít meg érintettséget, ha ezek a feltételek teljesülnek.

Szalay Gábor esete újfent arra bizonyíték, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a nemzetközi kereskedelemmel, illetve pénzügyekkel foglalkozó szakemberek csak nehezen kerülhették el az együttműködést az állambiztonsági hatóságokkal (az eddigi "százszázalékos" érintettek - Medgyessy Péter, Boros Imre - ebből a körből kerültek ki). Szalay esete - saját szavaival - "egy hétköznapi, banális történet a Kádár-korból". Az államtitkár a hetvenes években a Tatabányai Szénműveknél dolgozott, ahol 1978-ban megbízták egy külföldi munkával:

a nyugat-afrikai Togóban

kellett egy foszfátüzemet beindítania. Ekkor keresték meg a belügy emberei, akik megpróbálták beszervezni és rávenni, hogy útjairól készítsen írásos jelentést. Ezt Szalay nem vállalta, de amikor bezárták egy szállodai szobába, abba beleegyezett, hogy szóban mindig beszámol külföldi tárgyalásairól. Szalayt több-kevesebb rendszerességgel a nyolcvanas években is megkeresték a BM-től; legutoljára 1988-ban, amikor egy politikai gyűlésről kértek beszámolót. Ezt Szalay - aki akkor már az SZDSZ tagja volt - visszautasította.

Ellentétben a húsz-harminc évvel ezelőtti eseményekkel, az továbbra sem tisztázott, hogy a Belügyminisztériumból hová tűnt 1995-ben a Szalay Gáborról szóló hálózati karton. Markó György elképzelhetőnek tartja, hogy a papír még mindig a minisztériumban van valahol. Ez annak ellenére is lehetséges, hogy a fénymásolat melletti helyettesítő lapon az szerepel: a dokumentumot az átvilágítóbírák kapták meg. Gondos Imre, az átvilágítóbírák jelenlegi elnöke viszont úgy nyilatkozott, hogy a karton oda sosem jutott el, így az ma sincs a birtokukban. A hálózati karton eltűnésének körülményeit a tervek szerint a Kövér László vezette nemzetbiztonsági bizottság is vizsgálja majd - de a testület hétfői ülésén a kormánypárti és az ellenzéki tagok nem tudtak megegyezni abban, hogy nyílt vagy zárt ülésen hallgassák-e meg (többek között) Kuncze Gábor egykori belügyminisztert, illetve Markó Györgyöt. Kérdés, a bizottság a visszaemlékezések alapján meg tudja-e állapítani, hogy hét éve hová keveredett a Szalayról szóló akta.

Csurdi Gábor

szerző
Csurdi Gábor
publikálva
2002/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra