A Zuschlag-ügy szeptemberi fejleményei először "belföldi" pártfinanszírozási botrányra utaltak, a Weiszenberger László-féle videokazetta előkerülése után viszont az ellenzék az uniós források "lefölözését" állította a középpontba. Miután Orbán Viktor elsütötte a startpisztolyt a ciklus Tocsik-ügyének szánt botránysorozatban ("lopják az uniós pénzeket!"), a Fidesz-hű sajtó megpróbált történeteket pakolni az elnöki axióma mögé több, de inkább kevesebb sikerrel. A Fidesz politikusai közül pedig leginkább Pelczné Gáll Ildikó pártalelnökre és Nógrádi Zoltánra, Mórahalom polgármesterére maradt e feladat. Õk ketten támadják a leghangosabban Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési minisztert. Amúgy mindketten részesei az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását ellenőrző parlamenti eseti bizottság munkájának - Nógrádi tagja, Pelczné pedig elnöke a grémiumnak -, és mindkettőjükre igaz, hogy rendszeresen juttatásokat kapnak európai pénzeket nyert szervezetektől.
Pelczné Gáll Ildikó az Országházban napirend előtt kérdezte Bajnaitól, hogy "az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I.) keretében elköltött majdnem 1000 milliárd vajon hol mutatkozik meg?" Nógrádi pedig arra emlékeztette a minisztert, hogy "számtalanszor kértük, hogy ne pártpolitikai, baráti alapon osztogassák a forrásokat, mert ezzel az országnak ártanak". Szeptember végén Nógrádi képviselő kijelentette: "Gyurcsány Ferencnek számot kell adnia arról, hogy milyen módszerekkel kerültek magánzsebbe uniós pénzek, kik kaptak ebből és mennyit." A miniszterelnök azonban számadás helyett a képviselői összeférhetetlenség kérdését emelte a vitatérbe. Ezzel az ország fontos politikai kérdései (a pártfinanszírozás, a képviselői öszszeférhetetlenség, az uniós források elosztása) egy időben kerültek terítékre, bár - a botrányok felől vizsgálva - látszólag alig van közük egymáshoz.
Összeférhetőségek
Az uniós forrásokhoz hivatalosan az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő országgyűlési eseti bizottság tagjai vannak a legközelebb. A grémiumnak 12 tagja van, fele-fele arányban kormánypárti és ellenzéki képviselők. A bizottságban alapítása, 2007 eleje óta eddig két személyi változás történt, azaz összesen 14 honanya és honatya került közeli kapcsolatba az uniós forrásokkal - a hatályos törvények szerint teljesen legálisan.
A grémium tagjairól - vagyonnyilatkozataik alapján - megállapítható, hogy rendelkeztek Országgyűlésen kívüli jövedelemforrással, érdekeltséggel. A 14 képviselő összesen 37, parlamenten kívüli funkció után jutott (eseti, időszakos vagy rendszeres) bevételhez 2006-ban. Ide értendők a cégtulajdonok (egynek számolva, ha valaki ügyvezető is), az önkormányzati képviselői helyek, polgármesteri tisztségek és így tovább. Mindegyiküknek volt ilyen jellegű bevétele, a 14 tag fejenként és átlagban 2,6 helyen volt érdekelt. A bizottság tagjai az általunk megismerhető adatok szerint összesen több mint 63 millió forinthoz jutottak a törvényalkotás mellett, azaz átlagosan 4,5 milliót kerestek tavaly a Tisztelt Ház falain kívül, tehát átlagosan havi bruttó 375 ezer forintot. A szórás nagyon nagy, a legalacsonyabb éves bevétel bruttó 1,1 millió, míg a legmagasabb megismerhető éves összeg bruttó 10,7 millió forint volt.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elektronikus monitoring információs rendszeréből (EMIR) kiderült, hogy azok a szervezetek, amelyeknél az európai forrásokat felügyelő képviselők funkciókat töltenek (vagy töltöttek) be, és amelyek indultak uniós pályázatokon, 53 esetben nyertek is uniós pályázatokon. A bizottságból nyolc képviselő állt tavaly szerződésben olyan céggel, egyetemmel, önkormányzattal, amely az I. Nemzeti Fejlesztési Terv pályázati nyertesének mondhatja magát.
