Menekültek Magyarországon: Jönnek vagy mennek

  • Virág Tamás
  • 2003. július 10.

Belpol

a többéves tartózkodásra alkalmatlan befogadóállomások, nemegyszer tapasztalható diszkrimináció - nagyjából erre számíthat

Átláthatatlan jogszabályok, szűken mért ellátás,

a Magyarországtól menedéket kérő külföldi. Nem véletlen, hogy több mint kétharmaduk három hónapon belül továbbáll. Az itt maradóknak integrálódni kellene, ami viszont lehetetlen speciális programok nélkül.Apolgárháborús Sierra Leonéból négy éve érkezett fiatalembert a magyar menekültügyi hatóságok kiutasították, mert nem tudta igazolni személyazonosságát; hazájában ugyanis "ismeretlen" (elmondása szerint születésekor nem anyakönyvezték). Ám a kiutasítást az okmányok hiánya miatt nem tudják végrehajtani, így a férfi havonta hosszabbított tartózkodási engedéllyel él a számára kötelező tartózkodási helyként kijelölt közösségi szálláson. Az országot legálisan nem tudja elhagyni. A menekültügyi ügyintéző a férfit segítő szociális munkásnak kijelentette: ügyfele "parazita, aki csak élősködni jött ide". A probléma nem ritka, jártak így már angolai, nigériai, kameruni vagy palesztin kérelmezők is.

"A hatályos menedékjogi törvény védelmi alaptípusa a menekültként történő elismerés, amit faji, vallási, nemzetiségi, sajátos társadalmi csoporthoz való tartozás vagy politikai meggyőződés miatti üldöztetés esetén lehet kérni" - mondta a Narancsnak Dobó István, a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala (BÁH) Menekültügyi Főosztályának vezetője. A másik alaptípus a befogadott státus, amit a különböző egyezmények (például a kínzás elleni egyezmény) hatálya alá esőknél alkalmaznak. (Ez a csoport a legutóbbi törvénymódosításkor átkerült az idegenrendészeti törvénybe.) A törvény ismeri a menedékes kategóriát is, amely előírja a különböző etnikai villongások, polgárháborús helyzetek elől menekülők ideiglenes védelmének a biztosítását. E passzus alkalmazásának feltétele a tömeges menekülthullám, illetve kormánydöntés az ideiglenes védelemről. Formálisan sosem került ilyenre sor.

A menekültvédelem alapja

az 1951-es genfi egyezmény, és az azt kiegészítő New York-i jegyzőkönyv, amikhez Magyarország 1989-ben csatlakozott, igaz, területi korlátozással: csak Európán belüli események miatt lehetett a menekültügyi hatósághoz fordulni. Bár az alkotmány 1989 óta előírta, hogy a menedékjogot kétharmados törvényben kell szabályozni, az első ilyen törvényt csak 1997 végén fogadták el. "A törvény hatálybalépésével feloldottuk a területi korlátozást. Addig az Európán kívülieket az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának képviseletéhez küldtük, de a statisztikákból már akkor kiderült, hogy a kérelmezők jelentős hányada nem tekinti hazánkat célországnak, rendszerint azokba az országokba próbál eljutni, ahol legálisan tartózkodó saját közösségébe akar beilleszkedni" - mondta Dobó.

A genfi egyezményhez csatlakozás alapvető oka a Romániából menekült, zömével erdélyi magyar anyanyelvűek befogadása volt. Emiatt hazánkat kritizálták is, mondván, az egyezménnyel ellentétes módon előnyben részesítettük a magyar nemzetiségűeket.

A hazai menekültügyi jogszabályok EU-konformak, "de ez nem jelenti azt, hogy minden rendben volna, ugyanis az alapokat lefektető konvenció a vasfüggöny mögül érkező politikai üldözöttek problémáját kívánta kezelni, és azóta kissé megváltozott a világ" - fejtette ki Mester Csaba ügyvéd, a menekültek jogvédelmével foglalkozó Martin Luther King Egyesület vezetője. Például a konvenció nem nyújt alternatívát annak a több millió afrikai nőnek, akiket szexrabszolgaságra kényszerítettek. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság vezetője problémásnak tartja, hogy míg a genfi egyezmény szerint a menekülő nem büntethető azért, mert szabálytalanul érkezett az országba, a hazai jogszabályok szerint a bíróság

12 hónapra fogva tartást

rendelhet el, amennyiben a hazaküldés valamilyen okból nem lehetséges. "Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a menedékkérők jelentős része őrizetbe kerülhet, hiszen a kérelmezőt a kérelem jogerős elutasításáig nem lehet visszaküldeni hazájába" - tette hozzá Kőszeg.

