Az új Btk. és a közlekedés

Vezetni veszélyes

Belpol

Néhány közlekedési szabálysértést a jövőben bűncselekményként értékelne az új büntető törvénykönyv (Btk.), továbbá egyértelműsítene bizonyos előírásokat.

A várhatóan jövő január elsejétől hatályba lépő új Btk. a közlekedési bűncselekmények meghatározásában is újítana. (A tervezet főbb újdonságairól lásd: Odacsapna, Magyar Narancs, 2012. március 1.) Készítői külön is kiemelik, hogy e téren a "szigorúság", a "következetesség", a "hatékonyság" és a "korszerűség" jegyében változtatnának.

Amit cserbenhagyásként ismerünk, azt például "a megállási és meggyőződési kötelezettség elmulasztása" cím alatt futtatná az előterjesztés - a szakértő szerint ez pontosabb körülírás az eddigieknél: "A tervezet indoklása is megemlíti, hogy a mostani szabályozás mellett meg lehet állapítani a segítségnyújtás elmulasztását akkor is, ha nem volt sérült, de a reális lehetősége fennállt annak, hogy legyen - mondja Koltai Zsuzsa ügyvéd, akinek egyik szakterülete a közlekedési jog. - Tegyük fel, hogy egy autó valakit elütött negyvennel, aki utána leporolta magát, és hazament. Ha mondjuk a sofőr vallomásából kiderült, hogy tudta ugyan, hogy az elgázolt ember kirepült az árokba, mégis továbbhajtott, már ennek alapján rá lehetett húzni a segítségnyújtás elmulasztását. Holott ha nincs sérült, nincs kin ilyen értelemben segíteni. Jónak tartom, ha elfogadják az új elnevezést, az szépen elhatárolja a két cselekményt, s a gyakorlatban nem okoz majd gondot."

A Btk. tervezete büntetőjogi szempontból közútként kezelné a forgalom elől el nem zárt magánterületet is (például a bevásárlóközpontok parkolóit). Ez a gyakorlatban eddig is így volt, ha ilyen helyen közlekedési baleset következtében nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett valaki - januártól végül is ezt szentesítenék immár szövegszerűen is.

A közúti balesetek büntetőjogi elbírálásánál a tervezet néhány gyakori és súlyos szabályszegést minősítő tényezőként iktatna a Btk.-ba, megalkotva a "különösen veszélyes közúti közlekedés" kategóriáját. A szöveg ezt részletesen értelmezi is; ilyen lenne például, ha a sofőr a megengedett legnagyobb haladási sebességet legalább annak felével túllépte, ha a zebrát nem szabályosan közelítette meg, ha az előzésre vonatkozó előírásokat, az elsőbbségadási kötelezettséget megszegte, vagy ha "a közúti járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék tilos jelzésének" figyelmen kívül hagyásával okozott másnak minimum súlyos sérüléssel járó balesetet.

Koltai Zsuzsa szerint az ezek alapján kiszabható büntetések túlságosan szigorúak lennének. A taxatív felsorolást sem tartja jó ötletnek, mondván, hogy egy közúti balesetnek nagyon sok összetevője van a vezető személyiségétől a baleset jellegéig, vagy hogy szándékos-e vagy gondatlan, közrehatott-e benne más, és így tovább. "A tervezet kiemelné például az elsőbbségadás elmulasztását. Pedig az esetek jelentős részében a vezető megáll a stoptáblánál. Csakhogy a védett útvonalon haladó gyakran túllépi a megengedett sebességet, ami a baleset egyik tényezője lesz. Az álló jármű továbbindul, mert a sofőr úgy gondolja, kényelmesen átér, vagy kanyarodáskor még besorol, de rosszul méri fel a másik gyorsaságát, nem számít arra, hogy az ötven helyett százzal jön. Milyen alapon emeli ki a törvény az egyik okot?" Vagy a piroson figyelmetlenül áthajtani mennyivel rosszabb, mint a záróvonalat szándékosan átlépni? Az utóbbi viszont nem szerepel a felsorolásban.

Ésszerű szigorítás

Az ittas vezetést is szigorúbban szankcionálnák. Mindenekelőtt jelentősen leszállítanák a szabálysértést a büntetőjogitól elválasztó határértéket: a szondánál 0,51 helyett 0,25 lenne a mérőszám, a véralkoholszint pedig 0,8 ezrelékről 0,5-re csökkenne. A jelenleg érvényes "vélelem" szerint 0,8 ezreléktől fölfelé tapasztalható már az alkoholos befolyásoltság.

A hatályos Btk. szerint az sért törvényt, aki "szeszes italtól befolyásolt állapotban" vezet. Az ügyvédek éppen ebbe kapaszkodtak: a szonda és a vérvizsgálat nem mérvadó, mivel védencük nem volt hatás alatt. A mostani tervezet ezt a kiskaput zárná be: az "aki ittas állapotban" fordulat értelmében tök mindegy, hogy a cselekmény időpontjában "hatás alatt" (értsd: részeg) volt-e az illető, vagy sem, a mért érték lesz a mérvadó. Az alapelv - és ebben sokan egyetértenek - a zéró tolerancia. Ehhez még hozzátolnák a tervezet készítői, hogy a közlekedési bűncselekményt elkövető ittas sofőrt kötelező eltiltani a gépjárművezetéstől. Ez bizonyos esetben - például egy vétkes taxisofőrnél - egyenértékű lehet a foglalkozástól eltiltással. Az eltiltás egy hónaptól tíz évig terjedhetne - hasonló esetben eddig egy esztendő volt a minimum.

A "bódult állapotú" gépjárművezetés külön tényállás lenne. A definíció nem változna: "aki a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt" autózik. Ennek magyarázata az lehet, hogy például egy füves cigi hatóanyaga akkor is kimutatható a szervezetben, ha a balesetet okozó sofőr már nincs a hatása alatt. Amúgy a szöveg nem kábítószert vagy kábító hatású anyagot említ, hanem "hátrányosan hatót" - ami akár lehet gyógyszer is.

Problémás szigorítás

Ugyancsak feltolnák a szabálysértési tartományból a Btk.-ba az engedély nélküli gépjárművezetést. (A lejárt jogsi nem tartozik e bűncselekményi kategóriába.) Ez kétféleképpen valósulhat meg: ha nem is volt soha jogsi, vagy ha szünetel a vezetési jogosultság. (A jogerős eltiltás ideje alatti gépjárművezetés jelenleg kiemelt szabálysértés, és elzárással is büntethető.) Egy uralkodó vélemény szerint a szigorítást az indokolja, hogy igencsak elterjedt szabályszegési formáról van szó, és - jelenleg - lényeges visszatartó szankció nélkül. A kritikusok viszont úgy vélik, aránytalan büntetés ezért a cselekményért a börtön. Potenciálisan nem a jogosítvány nélküli vezetés az igazi veszély (hiszen az engedély mondjuk sorozatos tilos parkolás miatt is elveszíthető), hanem az, ha valaki piásan, begyógyszerezve vagy kábítószer hatása alatt ül a volán mögött. Nem mellesleg: vajon mennyivel növeli a jogosítvány nélküli vezetés körüli korrupció kockázatát, ha a tét ezentúl a szabadságvesztés?


Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.