A jövőben 197 lőteret (esetleg lövészegyleti klubházat) szándékozik „fejleszteni” a kormány összesen 27 milliárd forintból (174 járás plusz a 23 fővárosi kerület). Amikor Szelényi Zsuzsanna, az Együtt parlamenti képviselője ennek okáról kérdezte a honvédelmi minisztert, Simicskó István egyebek közt arra hivatkozott, hogy az „Országos Lőtérfejlesztési Program” a Honvédelmi Sportszövetségről (HS) szóló – tavaly ősszel elfogadott és 2017 első napján hatályba lépett – törvény előírásából következik, amely szerint a szervezet „részt vesz a lőkészséget fejlesztő programok és az ahhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházások fejlesztésével kapcsolatos feladatok megvalósításában”.
Tavaly májusban, amikor a „Modern Városok Program” keretében Dunaújvárosban járt, Orbán Viktor közölte: szeretné, ha minden járásban lenne lőtér, vívóterem és lovasközpont. A HS-törvény indoklása szerint „a tömegeket befogadó és kiképző lövészegyletek felállítása és léte jóval túlmutat az egyszerű sporttevékenységen, (…) elősegíti a katonai kézifegyverek használatának gyors elsajátítását. (...) Eredményes működésük Magyarország »rejtett« honvédelmi képességének növeléséhez is hozzájárul, hiszen sok-sok ezer egyéni lőfegyverét biztosan kezelő polgárt biztosít az országnak, amely szükség esetén jól motivált és nagy ellenálló képességű ellenfélként léphet fel”.
Simicskó István már Orbán májusi bejelentése előtt hónapokkal, 2016 januárjában megpendítette az egykori, pártállami MHSZ-hez (Magyar Honvédelmi Szövetség) hasonló félkatonai képződmény felállítását. „Ha létrehozunk egy olyan, ideológiáktól maximálisan mentes szervezetet, amelyben az egyes, a közösségért önként tenni akaró polgárok szabadon, sportszerű keretek között gyakorolhatják azt, amire rátermettek, úgy azzal nemcsak ők, hanem az egész társadalom bizonyosan jól jár” – nyilatkozta a Magyar Hírlapban. Noha Simicskó „jó értelemben vett” hazafias elveket és érzéseket említett, a kormánypártok által értett „ideológiamentességről” az oktatásban tapasztaltak alapján van már némi fogalmunk. Ennek ismeretében nem túl biztató, hogy a HS-törvény kikerülhetetlenül előírja a köztestületként működő szervezet számára, hogy meg kell alakítania ifjúsági, azaz Kadét Tagozatát. Vagyis akár hétéves korukban elkezdhetik nyüstölni a gyerekeket, még akkor is, ha a tagozat alapvetően a középiskolás és az egyetemista korosztályra koncentrálna. A tárca máris bejelentette, hogy két iskolában honvéd kadétképzést indít, s több másikban is tervezi ezt.
| ||
Ha kell, puszta kézzel!
A törvény a honvédelmi sportoknál a lövészeten kívül nevesíti még a vívást, mint ami „hagyományos fegyverrel [karddal, tőrrel, szablyával] vívott küzdelmen alapul, ezáltal jól köthető a katonai értékekhez”, de az öttusát, a tájfutást, a természetjárást és az úgynevezett speciális ténykedéseket is, mint a sportrepülés, búvárkodás, ejtőernyőzés, modellezés, rádióamatőrködés. A szöveg a küzdősportokat is a támogatandók közé sorolja; például a cselgáncsot, amelynek „mozgásanyaga hangsúlyozottan önvédelmi fogásokat és küzdőgyakorlatokat tartalmaz, illetve önvédelmi és közelharcképzést jelent”. Maga a hagyományőrzés pedig a törvényjavaslat indoklása szerint „a középkori magyar katonai képességekhez visszanyúló hagyományőrző tevékenység. Az egyesületek tagjai a hagyományos fegyverekkel és eszközökkel (kard, lándzsa, pika, bárd, íj, ostor, pajzs, bot, fejsze stb.) gyakorlatoznak”. Ezekhez társul a kiemelt jelentőségű lövészet.
A jelenlegi honvédelmi miniszter soha nem titkolta efféle vonzalmait. Emlékeztetőül: ő volt az egyetlen, aki az Országgyűlésben NATO-csatlakozásunk ellen szavazott. Azzal érvelt, hogy a – különben érvényes és eredményes – 1997-es népszavazáson nemmel voksoló, illetve a referendumtól távol maradó polgárokat képviselte nem szavazatával. A nyilvánosság előtt azóta is ő maradt a honvédelem társadalmiasításának legkitartóbb szorgalmazója. Egy időben a Nemzetőrség (avagy Honi Gárda) felállítását szorgalmazta: az eredeti elképzelés szerint minden fiatal férfi kötelezően két-három hónapos „katonai kiképzésben” részesülne, „amely alkalmassá teszi, hogy megvédje szűkebb pátriáját, családját, vagyonát és ezen keresztül hazáját”. Simicskó ezzel a békeidőbeli sorkötelezettség megszűnését (2004) követően is fenntartotta volna a sorozás könnyített változatát. (A 2002-es kormányváltást követően mindez lekerült a napirendről, mivel a szocialisták és a szabaddemokraták a professzionális katonákra koncentráltak.)
