Magyar kormányzati szándék a Facebook megrendszabályozására

Véleményelhárítás

Belpol

Az eddiginél is jobban ráfordulna a Fidesz a közösségi médiára: jobboldali „Facebook-harcosok” kinevelésével növelné a jelenlétét, és a platform szabályozása is szóba került. De milyen eszközöket tudnának felhasználni az oldal uralásához?

Orbán Viktor néhány éve „Hahó, facebookosok!” felkiáltással köszönt be az oldalán, és bár a miniszterelnök híresen nem ért sem a számítástechnikához, sem a mobiltelefonhoz (legalábbis ezt terjeszti róla az agitprop), a járvány alatt a kormány is inkább kommunikált a közösségi médiában, mint a hagyományos felületeken. Az utóbbi években egyértelművé vált, hogy a Facebook a politikai kommunikáció egyik legfontosabb eszköze, amelyen keresztül könnyedén lehet manipulálni is a választókat – nem véletlen, hogy a kormányoldal is egyre több erőforrást áldoz erre.

A kormány évek óta lebegteti az FB sza­bá­lyozását. Tavaly tavasszal a Századvég tett le egy tanulmányt, amelyben egyebek közt a „közösségi médiacenzorok kontra nemzetállamok” problematikájáról értekezett, és amelyben ilyenek olvashatók: „Teljesen nyilvánvaló, hogy a Facebook és a közösségi médiaóriások politikai szereplők, politikai célokért küzdenek és politikai logika mentén cselekednek. Egy progresszív ortodoxiát képviselnek, amely üldözi az eretnekeket, és azon igazságokat, amiket csak az eretnekek mondanak ki – főként kedvenc ügyeikről, a bevándorlásról, az iszlamizmusról, a nemzetekről, a gender- és LMBTQ-lobbiról. A teljes körű politikai cenzúra egyre szűkíti a használható szavak és megbeszélhető témák körét.”

Idén augusztus elején Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke dobta be, hogy a magyar jogrendben is szabályozni kellene az oldalt. Péterfalvi az ötletét az Igazságügyi Minisztérium (IM) által összehívott Digitális Szabadság Bizottságban (DSZB) vetette fel. A DSZB idén márciusban alakult meg azzal a céllal, hogy feltárja, „a technológiai cégek milyen hatással vannak a jogállam intézményeire és működésére, a személyes szabadságjogok érvényesülésére és az alapvető demokratikus normákra”. A bizottság eddigi három ülésén ismételten szóba került az FB „pszeudojogrendszere”, és hogy az oldalon közzétett tartalmak eltávolításával szemben milyen jogorvoslati eszközöket lehetne igénybe venni, és hogyan kellene szabályozni a működését. Péterfalvi a bizottság augusztusi ülésén arról beszélt, hogy „elképzelhetőnek tartja jogilag szabályozott, rövid határidőkkel működő eljárásrend kialakítását, illetve nemzeti bírósági út lehetővé tételét is a véleménynyilvánítás szabadságát sértő törölt, illetve eltávolított online közzétett tartalmak vonatkozásában”.

Nem ő az egyedüli, akinek vannak ötletei a szabályozásra: a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) szintén előállt egy javaslattal a DSZB-ben, de kérdésünkre azt közölték, hogy a javaslat egyelőre döntés-előkészítő célzatú, és a bizottság ügy­rendje miatt nem oszthatnak meg róla információt. Hozzátették, ők inkább abból a szempontból vizsgálódnak, hogy a vállalkozások kiegyensúlyozott és reális tájékoztatást nyújtanak-e termékeikről a fogyasztóknak. Magyarországon ugyanakkor a GVH fellépett már az FB ellen: tavaly decemberben 1,2 milliárd forintos fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, mert a magát ingyenesnek hirdető oldal nem tájékoztatta megfelelően a felhasználókat arról, hogy valójában miként fogja felhasználni az adataikat.

Ki szabályozzon?

A szabályozással kapcsolatban az FB-nál a legégetőbb kérdés az adatvédelem mellett a tartalom moderálása – ki ellenőrzi, hogy mi kerül a nyilvánosság elé az online térben, és ki dönthet arról, hogy mi maradhat az oldalon?

A mintegy 2,7 milliárd felhasználóval rendelkező oldal világszerte nagyjából 15 ezer embert alkalmaz külsős cégeken keresztül moderátorként, akik naponta több száz problémásnak ítélt posztot néznek át, majd döntenek a sorsukról. Bár 2017 óta a moderátorok száma megháromszorozódott, egyes elemzések szerint legalább 30 ezerre lenne szükség ahhoz, hogy nagyobb hatékonysággal és rövidebb határidőkkel tudják elbírálni a kritikus tartalmakat.