A legtöbb, 15 támogatott pályázattal a fideszes Nógrádi Zoltán büszkélkedhet, igaz, neki három érdekeltsége van. Mórahalom város polgármestereként összesen 1,2 milliárdos támogatásnak örvendhetett (fizetése e minőségében havonta bruttó 518 400 forint). A pénzből belvízcsatornát újítanak fel, fejlesztik az ipari parkot és növelik a bölcsődei kapacitást. Szélessávú közművet hoznak létre és e-önkormányzati informatikai rendszert, e-közigazgatási szolgáltatásokat vezetnek be a kistérségben. Utakat aszfaltoznak és építenek, fogyatékos nappali ellátó- és foglalkoztatóházat és fogyatékosokat támogató szolgálati központot létesítenek. A Móra Ferenc Általános Művelődési Központban kompetenciaalapú oktatást vezetnek be, és fejlesztik a szociális szolgáltatásokat Mórahalmon.
Nógrádinak Csongrád megyei képviselőként majdnem 120 millió forint elköltésére lehetett rálátása (bruttó 181 792 forintért havonta), melyből fejlődhet a makói, illetve a deszki kórház. A képviselő a Mórakert Zöldség-Gyümölcs Termelői Értékesítő Szövetkezet igazgatósági tagjaként a gazda szemével - tulajdonosként és vezetőként (e forrásból származó jövedelme nem ismert) - figyelheti, amint a megítélt 38,5 millió forintból a Dél-alföldi Regionális Agrárlogisztikai Centrum technológiai fejlesztésével és felnőttképzési rendszerrel hízik a cég.
A támogatott pályázatok számát tekintve Nógrádit szorosan követi Pelczné Gáll Ildikó, a bizottság elnöke, a Fidesz alelnöke, aki civilben - egyebek mellett - a Miskolci Egyetemen tölt be intézetigazgatói állást (fizetése havi bruttó 291 600 forint). Az univerzitás 14 pályázaton nyert az NFT I. során, összesen 2,5 milliárd forintot egyebek közt K+F és kutatóhelyi fejlesztésekre, programokra, infrastruktúra-fejlesztésre, műszerbeszerzésre, "a felsőoktatás és a helyi szereplők együttműködésének erősítésére" kerámia- és vegyipari mérnöki képzésekre, átképzésekre, valamint kooperációs kutatási központ létesítésére.
Darabszámban dobogós még (hét projekt) Hock Zoltán (MDF), aki nemcsak képviselő, tanár is: a Herman Ottó Általános Iskolában (foglalkozását szünetelteti), mely intézmény majdnem 18 millió forintot nyert kompetenciaalapú oktatásra. Hock Zoltán fővárosi és újpesti képviselői posztot is betölt (havi bruttó 160, illetve 140 ezer forintos fizetéssel), márpedig e két önkormányzat együttesen 2 milliárdot valamivel meghaladó mértékben vált pályázati győztessé, a pénzt szakképzésre és buszsávok kialakítására költhetik el.
Miskolc, ahol a szocialista Szűcs Erika az alpolgármester (önkormányzati fizetése havi bruttó 530 ezer forint), hat nyertes pályázatnak örülhet. Ugyanakkor a város vezeti a támogatott projektek értéke alapján összeállított táblázatot: 4,9 milliárd forinttal támogattak miskolci fejlesztéseket (a keretből szolgáltató központhoz juthatnak a fogyatékkal élők, fejlődhet a mozgáskorlátozottak tömegközlekedése, a kórházban diagnosztikai szűrőközpontot alakíthatnak ki). Jut pénz e-közigazgatásra és szakképző központra is, valamint megújulhat a belváros.
A pályázatok összértéke alapján a második a Miskolci Egyetem (Pelczné Gáll Ildikó egyik munkahelye), a harmadik pedig Szombathely, amelyet az országgyűlési bizottságban a fideszes Ágh Péter "képvisel"; a vasi megyeszékhely önkormányzata négy pályázaton összesen csaknem 1,4 milliárd forintot nyert el szakképzésre, e-önkormányzatra és a térségi kerékpáros- és kulturális központ szolgáltatásainak fejlesztésén keresztül a turisztikai befogadóképesség javítására.
