A kórházak hetedik éve működnek teljesítményfinanszírozási rendszerben: az intézmények annyi pénzt kapnak az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP), amennyiért "megdolgoztak": a különböző ellátásoknak, beavatkozásoknak van egy pontértékük, és a kórház ennek a pontszámnak a forintértékét kapja az OEP-től. Jelenleg egy pont 75 ezer forintot ér; vannak több és kevesebb pontot "érő" beavatkozások. (A rendszer a krónikusfekvőbeteg-ellátásra nem vonatkozik.) A szisztéma persze nem tökéletes, például a kórháznak most érdeke az is, hogy olyan beavatkozásokat is elvégezzen, amelyek "nem érik meg" - legalábbis gazdaságossági szempontból -, hiszen elvégezhet olyat is, amely viszont - ismét csak gazdasági szempontból - többet hoz a konyhára. Minderre lehetőséget ad a többi között, hogy a szabad orvosválasztás miatt oda visszük "drága" betegségünket, ahová akarjuk. Vagy például előfordul, hogy esetenként olyan ellátásban is részesíti a kórház egyes betegeit, amely szakmailag nem indokolt, vagy legalábbis elvégezhető lenne a háziorvosi ellátás keretein belül. (Ráadásul a háziorvosok határozottan piacibb feltételek mellett dolgoznak már ma is.) A hibák ellenére a kórházakban kezd kialakulni egyfajta, a piaci viszonyokra reagálni képes menedzserszemlélet: mivel a kórházak gazdálkodni kénytelenek, piaci szereplőként kezdenek viselkedni, és ez mindenképpen a jó és felelős gazdálkodás irányába hat - mondta a Narancsnak Ivády Vilmos, az Egészségügyi Minisztérium szakértője.
Pusztán
fiskális szempontból
persze egyszerű: ha egy intézménynek van egy adott, éves kerete, amit elkölthet, akkor nem fordulhat elő túlköltekezés. A PM-ből kiszivárgott ez irányú javaslat, amelyről hivatalosan még nem egyeztetett a két tárca, erős ellenkezést váltott ki az egészségügyiek körében. Szerintük a PM hivatalos formában még nem is létező javaslata nem más, mint az úgynevezett keretfinanszírozási rendszer visszaállítása. Ha ez megtörténik, nemcsak az fordulhat elő, hogy egy kezelésért messzire kell utaznia a páciensnek, hanem sérülhet a szabad orvosválasztás joga is - érvelnek. Ha ugyanis éves kerete van egy kórháznak, akkor nem veszi fel azokat a betegeket, akiket járóbeteg-ellátás során is gyógyíthat, azok közül, akiket viszont fel kell vennie, csak azokat veszi fel, akik területileg az intézményhez tartoznak. Ráadásul nehezen számítható ki, hogy egy évben az adott intézményben vagy általában az egészségügyi rendszerben hány páciens fordul meg - vélik a javaslatot ellenzők. Ha például valamelyik évben beüt egy, az átlagosnál több szövődménnyel (azaz: kórházi ellátással) járó járvány, máris nagyságrendekkel többen fordulnak meg az ellátórendszerben, mint a korábbi év azonos szakaszában. Így már nem is lenne elegendő az a pénzügyi keret, amit előzőleg megállapítottak. A betegeket azonban el kell látni, pótlólagos keretre lesz tehát szükség, s máris borul a papíron kiszámított, stabil költségvetés.
Igaz, a teljesítményrendszerű finanszírozás sem old meg mindent. A kórházak ettől még költségvetési intézmények, és bár bevételük tulajdonképpen piaci bevétel, gazdálkodási rendszerük fix (tehát ha nincs betegük, akkor is nekik kell kifizetniük a béreket meg a rezsit). Az EÜM szerint mégis a jelenlegi rendszer a tovább javítandó, és ezen álláspontjuk szerint sokkal jobb megoldás lenne, mint a nem is olcsó keretfinanszírozási rendszer.
A PM-nek egyébként a jelenlegi rendszerben is van lehetősége arra, hogy beleszóljon a finanszírozásba, hiszen a pontértéket a minisztérium állapítja meg. Javítani való persze itt is lenne: előfordul például, hogy a betegkímélő beavatkozásokért (amikor egy nagyobb műtét helyett egy korszerűbb, kisebb is elegendő) kevesebbet fizet a kassza, ám e problémák a jelenlegi rendszeren belül is orvosolhatók. Az EÜM-ben úgy vélekednek, hogy
a mostani rendszer
is lehet nullszaldós, hiszen a pontérték "lebeghet"; a finom megfogalmazás arra utal, hogy lehet kevesebb is az egy pontért igényelhető forint.
A PM-től kapott tájékoztatás szerint szó sincs keretfinanszírozásról, félreértés történt: a minisztérium - a megjelent sajtóhírekkel ellentétben - nem kincstári biztosokat, hanem kincstárnokokat kíván kiküldeni a költségvetési intézményekhez, így a kórházakhoz is. Kérdésünkre mindezt azzal indokolták, hogy a kormány döntése értelmében megkezdődött az államháztartás pénzügyi rendszerének korszerűsítése, és ennek kapcsán - a többi között az ellenőrzésben is - megnő a kincstár szerepe. Ehhez kell a kincstárnok - érvel a PM. A kincstárnok feladata, hogy "ellenőrizze: az érvényes jogszabályi feltételeknek megfelelő-e a költségvetés végrehajtása". Amely költségvetés forrása, még ha állami pénzből is, de piaci alapon keletkezik.
Az EÜM régóta dolgozik a jelenlegi teljesítményfinanszírozási rendszer tökéletesítésén. Tovább folytatnák az egészségügyi rendszer piaci rendszerűvé tételét; így az orvosokat is "piacosítanák". Leegyszerűsítve: a doktorok is számlát adnának, az elvégzett munkáért vélhetően magasabb díjat kapnának. Ismét csak fiskális szempontból vizsgálva e megoldást, a számlaadással mindenki jobban jár, hiszen több pénzhez jut az orvos, a költségvetésnek pedig azért előnyös, mert nem kellene kötelezően, közalkalmazotti pénzen eltartania az orvosokat. (Az orvosok persze ezzel együtt is a kórházi ellátórendszerben dolgoznának tovább.) Az EÜM szakértője szerint az orvosok nagy része támogatja ezt az elgondolást. Igaz, van benne rizikó: akinek kevesebb betege van, kevesebb pénze lenne (még ha szakterülete miatt van is kevesebb páciense, s nem amiatt, mert "rossz" orvos).
Az EÜM attól sem zárkózna el, hogy az egészségügyi finanszírozás rendszerén belül helyenként keretfinanszírozás legyen: azokon a területeken például, ahol a betegszám előre kevéssé tervezhető: ilyen a sürgősségi vagy a fertőzőellátás.
H
Hogy a végén a PM vagy az EÜM lesz-e a győztes, még nem tudható, ámbár a tapasztalatok alapján előbbinek áll a zászló. A PM és az egészségügy közötti érdekellentét - érthető okokból - hagyományosnak tekinthető. Tárgyalások hivatalosan egyelőre csak "a jelenlegi finanszírozási rendszer további korszerűsítéséről" folynak, de a jelek szerint a felek "ugyanazon hangsor alatt" nem ugyanazt értik.
Vultur Csaba