Az oldalt világszerte bírálják amiatt, hogy szabad teret enged az álhíreknek, továbbá erőszakos tartalmakat tesz elérhetővé, lehetővé teszi a zaklatást, a gyűlöletbeszédet és a holokauszttagadást. Mivel maga a cég meglehetősen lazán és nem mindig konzekvensen kezeli ezeket a problémákat, a kormányok jogszabályokkal próbálják rákényszeríteni az FB-t a hatékonyabb moderálásra.

A közösségi médián megjelenő tartalmak európai szabályozása egy 2000. évi EU-s irányelven alapul: amennyiben a jogsértő tartalmakról az adott platform – mint az FB – tudomást szerez, azaz ha valaki jelenti számára, hogy egy poszt jogsértő és maga is annak találja, akkor köteles azt eltávolítani. Manapság ez úgy működik, hogy a posztot a felhasználók megjelölik, és a moderátorok döntenek arról, hogy az adott tartalom sérti-e az oldal szabályait.

Koltay András médiajogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora szerint bár elindult a már említett irányelv felülvizsgálata, ez még évekig eltart. Vannak viszont tagállami szintű kísérletek az FB további szabályozására, például Németországban vagy Franciaországban. „Ezek arra törekszenek, hogy a platformok vegyék komolyan a jogellenes tartalmakkal szembeni fellépési kötelezettségüket.”

Maga az FB is próbálkozik önmaga szabályozásával, 2018-ban közzé is tették közösségi alapelveiket, amelyek alapján moderálnak. Ám sok esetben gumiszabályokról van szó. A cég idén létrehozott egy, a „Facebook bíróságaként” is emlegetett saját felügyeleti szervet, az Oversight Boardot, amelynek egy magyar tagja is van: Sajó András, az Emberi Jogok Európai Bíróságának volt alelnöke. Rajta kívül új­ság­írók, emberi jogi aktivisták és más jogászok vesznek részt ebben a munkában. A testület feladata az, hogy az emberi jogok nemzetközi normáinak keretei között érvényesítse a szólásszabadságot a platformon, és egy-egy kirívó esetet elemezve megszabja a moderálási irányokat.

Az FB kritikusainak egy része – köztük a magyar kormány is – viszont éppen azt sérelmezik, hogy a platform maga moderál és dönt a megjeleníthető tartalmakról. „A platform által végzett tartalmi felügyelettel kapcsolatban két probléma merül fel – mondja Koltay, aki maga is ott volt a DBSZ első ülésén –, az egyik, hogy a jogsértő jelleget nem a bíróság vagy valamely hatóság vizsgálja, hanem maga a platform, tehát egy magánszereplő mondja meg, mi jogsértő és mi nem. A másik, hogy ezek a platformok a jogi szabályozástól függetlenül saját maguk is alkotnak szabályokat, amelyeket kötelezővé tesznek a felhasználóik számára, vagyis saját szándékaik szerint is eltávolíthatnak tartalmat, vagy éppen törölhetnek profilt.” Azzal pedig, hogy az oldalnak saját szabályai vannak, a kritikusok szerint úgy működik, mint állam az államban.

Az FB valóban átláthatatlanul, ellenőrizetlenül és önkényesen működik, és nem lehet tudni, hogy mi alapján hoz döntéseket – például miért hagy fent sokak által kifogásolt posztokat, miközben más tartalmakat eltávolít. Az ellenérvek szerint azonban magáncégről van szó, a szerződési feltételek elfogadásával pedig gyakorlatilag belépünk a magáncég által biztosított felületre, és elfogadjuk a szabályait.

Mi a kormány gondja?

Mark Zuckerberg, az FB alapító-tulajdonosa rendre azzal érvel, hogy az oldal csupán „üzenőfal”, amelyet a felhasználók töltenek meg tartalmakkal, és a lehetőséget biztosítja arra, hogy mindenki elmondhassa a véleményét.

A magyar kormány szintén a szólásszabadságra hivatkozva támadja az FB-t, mivel éppen hogy túl sokat moderál. Péterfalvi a 444.hu-nak adott interjújában arról beszélt, hogy ő nem szűkíteni, hanem szélesíteni akarja a szólásszabadságot. „A javaslat csak a szabad véleménynyilvánítás esetleges sérülésének kiküszöbölésére vonatkozott, nem arra, hogy korlátozni lehetne a véleménynyilvánítást” – mondta.