Alig tízmillióval csúszott le a dobogóról az értékalapú listán Nógrádi Zoltán, akinek az érdekeltségei összességében nem sokkal 1,4 milliárd forint alatt végeztek. Messze elmaradt tőlük a fideszes Szatmáry Kristóf, aki - amikor épp nem honatya - XVI. kerületi önkormányzati képviselő (havi bruttó 174 800 forintért). A kerület egyetlen pályázaton nyert 891 millió forintot: rekreációs központ épülhet az Erzsébet-ligetben.
A "futottak még" kategóriába sorolhatnánk a szocialista Baráth Etelét, ha nem ő lett volna az európai pénzekért felelős korábbi miniszter. Tanácsadói minőségben ő Csepel önkormányzatát erősítette (időszakos szerződéssel összesen bruttó 1,8 millió forintért), és a kerület csaknem 165 millió forintot nyert két projektjével az NFT I.-ből az önkormányzat adatvagyonának másodlagos hasznosítására, illetve sajátos nevelési igényű tanulóknak szóló programra. Egyébként a volt miniszter az egyetlen a bizottság tagjai közül, aki már az NFT II. pályázatain nyertes szervezettel is állt üzleti kapcsolatban. A Miniszterelnöki Hivatal négy pályázata összesen valamivel több mint 2,5 milliárd forintot jelent a szervezetnek, melyet az államreform koncepcionális megalapozására, intézmények szervezetfejlesztésére, közfeladatok felülvizsgálatára, illetve a Kormányzati Személyügyi Központ szervezetfejlesztésére és teljesítményértékelésére költhet el. (Baráth Etele eseti megbízással 3,4 millió forinthoz jutott tavaly a kancelláriától.)
A sort Nógrádi László (KDNP) országgyűlési képviselő zárja, aki - egyebek közt - Lenti polgármestere (fizetése e minőségében havi bruttó 485 ezer forint). Lenti és a város által vezetett kistérség négy pályázaton nyert az NFT I. keretében, összesen 107 milliót, melyből felújítanak egy bölcsődét, hagyományőrző rendezvénysorozatot szerveznek, a település ismertségének növelésére prospektusokat nyomtatnak, és információs táblarendszert alakítanak ki a városban.
Civil közeli egy százalék
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását ellenőrző parlamenti eseti bizottság azon nyolc tagja, aki fizetést húzott az NFT I. támogatott pályázóinak valamelyikétől, összesen több mint 13,4 milliárd forint sorsáról tudhatott első kézből. Tekintve, hogy az NFT I. keretében összesen több mint 1500 milliárd forint támogatást igényeltek a pályázók, kimondható, hogy az összes igény majdnem 1 százaléka - csaknem minden száz igényelt forintból egy - a grémium tagjainak valamely "másodállásánál" landolt.
Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a képviselők "maszekban" éppolyan piaci szereplők lehetnek, mint bárki más, könnyen belátható, hogy személyes anyagi érdekük fűződhetett a részvételükkel működő szervezet győzelméhez: hiszen a siker cég esetén osztalékot, tanácsadói minőségben magasabb szerződési díjat, önkormányzati pozíciónál jutalmat jelenthet.
Nem véletlen, hogy a bizottság tagjai időnként skizofrén helyzetben találják magukat. Erre nem csupán a közelmúlt vitái világítanak rá, de a bizottság ülései is. Szeptember közepén például a jegyzőkönyv szerint Vági Márton, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke számolt be a grémiumnak arról, hogy milyen változtatásokat tervez a kormány az uniós forrásokat elosztó jogszabályi környezetben: például pályázni engedné a konzorciumokat, és lehetőséget biztosítana arra, hogy a pályázatokban részt nem vállaló szereplők ingatlanán is fejlesztések történhessenek.
