Vidnyánszky Attila visszautasítja, hogy a Színikritikusok díjára jelöljék a Nemzeti előadását

  • narancs.hu
  • 2023. augusztus 23.

Belpol

A Színházi Kritikusok Céhe viszont akkor is jelöli, ha ez a Nemzeti Színház igazgatójának nem tetszik.

Vidnyánszky Attila „meglepődve tapasztalta”, hogy a 2022-2023-as évad Színikritikusdíjára a Nemzeti Színház egyik produkciójának alkotóit is jelölték. A kritikusokból álló testület ugyanis a Nemzeti Színház Don Juan című előadásának díszletét tartotta jelölésre érdemesnek, amit a Numen / For Use csapata és Ivana Jonke közösen tervezett.

 Ezt a meglepetést a Színházi Kritikusok Céhének levélben is tolmácsolta, majd kijelentette: „Azért ért váratlanul ez a nevezés, mert korábban Tompa Andreával levélben közöltem, hogy a Színházi Kritikusok Céhe jelölési eljárását hosszú évek óta szakmaiatlannak és politikailag motiváltnak tartom, és a Nemzeti Színház vezetőjeként nem szeretném semmilyen módon legitimálni ezt az ideológiai szándékot” – írja Vidnyánszky.

A kritikuscéh válaszolt Vidnyánszkynak és azt írták, immár több mint negyven éve úgy működik a szavazás, hogy minden egyes szavazásra jogosult kritikus külön szavazólapot kap, amelyen a többiektől függetlenül írja be saját jelöltjeit minden egyes kategóriában. „Mivel tehát a folyamat szuverén kritikusok egyéni ízlésén alapszik, semmilyen körülmények között nem áll módunkban visszavonni a Numen / For Use és Ivana Jonke jelölését. Nem lehetséges megmásítani, hogy a színikritikusok az évad mely teljesítményét tartják a leginkább kiemelkedőnek, akkor sem lenne az, ha maguk a jelöltek kérnének minket erre.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.