Az elmúlt hetekben két nem mindennapi bűneset rázta meg a hazai közvéleményt. Az egyik Budapest szívében, a másik Gyulán történt, az elkövetők és az áldozatok mindkét esetben 16-21 éves fiatalok (valamint egy 27 éves férfi); összesen hárman vesztették életüket. A Deák téri késelés után több száz szélsőjobboldali fociultra tüntetett a fővárosban azt skandálva, hogy „igenis van cigánybűnözés”.
„Mindkét emberölést hajnali órákban, közterületeken, indulatból követték el, a sértettek és a gyanúsítottak nem ismerték egymást, a végzetes szituáció egy-egy pillanat alatt alakult ki, nincs a világon olyan rendőrség, amely meg tudja akadályozni az ilyen típusú bűncselekmények elkövetését” – írta lapunk érdeklődésére a Belügyminisztérium (BM), hozzátéve, hogy a gyulai gyanúsítottat a bűncselekmény ismertté válását követően egy órán belül elfogták. A május 21-i Deák téri tragédiánál „két társaság verekedett össze, előjel nélkül, nem ismerték egymást, korábban nem volt konfliktusuk. A rendőrök a bejelentéstől számított 3 percen belül több egységgel a helyszínen voltak, és 10 perc alatt fogták el az emberöléssel megalapozottan gyanúsítható Cs. Krisztiánt. A verekedésben részt vevő további öt főt pedig 15 percen belül kerítették kézre” – tájékoztatott a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK).
Pluszterhek
„A veszélyhelyzet kihirdetése előtt rendeletben tiltották meg a rendvédelmi szerveknek a külföldre utazást, valamint a leszerelést. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, így oldották meg a létszámproblémát” – mondja egyik rendőr forrásunk. Pedig a koronavírus-járvány a közrendvédelmi helyzeten is változtatott. A hátrányos környezetben élők közül a korlátozások miatt sokan elvesztették a munkájukat, de nőtt a családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetek száma is (egyes becslések szerint megháromszorozódott).
Az enyhítések miatt aztán sok frusztrált fiatal is megjelent az utcákon, és a felgyülemlett feszültségek levezetése is belejátszott a bűnesetek megtörténtébe. A gyulai késes gyilkosságot követően az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) fokozott ellenőrzést rendelt el Budapesten és több megyében, ami egyfajta válaszreakció. Kérdés, ez mennyire lesz hatékony, és nemcsak az említett rendőrségi állománygondok miatt, hanem azért is, mert a rendőrök a járványügyi védekezés során is állandóan szolgálatban voltak. Az sem sok jóval kecsegtet, hogy egyes hírek szerint a veszélyhelyzetet követően nagy számban szerelhetnek le az egzisztenciális helyzetük miatt elégedetlen rendőrök.
Azt a BM is elismeri, hogy a járvány miatt megváltoztak a közrendvédelmi viszonyok, de azt cáfolja, hogy e területtel ne foglalkoztak volna kellő alapossággal. „A BRFK ezen időszakban kiemelten kezelte a kijárási korlátozásokra, a vendéglátó és egyéb üzletek nyitvatartására, a házi karanténra vonatkozó szabályok betartását, valamint a piacok, bevásárlóközpontok, vendéglátó- és szórakozóhelyek ellenőrzését. A többletfeladatok ellátása mellett a közrend és közbiztonság fenntartása érdekében rendszeres közterületi létszámot biztosítottunk.”
Új feladatként jelentkezett a kórház- és intézményparancsnoki feladatkörök ellátása, valamint a Létfontosságú Magyar Vállalatok Biztonságáért Felelős Akciócsoportban való részvétel is, „a többi tevékenység szinte automatikusan beépült a napi szolgálatellátási feladatok közé” a BM szerint. „Kórházparancsnokként és a tevékenységüket segítő logisztikusként 27-27, a legalább 200 fő férőhellyel működtetett idősek tartós vagy átmeneti ellátását nyújtó intézményekhez rendelt intézményparancsnokok közül 4 rendőr dolgozik. A létfontosságú magyar vállalatok zökkenőmentes működését 52-en segítik. Ez összesen 110 rendőrt jelent, a hivatásos állomány létszáma 37 398 fő. Átcsoportosításra nem került sor” – áll a minisztérium lapunknak küldött válaszlevelében. A BRFK a tömeges leszerelésekkel kapcsolatban viszont „jóslásokba nem bocsátkozik”.
| ||
A Magyar Narancs több, a hatóság munkáját közelről ismerő személlyel is felvette a kapcsolatot, hogy a hivatalos válaszokon túl is képet kapjon a rendőrség járvány utáni állapotáról. A nagyszámú leszerelésről szóló értesüléseket névtelenséget kérő forrásaink is fenntartással kezelik, szerintük most, a munkahelyek tömeges megszűnésének idején sokan inkább annak örülnek, hogy megmaradt az állásuk.