A kormányoldal a szólásszabadság jegyé­ben elsősorban a hozzá közelálló profilok és posztok törlését sérelmezi: Varga Judit a DSZB ülésén Böjte Csaba Trianonra emlékező posztjainak eltávolításával példálózott, de az elmúlt években számos kormányközeli szereplő posztját törölte utólag az FB, kezdve Apáti Bencétől az Alapjogokért Központon át Demeter Szilárdig, Lázár János migránsozós bécsi videójáról nem is szólva. A 2019-es önkormányzati kampány idején a kormánypárti Origo panaszkodott arra, hogy az oldal korlátozta a jobboldali portálok hirdetési lehetőségeit.

A magyar kormány érvelése egyébként az amerikai republikánusokéhoz hasonló, akik szerint az FB liberális agenda szerint moderálja a posztjaikat. Erre a legfőbb érv az úgynevezett Trending Topics-botrány – ez a Magyarországon egyébként nem elérhető szolgáltatás 2015-ben elvileg azokat a cikkeket emelte ki egy külön sávba, amelyekről az emberek sokat beszéltek. Bár hivatalosan mesterséges intelligencia felelt a kiválasztásért, utóbb kiderült, valójában emberek szelektálták a cikkeket, és egyes állítások szerint a konzervatív híreknek, hírforrásoknak alig adtak teret a funkcióban.

Bár az amerikai elnök posztjait az FB a legextrémebb esetekben is ritkán törölte, Donald Trump idén májusban a magyar kormányéhoz hasonló indokokkal elnöki rendeletet adott ki „az online cenzúra megakadályozásáért”. Azzal érvelt, hogy a cenzúrának nevezett moderálással az FB-hez és a posztjait rendszeresen törlő Twitterhez hasonló közösségi oldalak a 2020-as elnökválasztást akarják befolyásolni, a rendeletben pedig arról döntött, hogy a kormányzati szervek nem hirdethetnek a „cenzúrát” alkalmazó platformokon. Sürgette azt is, hogy vizsgálják felül a tisztességes kommunikációt előíró törvényt (Communications Decency Act), amely amellett, hogy kimondja, a közösségi oldalak nem felelnek az ott megjelenő tartalmakért, lehetővé teszi a platformoknak a moderálást is.

„Nem tudom, van-e ideológiája a Facebooknak az üzleti érdekein túl, de hogy lehetősége van befolyásolni azt, hogy az emberek mit fogyasztanak, mit és milyen hangsúllyal látnak, az nem kérdés” – mondja Koltay. Szerinte az átláthatóság az FB üzleti érdekeivel ellentétes, holott ezzel mind a kritikáktól, mind az esetleges kormányzati befolyásolástól megvédhetné magát.

Hogy egyébként pontosan mit is akar a magyar kormány a felvetett szabályozással, az nem világos. Koltay András tudomása szerint a kormánynak egyelőre nincs konkrét szabályozási elképzelése: „Én nem úgy olvastam Péterfalvi interjúját, hogy kiforrott szabályozási kezdeményezésről beszélne, de azt gondolom, hogy maga a probléma, amire utalt, és amit a tagsága mellett működő DSZB is azonosít, az olyan probléma, amelyet Európa valamennyi országában és az Egyesült Államokban is felismertek.” Úgy véli továbbá, hogy a tartalmak elérését korlátozottan lehet csak állami szinten szabályozni. „Nem lehetetlen, de biztosan nem azzal a hatékonysággal, mint egy offline szolgáltatás esetében. Odáig el lehet jutni, hogy az adott ország joghatósága alá tartozó virtuális tér szabályozott legyen, egy hatóság azt képes lehet kontrollálni, hogy egy magyar IP-címről mi érhető el. De azt, hogy egy magyar állampolgár egy külföldi gépről mit ér el, már nem.”

Péterfalvi Attila érdeklődésünkre a korábbi interjúját ajánlotta figyelmünkbe, és lapzártánkig az IM sem válaszolt kérdéseinkre az esetleg készülő szabályozásról.

Jön a Facebook-cenzúra?

A kormánykritikus oldalon az FB magyarországi szabályozásának ötlete miatt rögtön felmerült, hogy valójában a kormány akarja cenzúrázni az oldalt. Ez amúgy korántsem lehetetlen, az oldal több országban (Kína, Irán, Észak-Korea) is elérhetetlen, és arra is van számos példa, hogy maga az FB működik együtt kormányokkal bizonyos tartalmak eltüntetésére: Izrael esetében az erőszakot ösztönző – elsősorban palesztinpárti – posztokat tünteti el, Oroszországban pedig a kormány kérésére rendszeresen tilt vagy töröl oldalakat, ezt tette például 2014-ben a Putyin-ellenes aktivista, Alekszej Navalnij egy tüntetésre felhívó oldalával is.