Az elnöklő Pelczné Gáll Ildikó először azt észrevételezte, hogy a témában készült előterjesztés "nem javított az átláthatóságon és a nyilvánosságon (...), törvényesíti a döntés befolyásolásának a lehetőségét (...), az összeférhetetlenség fennáll benne, és egyéb pontatlanságok is vannak". Majd Nógrádi Zoltán kapott szót, és felforrtak az indulatok: "Itt valaki nagyon fél a nyilvánosságtól, vagy valaki nagyon rámozdult az európai uniós források megszerzésére, és egyedi szabályozásokat követelt meg, vagy valaki nagyon meg akarja szerezni az európai uniós források következtében megvalósuló vagyont vagy vagyoni jogokat. Ez a három olvasható ki a rendeletből. (...)
Korrupciós lehetőségek tömegét tartotta meg és nyitja meg a rendelettervezet (...) amely tulajdonképpen megnyitja az ingatlanpanamát az európai uniós forrás megszerzése körül. (...) Mint a konzorciumnál. Elnök úr, tudja, mi a meggyőződésem? Hogy van néhány nagy értékű projekt, amelyre majd tisztázatlan viszonyok között alakulnak konzorciumok, hogy ezt meg lehessen szerezni, és egyedi elbírálás, egyedi eljárásrend mentén, egyedi bánásmóddal fogjuk kezelni ezeket a konzorciumokat. A konzorcium megjelenése az európai uniós források megszerzésében önmagában gyanús."
Vági Márton köztisztviselőként azzal kezdte válaszát, hogy "politikai vitába nem is mennék bele", később azonban mégis megjegyzett annyit: "Lehet, hogy nem ez a jó módszer. Tehát nem vitatkozom, de én nem szeretnék sem ingatlanpanamát, sem másmilyen szempontból befolyásolást. (...) Azt hiszem, a képviselő úr is, amikor a rendszert bírálja, értékeli, az egy státus, és amikor mint pályázó nézi meg ezt a lehetőséget, annak örvend, ha minél rugalmasabb rendszerben tudom befogadni az ön pályázatát. Bár képviselők ne pályázzanak, ez összeférhetetlenség. (Elnök: Ezt nem mondtam.) Ha a képviselő úr által támogatott és kedvelt pályázatok konzorciumi módon tudnak csak megvalósulni, akkor üdvözli, hogy én a konzorciumokkal vesződöm és behozom, azt hiszem, ebben nincs különbség közöttünk. Abban van különbség, hogy ezek a kiskapuk - amelyeket ön kiskapunak nevez - vajon valósan megtelnek-e tartalommal, és kiskapukká válnak-e. Szerintem ennek a kizárását nagyon nehéz megoldani. (...) Úgyhogy azzal nem tudok vitatkozni sem önnel, sem az elnök asszonnyal, hogy vannak kiskapuk, kiskapunak látszó felületek, de azzal vitatkoznék, hogy mi ezt szándékosan hoztuk létre, és azért, hogy a politika befolyásolni tudjon. (...) Nézzük meg, és ha van, akkor az abban részt vevőket örökre tiltsuk el ettől a játéktól! Azt gondolom, ebben abszolút támogatom önöket, illetve minden döntési javaslatommal elő fogom segíteni, hogy ez így legyen, és amennyire Bajnai miniszter úr álláspontját ismerem, ő is ezt a felfogást képviseli." (A miniszter álláspontját lapunk is szívesen megismerte volna, ám feltett kérdéseinkre nem válaszolt, ahogyan a bizottság fideszes elnöke, Pelczné Gáll Ildikó sem. - V. G.)
Skizo
A tudathasadás nem korlátozódik az eseti bizottság tagjaira. A képviselői összeférhetetlenség körüli éles vitában kiderült, a honatyák körében általános jelenségről van szó. A polgármesteri és képviselői pozíció szétválasztása ugyanis nem zárja ki a cégtulajdonok megmaradását, a rokonok lehetőséghez juttatását, és például a tanácsadói minőségben való "maszekolást" sem. A 2014-es határidő emlegetése pedig azt jelentheti, hogy vannak, akik szeretnék kedvező pozícióban tölteni az NFT II. 2013-ig tartó teljes ciklusát (a projektek befejezésének dátuma 2015). (A főállású képviselőség indító dátumaként újabban 2011 szerepel.)