„Hogy mi lesz fél év múlva, azt nem tudom, lehet, hogy addigra megváltozik a hangulat” – mondja az egyikük. De komoly problémák vannak, hiszen például a kezdő fizetés meglehetősen alacsony (200 ezer forint alatti), a járőrszolgálat pedig a „szakma legalja”, ezért eleve kevesen mennek rendőrnek. A kiképzés legalább egy évet vesz igénybe, vagyis gyorsan pótolni sem lehet a hiányzó létszámot. A túlórákat normál esetben is a végletekig emelik a szervezeten belül, az viszont „egyértelműen pozitívum”, hogy a kötelező 8 órás pihenőidőt mindig, a járvány ideje alatt is biztosítják a számukra.
Összességében elmondható: túlhajszolt az állomány. Egyik forrásunk megjegyezte például, „teljes tévút”, hogy a pandémiát a kormány egyenruhás problémának tekinti. Nem tudja elképzelni, hogy egy kórházigazgató a beérkező védőeszközöket elsikkasztaná – az egyenruhások bevetése ezen a területen csak a külvilágnak szól, és az ő terheiket növeli fölöslegesen. „A rendőr honnan fogja tudni megmondani, hogy egy műtéthez hány szakorvos, ápoló jelenléte szükséges, és nekik mennyi védőfelszerelés kell? Így a kiadásukat sem tudja engedélyezni, hiszen az egy orvosszakmai kérdés.”
Csordaszellem
Egy rendőrségi forrásunk úgy látja, a két bűncselekmény kilóg a sorból. A Deák tér még a járvány időszakában is frekventált terület, ha az elkövetők előre megfontolt szándékkal gyilkolni akartak volna, biztosan nem ezt a sűrűn bekamerázott helyszínt választják. De a gyulai eset is kegyetlen lefolyású volt; s az ilyen esetek mindig nagyobb visszhangot keltenek. Az évi 120-150 emberölés nagy százalékát szúró, vágó tárggyal, de eldugott helyen, családon belül követik el, ezért nem kap akkora figyelmet.
Ugyanakkor a verekedő fiatalok jó ideje a budapesti éjszaka szereplői – a belvárosban „mindennaposak az összetűzések. Turisták, dílerek, hajléktalanok esnek egymásnak. A fiatalok jellemzően nem börtönviseltek, ezért nincs visszatartó erő az ő esetükben. Ráadásul náluk menőnek számít balhézni” – mondja forrásunk, aki hosszú évek óta dolgozik a bulinegyed egyik leglátogatottabb szórakozóhelyén. Több, a belvárosban biztonsági szolgáltatást nyújtó személlyel is beszéltünk, ők talán még a rendőröknél is közelebbről ismerik a jelenséget.
Egyik forrásunk úgy véli, a mostani Deák téri elkövetők is beletartoznak egy viselkedésük, hátterük, életkoruk alapján azonosítható csoportba, amit nem lehet kizárólagosan leszűkíteni „roma” származású személyekre; újabb információk szerint a Deák téri késelő sem roma származású. A nagyjából 15–21 éves fiatalok (fiúk és lányok egyaránt) fővárosi lakótelepekről, intézetekből és olykor vidékről verődnek össze. A bandáknak mindig van egy hangadója, keresik a konfrontációt, és általában gyengébb célpontot találnak maguknak. Ha valakit sérelem ér közülük, közösen mennek neki a „sértegetőnek”, de sokszor ők maguk kezdeményeznek verekedést. Számos helyre eleve be sem engedik őket. Az ritkán fordul elő, hogy focidrukkerekkel vegyülnének, viszont forrásaink összehasonlíthatatlanul többször találtak náluk kést a beléptetések során, mint másoknál.
A biztonsági emberektől kapott csoportleírást rendőrségi forrásaink is megerősítik. Az igazoltatások során ők is nemegyszer foglalnak le fegyvert az e körbe tartozóktól. Egyik informátorunk szerint akár több száz kisebb-nagyobb „brigádról” van szó. De amíg nincs összetűzés, a rendőrség nem kezd, nem kezdhet velük semmit. Ha olyan kést találnak náluk, amelynek a pengehosszúsága nem haladja meg a törvényben megengedett 8 centimétert, akkor „maximum hazaküldik őket”.
Egyik forrásunk a Király utcában is dolgozik egy szórakozóhelyen, ahol állítása szerint „békeidőben” a Készenléti Rendőrség (KR) járőrözik (ezt a BRFK is megerősítette lapunknak az V., VI., VII., VIII. kerületre vonatkozóan), a Deák tér környékén pedig van biztonsági szolgálat. A bulinegyedben viszont rengeteg az ember, „és annyi rendőr a világon nincs, hogy a pillanatok alatt kialakuló konfliktusokat meg lehessen előzni”.