Egyáltalán nem elképzelhetetlen tehát, hogy az FB együttműködjön egy kormánnyal, és habár az oldal kontroll alatt tartása újabb eszköz lenne a befolyásolásra vagy a kritikus hangok legalább egy részének elnémítására, a politikának e nélkül is számtalan legális lehetősége van az ellenőrzésre (lásd keretes írásunkat). Jelenleg ugyanis az egyik legnagyobb és legtöbb lehetőséget tartogató platform a politikai kommunikációra a Facebook, amely – ahogy az az elmúlt évek botrányaiból is kiderült – a választások befolyásolására is alkalmas.

A kormányoldal közösségi médiás szereplésében eddig voltak hiányosságok. „A Fidesz Facebook-jelenlétében a legnagyobb hátrány mindig is az volt – mondja Bene Márton, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa –, hogy csak egy-két oldalra szűkült be. Gyakorlatilag csak Orbán Viktor és a Fidesz központi oldala tudott nagyobb forgalmat generálni, nincsenek a közösségi médiában meghatározó politikusaik. Az ellenzéknek ez mindig is egy erőssége volt, hogy viszonylag nagyszámú olyan politikusa van, akik országosan sok követővel rendelkeznek.” A kutató szerint helyi szinten ugyanakkor igen aktívak a fideszes politikusok.

A helyi fideszes közösséget zárt Facebook-csoportokban fogják össze és mobilizálják, az ellenzéki vagy független jelölteket pedig a helyi Fideszhez köthető, de civilnek álcázott FB-oldalakon próbálják lejáratni, általában a helyi politikus vezetésével (lásd: Nettel és szóval, Magyar Narancs, 2020. augusztus 27.). A 444.hu két éve írt arról, hogy a Fidesz – egyébként fizetetlen – aktivistái egy feladatmegosztó rendszeren keresztül kaptak néhány naponta olyan feladatokat, hogy adott posztot, mémet minél több helyen osszanak meg az FB-n.

Bene Márton ezt a stratégiát az átláthatatlan politikai eszközök közé sorolja; mint mondja, ilyen akár az automatizált botoknak, akár az aktivistáknak a használata. „A botokkal fel lehet turbózni egy-egy posztnak a reakciószámát, megosztásszámát, vagy egy adott politikai szereplő követőinek a számát – ez azért fontos, mert az algoritmus, amely eldönti, hogy milyen tartalmakat tesz ki a felhasználók elé, nagy figyelmet fordít arra, hogy melyik posztra mennyi a reakció. A másik módszer, hogy fizetett vagy nagyon lelkes aktivistákat használnak arra, hogy nagyon sok posztot kommenteljenek, így alakítva a hangulatot – ez is a befolyásolás egy eszköze.”

Ennek ellenére is csúsznak be bakik a Fidesz facebookos kommunikációjába, ezért valószínűleg tovább akarják csiszolni azt az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója által alapított Megafon Központ programjaival. Ennek keretében „jobboldali Facebook-harcosokat” akarnak képezni, mondván, „balliberális véleménycunami” érvényesül a közösségi oldalon. Bene szerint néhány erősen követett kormánypárti véleményvezért akarhatnak felépíteni, akik meg tudják majd szólítani a fiatalokat az FB-n, illetve akik képesek lesznek úgy vitatkozni az oldalon, hogy ne rúgjanak öngólokat a pártnak.

A Megafon Központ jobboldali megmondó embereivel, valamint az FB-moderálás Péterfalvi által felvetett felülbírálásával a kormányoldal biztosan több lehetőséghez jutna az FB-n – adott esetben kevésbé törölhetnék a moderátorok a problémásabb Fidesz-barát tartalmakat. Ha a magyar FB-szabályozás lényege nem is látszik még pontosan, a 2022-es kampányig van idő kidolgozni egy törvényt.

A kampányeszköz

A Facebookon nagyon könnyű rejtett kampányt, rejtett befolyásolást is alkalmazni – mutat rá Bene Márton, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa. A kevésbé átlátható eszközök közé tartozik az FB-hirdetéseken keresztül folytatott politikai kampány, amelynek feltételein az elmúlt években az FB szigorított ugyan, de arra most is megvan a lehetőség, hogy különböző médiafelületek vagy egyéb politikai szereplők oldalain keresztül politikai üzeneteket közvetítsenek a pártok a hirdetésekben.