Simicskó tavaly többször belengette azt is – például szeptemberben, a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának ülésén –, hogy már idén januártól új alapokra helyezik a tartalékosrendszert. Nagy céljuk, hogy minden járásban legyen egy önkéntes területvédelmi század; Simicskó összesen húszezer tartalékos szükségességéről beszélt – merész gondolat ez ahhoz képest, hogy a hivatásos katonák létszáma alig haladja meg a 30 ezret, s ebből az ún. aktív állomány mintegy 23 ezer.
A miniszter arról is számot adott, hogy a 2016. júliusi varsói NATO-csúcsértekezleten állítólag „ismételten visszatért a 360 fokos védelem elve, amit annak idején az Antall-kormány első honvédelmi minisztere (Für Lajos – a szerk.) kiválóan megfogalmazott a »körkörös védelemben«”.
Nyugdíjas hadfiak
„Önkéntes tartalékosokról szólt az ének, akik azonban túlnyomórészt sem nem önkéntesek, sem nem tartalékosok, hanem nyugdíjas katonák és rendőrök, akik azért vállalták a tartalékos szolgálatot, hogy a nyugdíjukat ne adóztassák meg 16, illetve most már 15 százalékkal – konkretizál Szekeres Imre volt szocialista honvédelmi miniszter. – Honvédségi ingatlanokat őriztetnek velük, ami többe kerül, mint korábban, amikor ezt őrző-védő szolgálatok végezték.” Az akkor még a szocialistáknál politizáló Demeter Márta nagyjából egy esztendeje érdeklődött a szaktárcánál az iránt, hogy 2016. január 15-én mennyi „önkéntes műveleti tartalékos”, illetve hány „szolgálati járandóságban részesülő önkéntes műveleti tartalékos” volt. A válaszból kiderült, hogy abban az időpontban 3791-ből 3109 „járandóságos”, azaz a korábbi korengedményes nyugdíj megszüntetése után csatasorba álló „önkéntes” volt, s köztük egy tábornok, 31 ezredes, 418 alezredes is akadt. A majdnem 3800 emberből több mint 2 ezernek meghaladta az életkora az 50 esztendőt, a 40 alattiak száma viszont alig érte el az ötszázat.
Az is nyilvánvaló, hogy a magyar honvédelmi doktrína átpofozgatása nem a miniszter magánügye. Az önkéntesekből szerveződő területvédelmi egységekről tavaly szeptemberben maga Orbán értekezett a Katolikus Rádióban: „A szomszédaink komoly fegyverkezést folytatnak, újra felfegyverkezést, ezt is mondhatnám. Magyarország a végén kullog a sornak. Egy komoly országnak van saját hadserege, ami nem egy kipipálandó kötelező feladat, hanem egy komolyan vehető tényleges erő”. A kormányfő a katonai kiadások növelését tartja szükségesnek, s döntöttek is arról, hogy az erre szánt összeget 2022-ig évente a GDP 0,1 százalékával emelik. (A Fideszben egyelőre ajnározott Trump elnök már most is a GDP két százalékát várná el – Magyarország ennek a felénél sem tart.)
„Orbán szóban erősködik, hogy erős hadsereget akar – érdekes, hogy nem honvédségről beszél, ami a magyar tradícióknak felelne meg –, ezzel szemben öt éven át összesen több mint 20 százalékkal csökkentette a védelmi költségvetést. Ez így lett a legalacsonyabb a NATO-ban. Annyi, mint Luxemburgé, amelynek van ugyan nagyhercege, de nincs hadserege – von párhuzamot Szekeres Imre. – Most nagy hangon arról beszél, hogy növelni fog: vagyis öt év múlva annyi lesz, mint amennyivel 2010-ben átadtuk. Ennek a következménye, hogy Magyarország biztonsága megingott a kormányzása alatt: elmaradt minden pótlás és fejlesztés, amire szükség lett volna, csökkent a szerződéses honvédek létszáma, 6000 beosztás betöltetlen.” A beharangozott területvédelmi egységekről pedig ezt tartja a volt miniszter: „Ilyen erőkre – vélhetően lövészekre gondolnak – akkor van szükség, ha hagyományos fegyverzetű erők támadása éri Magyarországot, és nagy területen szétszóródva lassítható a támadás ereje. Van olyan szomszédos ország, amely részéről ez a fenyegetés létezik? A velünk határos államok, kettő híján, katonai szövetségesünk. A kivétel Szerbia és Ukrajna. Egyik részéről sincs ilyen szándék. Akkor mire szolgálnak a járási századok? Mi a feladatuk? Erős a gyanú, hogy az, hogy a korábban a Jobbik által létrehozott gárdákat helyettesítse, hogy mozgósíthatók legyenek politikai célokra.”
| Hajlékony vélemény Sorkötelezettség nem lesz: Orbán Viktor azzal zárta rövidre a témát, hogy „nagyon rosszak az emlékeink”. A 2002 és 2006 között honvédelmi miniszterként dolgozó Juhász Ferenc viszont úgy emlékszik, volt ez másképp is: „2004-ben, amikor megszüntettük a sorkatonaság intézményét, a Fidesz sokáig vonakodott. Az akkori frakcióvezetővel, Áder Jánossal többször tárgyaltam erről. Azt mondta, katonának kell menni, mert az hazafiasságra, fegyelmezettségre nevel. Mi viszont találtunk egy jogi formulát, amihez nem kellett volna a kétharmados országgyűlési többség. Közöltem is Áderrel: szüneteltetjük a behívásokat, ha nem szavazzák meg a javaslatunkat. Aztán a Fidesz készíttetett egy felmérést: a megkérdezettek 70 százaléka nem értett velük egyet, főleg a fiatalok. Politikai ügyekben ez nagyon magas arány, úgyhogy Orbánék nem kockáztattak.” |