„Senki nem tudja, hogy milyen hatóanyag-tartalmuk van azoknak a tablettáknak, amelyeket a fiatalok bevesznek. Azt sem lehet előre látni, hogy milyen viselkedést vált ki náluk” – mondja a 24 éves nyomozói tapasztalattal rendelkező Molnárfi István, aki korábban a kábítószerosztályon dolgozott, jelenleg ügyvéd. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a Deák téri késelésnél az elkövetők drog befolyása alatt álltak.
| ||
.jpg "Budapest VII. kerületében a bulinegyedként ismert rész, a Kazinczy utca 2017. augusztus 29-én.")
Mint a víz
Molnárfi úgy tudja, hogy az elmúlt években a heroin- és a kokainfogyasztás visszaesett, de ezek egyébként is inkább a „gazdagok kábítószerei”, 1 gramm kokain 25–30 ezer forintba kerül. A legnépszerűbb drogok a marihuána, az ecstasy, valamint a pszichoaktív anyagok; a fiatalok általában a legrosszabb minőségű kábítószereket veszik.
Az ügyvéd szerint tízből egy személynél indulatot, agressziót okozhat a drog, s nem tudja kezelni, nem számol a tettei következményeivel.A fiatalokat feszítő frusztrációt a tavaszi korlátozások csak fokozták, minél rosszabb környezetben élnek, annál több konfliktusuk volt, és a feszültségoldás egyik bevett módja a kábítószerezés. Abban Molnárfi nem hisz, hogy ezek a fiatalok komolyabb bűnszervezeteknek is a tagjai lennének, azok ugyanis összetettek, hierarchikus felépítésűek; vannak viszont lazább szerveződések (bűnszövetség, társas bűnelkövetés), amelyekben érintettek lehetnek.
A razziák során lekapcsolt dílerek helyét pillanatok alatt átveszik mások. A kereskedők ráadásul egyre körültekintőbbek, s a környezetük is figyelmezteti őket a rendőrökre. Molnárfi szerint a karantén időszaka alatt kevesebb szer jutott az országba, de mivel a kamionforgalmat nem korlátozták, a drogkereskedelem aligha szünetelt.
A BM tájékoztatása megerősíti Molnárfit: a kábítószer-fogyasztásról pontos adatokkal a hatóságok nem rendelkeznek, de a kereskedelem szempontjából Magyarország határai „nem tekinthetőek lezártnak”, az áruszállítás folytatódott, a csempészek pedig találékonyak. A BRFK arról nyilatkozott, hogy 2019-ben 282 kilogramm kábítószert (103 kilogrammal többet, mint 2018-ban) és 390 tő cannabist foglalt le, kábítószer-kereskedelem miatti bűncselekményből 2018-ban 220-at, míg 2019-ben 174-et regisztráltak Budapesten.
Molnárfi ismeretei szerint egy kilogramm kokain Dél-Amerikában 800 dollárba (nagyjából 240 ezer forintba) kerül, Nyugat-Európában aztán 5 ezerre (1,5 millió forintra), Közép-Európában pedig 10 ezerre (3 millió forintra) felviszik az árát. „Ha valaki elindít három tranzitot, és az egyiket lekapcsolják, akkor is bőven nyereségesen jön ki az üzletből. Arról nem is beszélve, hogy a szereket itthon még fel is ütik.”
| ||
.jpg "A Mi Hazánk Mozgalom megemlékezése a Deák téri késelés áldozatairól a bűnözés ellen szervezett felvonulás végpontján, a József Attila utcában 2020. május 28-án.")
| „Kevésszer cigányoztak” A Deák téri késelés után több száz szélsőjobboldali fociultra demonstrált a helyszínen azt skandálva, hogy „igenis van cigánybűnözés”. Ezt sokak kifogásolták – többek közt lapunk is –, hiszen az eseményt az után tartották meg, hogy a rendőrség nem engedélyezte azt. „Ha komolyabb jogértelmezésbe bonyolódunk bele, akkor mindenki megtalálhatja a maga igazát” – mondja rendőrségi beszélgetőpartnerünk, aki szerint az információk összekeveredtek. A megmozdulást eredetileg fociultrák szervezték, erre kapcsolódott rá Toroczkai László pártja. Utóbbit be is tiltotta a rendőrség – de mivel a szurkolók valóban kegyeleti megemlékezést terveztek, nekik nem volt bejelentési kötelezettségük. A BRFK-nak biztosítania kellett a helyszínt, de gátat nem szabott neki. Rendőrségi forrásaink határozottan állítják: nem az történt, hogy a hatóságok hagyták a betiltott tüntetést megtartani, és cáfolják, hogy politikai nyomásgyakorlásnak engedtek volna. Egyik rendőr forrásunk a helyszínen szolgált: szerinte valóban voltak megkérdőjelezhető jelenetek, de a körülményekhez képest békés volt a megmozdulás, és nagyjából 20 perc alatt véget is ért. Beszédet nem mondott senki, csak „kevésszer”, két-három alkalommal „cigányoztak” a tüntetők, de jellemzően a „Ria! Ria! Hungáriát!” üvöltötté |