„Már a 2018-as kampányban – mondja a kutató – kifejezetten sok olyan Facebook-oldal működött, amelyeket a kampány közben hoztak létre, és utána különböző politikai üzeneteket hirdettek úgy, hogy nem lehetett tudni, ki áll mögöttük. 2019-től ez nehezebb, mert minden politikai hirdetést rögzítenek a Facebook hirdetési könyvtárában, de a 2019-es kampányokban is azt lehetett látni, hogy mindkét oldalhoz kötődő médiumok viszonylag aktívan hirdettek politikai üzeneteket. Ezek csak a kampányban voltak nagyon aktívak, ekkor eléggé pártos hirdetéseket közvetítettek, és utána ez alább is hagyott.”

Bene hozzáteszi: bár a legnagyobb hirdető a pártok között a Fidesz oldala (a Fidelitas is rengeteg pénzt költött hirdetésekre tavaly ősszel), összességében a legutóbbi kampányokban az ellenzéki oldalon költöttek el több pénzt az FB-n. „Könnyen lehet, hogy ez azért van, mert az ellenzék sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a Facebooknak a kampánykommunikációjában, hiszen a kormánypártnak vannak sokkal jobban elérhető, hagyományos médiafelületei is. Azért is alakulhatott ki ez a különbség, mert a kormánypárti média hírei szerint nagyon nehéz volt hirdetéseket közzétenniük a kampány során, mert az oldal korlátozta a hirdetési lehetőségeiket.”

„Talán rossz hír, hogy a negatív tartalmak pörögnek a legjobban a közösségi médiában, és főleg a megszemélyesített negatív tartalmak, tehát amikor valakiről rosszat írnak.” A lejárató kampányoknak így ez tökéletes terepe, az emberek emellett a képeknél is jobban szeretik megosztani a videókat, ugyanakkor ha lájkolják is az olyan személyes tartalmakat, mint amikor Orbán Viktor meglocsolja az unokáját, megosztani már nem szokták ezeket. A megosztások és a reakciók szintjén máshogy működnek a követők, mint ahogy várnánk. „A 2018-as kampányban például az is kiderült, hogy bár a migráció dominálta az egész kampányt, a fideszes politikusok oldalain a migrációval foglalkozó posztokat sokkal kevésbé osztották meg a követők. Lehet, hogy hatott rájuk a szavazásnál, de megosztani azért nem akarták.”

Bene szerint, ha nem látni is bele, hogy a pártok milyen eszközöket alkalmaznak, az átláthatatlan mikrotargetálás (vagyis a személyre szabott tartalmak hirdetéseken keresztüli megjelenítése) valóban veszélyes lehet a demokratikus versenyre. „Most akármelyik párt megteheti, hogy ha van egy adatbázisa a saját szavazói profiljáról – és ez lehet egy teljesen legális adatbázis is –, és azt feltölti a Facebookra, akkor az oldal azonosítja a választóihoz hasonló viselkedési mintázatokkal rendelkező felhasználókat, akik utána személyre szóló hirdetéseket kaphatnak, amelyekkel megváltoztathatják a viselkedésüket. Nem tudni, hogy a pártok ezt mennyire használják ki Magyarországon, de hogy ezt tulajdonképpen legálisan megtehetik, az egészen biztos.” (Ehhez lásd: A politika halála, Magyar Narancs, 2016. december 15.)

A kutató állítja, hogy ha nem is lehet egy­értelmű összefüggést kimutatni a közösségi oldalon folytatott kampány intenzitása és a választási eredmény között, valamilyen összefüggés igenis van. A kutatók a 2014-es választásnál vizsgálták a politikai szereplők FB-aktivitását, és arra jutottak, hogy ha nem is túl erősen, de kimutatható: az a politikai szereplő, aki sikeres az FB-n a megosztások generálásában, néhány szavazattal jobb teljesítményt ért el. Az, hogy az ellenzék kifejezetten sokat költött a 2019-es önkormányzati kampányban az FB-n, Bene szerint szerepet játszhatott a várakozásokhoz képest jobb választási eredmények elérésében.

Figyelmébe ajánljuk

Gulyás Gergely: A KDNP nem fog egy EP-frakcióban ülni a Tisza Párttal

  • narancs.hu

Erről a miniszter a kormányinfón beszélt, ahol a kommunista rémuralomhoz és a Rákosi-korszakhoz hasonlította az Európai Unió Bírósága ítéletét, melynek értelmében 200 millió euróra büntették hazánkat, mivel nem tartota be a bíróság egy korábbi, menekültügyben hozott ítéletét.