A közösségi szállások zárt intézménnyé alakításáról 1998 augusztusában egy országos rendőr-főkapitányi - országos határőr-parancsnoki intézkedés rendelkezett, törvényi felhatalmazás nélkül. A fogva tartás időtartama 18 hónap volt, és elrendeléséhez nem kellett bírói döntés sem. Akkoriban ezernél is több külföldit tartottak ilyen módon fogva; ma az idegenrendészeti eljárás keretében fogva tartott, bűncselekménnyel nem gyanúsított külföldiek száma 250 körüli. "A hazai jogszabály kimondja, hogy az a menekült, akit a menekültügyi hatóság menekültként elismert, miközben a menekülő nem a hatósági elismerés következtében válik menekültté, hanem azért, mert megalapozottan fél attól, hogy a genfi egyezményben részletezettek miatt üldöznék" - fejtette ki Kőszeg. Az egyezmény nem tartalmaz eljárási szabályokat, így ezen a téren országonként meglehetősen nagyok a különbségek.

Rengeteg panasz éri az ügyintézési határidők betartását is. Dobó István szerint a hivatalnál ezzel nincs gond, de a Legfelsőbb Bíróságot - fellebbezés esetén - már nem köti határidő. "Az ügyintézés lassúságának érzetét ennek a döntésnek az elmaradása okozhatja" - véli Dobó. Az eljárás során a BÁH munkatársai a kérelmező által benyújtott okmányok valódiságát szakértők segítségével ellenőrzik, a külképviseletektől vagy független forrásokból gyűjtenek információkat. "A kérelmeket egyénileg vizsgáljuk, de nekünk a szavahihetőséget is ellenőriznünk kell, és tény, hogy kérelmezőink jelentős része nem rendelkezik személyi okmányokkal. Azt is tapasztaljuk, hogy ugrásszerűen megnő a kérelmezők aránya egy-egy országból, ha onnan háborús helyzetről számolnak be" - tájékoztatott a főosztályvezető. Mester Csaba szerint a jogalkalmazás gyakran ellentétes a jogszabályok szellemével és betűjével; a hatóságok kifejezetten keresik, milyen indokkal lehet elutasítani a kérelmet. "Talán nem is találkoztam olyan esettel, amikor az ügyintéző el akarta volna hinni, amit a kérelmező mond" - fakadt ki. Szerinte az eljárás

sokszor nem méltányos,

a kérelmező indokát rendszeresen gazdasági okokká szeretnék változtatni, mert akkor elutasítható. Ebben a hivatal "segítségére" lehetnek a tolmácsok is, ha például a politikai üldöztetés részleteit csak nagy vonalakban fordítják. Mivel a tolmácsokat a hivatal kéri fel, és jól fizető munkát kínál, Mester szerint nem érdekük ütközni a kihallgatást végző ügyintézővel. A "tolmácspanamáról" mások is beszámoltak; állítólag volt, aki a menedékkérők illegális továbbutaztatásának szervezésében is részt vett. Mester azt is kifogásolja, hogy a kihallgatásokról nem készülnek szó szerinti jegyzőkönyvek, így az ügyintéző "összegzéséből" többször kimaradnak az eljárás szempontjából fontos, az ügyfél érdekeit szolgáló információk. "A hivatal gyakran az ügyfelekre hárítja a tényfeltárási kötelezettségét, de a fellebbezések során eljáró bíróságok ilyenkor új eljárás lefolytatására kötelezik. Érezhető, hogy a hivatal munkatársai újra próbálkoznak, hiszen jelenleg az ügyintézőt semmilyen felelősség nem terheli, ha jogellenes határozatot hoz" - részletezte Mester. Szerinte "be van lőve", hogy a kérelmek maximum 5 százalékát lehet pozitívan elbírálni.

Kőszeg szerint egyértelmű, hogy a menedékkérők nem akarnak kelet-közép-európai országban maradni, és ezt az illető országok hatóságai "egyáltalán nem bánják". A magyar eljárások több mint kétharmadát már az elsőfokú határozat előtt megszüntetik, mert a kérelmező idő közben eltűnik. A Magyar Helsinki Bizottság adatai szerint az első fokon befejezett eljárások közül kevesebb mint 3 százalék végződik a státus megadásával. Egyébként az elismert menekültek is továbbmennek: legfeljebb 7-800 menekült lehet az országban.

Kőszeg Ferenc szerint a menekültügyben tartós megoldásra kell törekedni: vagy a hazamenetelt elősegíteni, vagy a más országba való bevándorlást, vagy az integrálódást abban az országban, ahol a külföldit menekültként elismerték. A befogadotti státust kapók éppen az ideiglenes jelleg miatt nem integrálhatók, holott akár 8-10 évig élnek itt.

