Mingyár´ a hónunk aljáig ér a tuti. A téren, a székház előtt - amelyik csupán földrajzilag van a nyóckerben - nagyonsokszázas jelzésű, széles és hosszú Mercedesek parkíroznak; látványuk és jelenlétük Schmuck Andornak (akit egyes források hallottak már "tengermélykék tiszteletem"-mel köszönni, mások pedig arra esküsznek, hogy a Móricz Zs. körtéren a vérfagylaló "ahoj, zmrzlina!" csatakiáltást hallatva IQ-ital raklapokat hajigált egy kazah nyelvészcsoport felé) többet mond, mint akárhány exit poll, találgatás és előrejelzés. "Látszik, hogy ki vezet", suttogja gyengéden, szemével féltőn megsimogatja a motorházat, a krómozott felületekhez érve elfojtja a torkából feltörő gyönyörsikolyt; a lóerő nyerít. Andorka nagy betyár és tréfamester. Ezután egy egész mozgalmat próbál a székházba csempészni. Lebukik, de feltápászkodik újra.
Belül semmi sem változott ´94 óta, a lépcsőfordulóban az angolai vasmunkás-szakszervezet ajándékának tűnő szekfűszerű dísz, fejünk felett lufik, amikbe az idén sem sikerült héliumot tölteni, kókadozva inkább hasonlítanak szekfűmintás felfújt kotonra, mint mámorító diadalt fokozó díszletre. Biztos a második fordulóra készülnek, akkor nemcsak az emeletes tortából kiugró, testét necc harisnyanadrágba csomagoló Boldvaiban gyönyörködhetnek a kiválasztottak, de lesz majd jelmezbál is, Baja tavirózsának, Nikolits poloskának maszkírozva.
Bár ez egy úri hely - idejövet nem kell otthon kivenni az aranykoronát, mint olyankor, amikor MIÉP-eshez megy az ember vendégségbe -, de a vigasság nem itt van, hanem a Fidesznél, a polgári Zuglóba épült polgári Tisza-villában.
Hátha ott van Lezsák polgártárs.
A kertben sincs egy csendes, polgári zug, és meghitten beszélgetni csak a markáns mimikával bíró polgároknak sikerül, fennhangon üvöltve közben. Mit tesz egy jó eredmény lehetősége: a leendő polgárság reakcióideje rendben van, idetódult, aki nem szégyell. A 94-es hokimeccsről egy szó nem sok, annyi nem hangzik el, a félhomályban már három kunczés matricát adnak egy orbánosért. Kockáztatni hajlandó kisiparos polgár nagyot kaszált volna pokornis pólókkal és fröccsöntött, kis talapzatokkal ellátott Németh Zsolt-beszédekkel.
Lezsák polgár nem kerül elő.
A Mérleg utcai székház megroggyant kissé, az udvarban emelt sátor alatt szimpatizánsok a kollektív mazochizmusnak hódolva nézik és hallgatják Viktor polgárt, és közben felélik az utolsó - többek által finomnak mondott - rántott húsos szendvicseket. A csapolt sör is ott volt a legjobb, mondják, és ez akár az SZDSZ-kudarc egyik jelképe is lehetne egyben.
Még csak vizezni sem voltak képesek a szerencsétlenek.
- m -