Amennyiben azonban 2010 után még egy ciklusra szabad lesz a vásár, és az NFT II. keretében érkező 8 ezer milliárd forintra is érvényesül majd, hogy annak legalább 1 százaléka bizonyosan országgyűlési képviselők környezetében landol, akkor honanyáink és honatyáink jelentős része hosszú időre bebetonozza magát a tisztségében. A Zuschlag- és Weiszenberger-ügyet, azaz a korrupciós és pártfinanszírozási botrányokat, illetve az e témákhoz "csapódott" összeférhetetlenségi kérdéseket ezért érdemes továbbra is együttesen szemmel tartani, hogy ne csupán a "nyilvánvaló gazembereket" tartsuk távol az uniós forrásoktól, hanem a "civil munkahelyeiknek" bármikor segíteni kész politikusokat is.
Tűzközel
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság 2007 februárjában tartotta alakuló ülését. Elnöke Pelczné Gáll Ildikó (Fidesz), alelnökei Baráth Etele (MSZP), illetve Eörsi Mátyás (SZDSZ). Tagjai Szűcs Erika (MSZP), Tóth Tiborné (MSZP), Varjú László (MSZP), Veress József (MSZP), Ágh Péter (Fidesz), Horváth Zsolt (Fidesz), Nógrádi Zoltán (Fidesz), Szatmáry Kristóf (Fidesz), Latorcai János (KDNP), Nógrádi László (KDNP), Hock Zoltán (MDF).
Ágh Péter 2007. június 18-án, Latorcai János pedig 2007. április 17-én távoztak a bizottságból, előbbi képviselő helyét Nógrádi Zoltán, utóbbiét Nógrádi László foglalta el.
Rendszerhibák
"Nem pontos az a megfogalmazás, hogy az uniós pénzeket ellopják" - mondta lapunknak Nizák Péter, a Transparency International (TI) Magyarország kurátora. A szakember szerint fontos, hogy különbséget tegyünk a lopás és a források nem hatékony felhasználása vagy bizonyos csoportérdekek szerinti "eltérítése" között. Magyarországon inkább az utóbbiról beszélhetünk.
Alexa Noémi, a szervezet ügyvezető igazgatója a támogatások jogszabályi és intézményrendszerét röviden úgy értékelte, hogy míg a pályázati mechanizmusoknál a bürokratikus túlszabályozottság a jellemző, addig a kiemelt projekteknél (ahol a kormány közvetlenül Brüsszellel állapodik meg az összegek nagysága miatt; ilyen projekt például a négyes metró) kevésbé világos a kiválasztási mechanizmus, és jobban érvényesülhetnek az ágazati lobbi-, illetve a tárcaérdekek.
Példaként Lettországot említette az ügyvezető, ahol megvizsgálták az első költségvetés kiemelt projektjeinek hatékonyságát, és kiderült, hogy az esetek egyharmadában a pályáztatás hatékonyabb módszer lett volna. Ez azért fontos, mert előfordulhat, hogy a központi kiválasztás felülírja az ésszerűséget, és a komoly lobbierővel, ám nem hatékonyan működő intézményrendszereknél reform helyett az eredetileg fejlesztésre szánt pénzeket egyszerűen felélik.
A pályázatok ugyanakkor ronthatják is a hatékony forrásfelhasználást, és gondok vannak az összeférhetetlenséggel is: ezt a TI Magyarország 2005-ben, az NFT I. keretében a strukturális alapokból érkező forrásokról végzett kutatásában tételesen kimutatta. A projektek jelentős része - az eljárásrendtől függetlenül - közbeszerzési eljárásokba torkollik, márpedig a közbeszerzési törvény és az ezzel kapcsolatos eljárási mechanizmus - mint az ügyvezető fogalmazott - "ezer sebből vérzik".
"Nagyon nagy rendszerhiba nincs, nagyon súlyos problémák ugyanakkor léteznek" - összegezte tapasztalatait Nizák Péter, aki arra is rámutatott, hogy a most kipattant ügyek körüli felfokozott érdeklődés "szerencsés fordulat is lehet: a megtisztuláshoz botrányokon keresztül vezet az út".