Az elismert menekültekre vonatkozó jogok és kötelezettségek szinte ugyanazok, mint a magyar állampolgároknál, de a menekültügyi törvény további juttatásokat (például ingyenes nyelvoktatás) is meghatároz. A befogadottak részére ingyenes szállást és étkezést biztosítanak a közösségi szállókon, s akár a kiköltözéshez is kérhetnek segélyt. A befogadóállomásokon vagy közösségi szállókon több mint három hónapja élő 14 év felettiek havi 2500 forint zsebpénzt kapnak. Mészáros Attila, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület szociális munkása lapunknak elmondta: rendszeresen

kénytelenek közvetíteni

a menekültek és az önkormányzatok között, mert sokan nincsenek tisztában azzal, milyen feltételek mellett mi jár, ilyenkor pedig a legegyszerűbb "elhajtani a magyarul egyébként sem beszélő ügyfelet". Foglalkoznak a fellebbezések során szükséges adatok beszerzésével is - gyakran a BÁH helyett. A Menedék munkatársai szerint a jogszabályok gyakran teljesíthetetlen feltételeket írnak elő: például probléma, hogy csak az jogosult pénzbeli ellátásra, aki vagyontalan, és jövedelme nem magasabb az öregségi nyugdíjminimumnál (21 800 forint), viszont lakhatási támogatás csak akkor jár, ha a fizetendő bérleti díj fennmaradó részét a menekült fedezni tudja. "E két feltételnek együttesen senki sem felelhet meg, de a papíron jól szabályozott eljárások sem működnek: például a befogadottak gyógyszerhez jutása sem egyszerű, mert a patikák nem szívesen hitelezik meg a BÁH-nak a költségeket több hónapra." Ésszerűtlennek tartják, hogy például a nagykanizsai közösségi szállást szeptembertől újítják fel, ezért az iskolába végre beilleszkedett vajdasági magyar gyerekeknek és szüleiknek néhány hónapig az ország másik részében kell lakniuk és tanulniuk. Javasolták, hogy a többi ellátáshoz hasonlóan itt is vezessék be a kihasználtság alapján járó állami normatív támogatást. "E megoldással már civil szervezetek is működtethetnének befogadóállomásokat, és az idegenrendészeti szemléletet kicsit alakíthatnánk" - tette hozzá Mészáros. Erre van már példa: az Oltalom Egyesület június végén nyitotta meg 28 férőhelyes szállóját kiskorúak részére. "A menedékjogi törvény másfél éve írja elő a kísérő nélkül érkező kiskorúak speciális ellátását. Ez az első intézmény a térségben" - mondta Demeter Júlia szállóvezető. Információik szerint az intézmény működtetésére jövő évtől állami normatív támogatás jár: idén a becsült 4500 forint/fő/nap költségeket a BÁH 3000 forintos támogatásán kívül pályázatokból fogják fedezni. A szállóvezető úgy látja: "Borzasztó lassúak az eljárási folyamatok, de a BÁH munkatársai segítőkészek, együttműködők voltak."

Az elmúlt két évben folyamatosan csökken a menedékkérők száma. A legnagyobb, 1500 férőhelyes debreceni táborban kevesebb mint kétszázan élnek. Idén 336-an érkeztek, míg 2001-ben, az "afgán válság szeleként" több mint hatezren (lásd A nagy költözés című keretes írásunkat). A tábort az utóbbi másfél évben szinte teljesen felújították.

Kőszeg Ferenc szerint a vasfüggöny leomlása óta

általános zavar

érzékelhető a menekültekkel kapcsolatban, mivel a korábbi kevés, de végleg itt maradó, többnyire politikai menekült helyett ma inkább a tömeges, de átmeneti ideig tartó elvándorlás a jellemző. Egyes országok az egyezmény felülvizsgálatát is felvetették, erre azonban nem került sor.

Az EU-tagállamok néhány évvel ezelőtti döntése szerint a menekültügy "első pilléres", azaz a menekülteket érintő eljárásai egységes szabályok szerint zajlanak majd az unió valamennyi országában. Ezek kidolgozása jelenleg is tart, de a hatálybalépés még odébb van, annál is inkább, mert tagországonként változó (hol liberálisabb, hol korlátozóbb) a menekültügy megközelítése. A genfi egyezményhez kötődő unión belüli megállapodások szerint a kérelmező ügyéről abban az uniós országban kell dönteni, ahová a külföldi először megérkezett, illetve ahol az eljárást megindították. Az úgynevezett Eurodac rendszerben valamennyi kérelmező ujjlenyomata egységes nyilvántartásba kerül, és ennek alapján küldik vissza abba az országba, ahol az eljárást megkezdték. Itthon kötelezően elkészítik minden kérelmező ujjlenyomatát, "ezt azonban többnyire semmire sem használják" - mondta Kőszeg.

A Magyar Helsinki Bizottság vezetője szerint a menekültekkel szembeni ellenérzések ideológiai alapúak, a bűnözési statisztikák nem igazolják ezeket. A bűnelkövetők 6 százaléka külföldi, de ők sem menekültek. A menekültek ellen leggyakrabban közokirat-hamisítás miatt indítanak eljárást, azaz a bűncselekményt a továbbutazás érdekében követik el. A közoktatásban alig vannak tolerancianövelő programok, a menekültekkel szembeni előítéletek továbbra is erősek. A Martin Luther King iskolai toleranciaprojektje pénzhiány miatt egyelőre szünetel, és bár Mester Csaba szerint bármikor újraindítható, "erre a célra nincsenek pályázati kiírások".

Virág Tamás

A nagy költözés

A Magyar Helsinki Bizottság 2001. szeptember végén az állampolgári jogok országgyűlési biztosát arra kérte, hogy vizsgálja ki a debreceni befogadóállomáson élő nem afgán állampolgárok gyors elköltöztetését és a helyükre összegyűjtött afgánok odazárásának és őrzésének jogszerűségét. (Az intézkedésre a WTC-t ért támadást követő belügyminiszteri utasítás és a biztonsági előírások szigorítása miatt került sor.) A vizsgálat megállapította: a költözésről az előző napon értesítették a menekülteket, arra több helyen rendőri jelenlét mellett került sor, a konvojt szirénázó rendőrautó vezette fel. Buszonként öt, könnygázspray-vel, gumibottal és bilinccsel felszerelt határőr vigyázott a rendre. Debrecenben is biztonsági őrök, rendészek és rendőrök várták az afgánokat. A vizsgálat a BM-utasításban a költöztetés indokaként megjelölt veszélyhelyzetet "nem tudta tényszerűsíteni", a költözésről hozott határozatok formáját is kifogásolta, és az intézkedésben részt vevő rendőri, határőri állomány "legsúlyosabb kényszerítő eszközökkel felszerelésének" jogosságát is megkérdőjelezte. A szállásépületek leromlott technikai és higiénés állapotban voltak, tisztasági festés nem volt, miközben az 1999-ben rendelkezésre álló 3,4 millió forintnyi felújítási keretből e célra csupán 400 ezret használtak fel, a többit a munkatársak jutalmazására költötték. A vizsgálat résztvevőinek megfigyelése szerint a szociális munkások napi teendőik során nem a lakók személyes problémáival foglalkoztak, hanem leginkább a szűrővizsgálatok, illetve a költőpénzre jogosultak nyilvántartásával és ebédjegyosztással.

A szálláshelyelhagyást csak október 5-én engedélyezték valamennyi külföldi számára; a menekültügyi hatóság ezzel megsértette az alapvető jogok védelmezésére és tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét.

Integrációs program

A BÁH szervezte debreceni részintegrációs programban tavaly december óta 14 menekült státusos vehet részt. A város széli befogadóállomás telkéből "lehasított" részen a 28 felújított ENSZ-lakókonténerből hetet használnak e célra. A program során magasabb anyagi juttatásokhoz lehet jutni, és napi 4, illetve 8 órában nyelvtanfolyamon kell részt venni. A tábor szolgáltatásai (büfé, közösségi helyiségek) elvileg nem vehetők igénybe, de ezt a problémát a leszakított vaskerítéssel "megoldották". A szociokulturális integrációt három mentor segíti.

A program kezdetén a menekültek szerződést kötöttek a BÁH-hal, amit Gyékiss Roland, a program szakmai tanácsadója szerint a hivatal többször egyoldalúan módosított. A fél év július elején jár le, utána csak egy mentor marad. A nyelvtanfolyamról igazolást kapnak a menekültek, de a Narancs újságírójával az utolsó héten még nem tudtak magyarul beszélgetni. Jelenleg úgy tűnik, további négy hónapra meghosszabbítják a szálláslehetőséget: ennek célja, hogy őszre mindenki állást találjon. Dobó István szerint a debreceni kísérleti program során szerzett tapasztalatok segíthetik a későbbi hatékonyabb programok kidolgozását.

A BÁH - holland szakmai és anyagi segítséggel - egy másfél éves együttműködés részeként az integrációs politika kidolgozását is elkezdte. A munkacsoport tagjai néhány hete Amszterdamban tanulmányúton vettek részt. A mentorok közül senki sem utazott.

Neked ajánljuk