Vita Csillebérc tulajdonjogáról: Ide veled, őrsi jussunk!

publikálva
2001/10. (03. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

az az 1989-es akció, melynek során Csillebérc feltűnő gyorsasággal került az úttörőszövetséghez. Miközben persze mindenki a gyerekek érdekeire hivatkozik.

az az 1989-es akció, melynek során Csillebérc feltűnő gyorsasággal került az úttörőszövetséghez. Miközben persze mindenki a gyerekek érdekeire hivatkozik.Csillebérc a "létező szocializmus" szülötte; a "munkásállam úttörőköztársaságát" 1948-ban 46 hektáron építették föl önkéntesek társadalmi munkában. (Az akkortájt megszokott körültekintéssel melléje telepítették a Központi Fizikai Kutatóintézet atomreaktorát.) Az állam évtizedeken át alanyi jogon, csaknem ingyen üdültette ott a szocialista jövő zálogait, a gyerekek százezreit. Most nincs se "alanyi jog", se állami akarat a kedvezményes gyereküdültetési rendszer hatékony működtetésére; Csillebérc viszont van, tíz éve a Magyar Úttörők Szövetsége (MÚSZ) tulajdonaként tartják számon.

Fent és lent

Az Antall-kormány - tekintettel az 1990-ben megalkotott elszámoltatási törvény rendelkezéseire - zárolta az ifjúsági tábor teljes vagyonát, megtiltva a vállalkozásszerű hasznosítást is; a kabinet ezt 1993-ban oldotta föl. Az addigra meglehetősen lerobbant tábor üzemeltetésére a MÚSZ létrehozta a Csillebérci Szabadidő és Ifjúsági Központ Szolgáltató Kft.-t. A "pionírparadicsom" 1990 óta állami támogatásban nem részesült, s mivel a lepusztult épületek alkalmatlanok voltak a turizmus színvonalas kiszolgálására, az üzemeltetést legfeljebb nullszaldósra lehetett tervezni, fejlesztésre nem jutott.

A tulajdonos - az egyszerűség kedvéért nevezzük tulajdonosnak az úttörőszövetséget, bár ez jelenleg vitatott - Csillebérctől függetlenül is nehéz helyzetbe került: a rendszerváltozás előtti jólétnek (évi 140 millió forintos állami summa) 1990 után befellegzett. Jelen írás kereteit szétfeszítené annak taglalása, milyen szempontok szerint osztja szét 1990 óta a parlament illetékes bizottsága a gyermekszervezetek között az e célra elkülönített pénzt, az eddig ismertek alapján annyi mindenesetre megállapítható, hogy nem politikamentesen. (Lásd táblázatunkat, többek között a Gyulai Endre püspök által elnökölt, jobboldali kötődésű, becslések szerint 12 ezres taglétszámú Magyar Cserkészszövetség és a balos vonzódású, 1990-ben még 300 ezres, azóta egyre fogyó MÚSZ támogatásának alakulásáról.)

Rácz Péter, a MÚSZ ügyvezető elnöke szerint régóta fontolgatják, hogy Csillebérc értékesítéséből kellene biztosítani a szövetség jövőjét, miután sem a szervezet, sem a tábor fejlesztésére nincsenek forrásaik. Az Antall-kormánynak fölajánlották a tábort egy második Európai Ifjúsági Központ színhelyéül "méltányos térítés fejében", de nem kellett.

Próbálkozások

1996-ban a Cooper´s and Leybrand fölértékelte az úttörőtábort 2,4 milliárd forintra, és hasznosítási koncepciót dolgozott ki. Javaslata értelmében az ingatlant hat-hét önálló egységre kellene osztani, egyet közülük eladni, abból fedezve a tábor fejlesztését. Az egyik részre vevő is jelentkezett: a Csillebércen akkor már évek óta épületet bérlő Amerikai Nemzetközi Iskola. A vétel feltétele volt az épületek fejlesztésének megkezdése, ezért a MÚSZ 1997-ben 1 millió 380 ezer dolláros bankhitelt vett föl az OTP-től, részben adósságtörlesztésre, részben az átalakításokra. Az ingatlanra a bank bejegyezte a jelzálogjogot.

Rácz Péter szerint 1997-ben, amikor 30 százalékos kamatot kértek a bankok forintban, előnyösebb volt dollárban hitelt fölvenni, mivel az árfolyamveszteség csak a lejárat végén jelentkezik. A kölcsön az évek során úgynevezett rulírozó hitelként működött tovább, vagyis újabb és újabb kölcsönökből fizetgették vissza, noha eredetileg a tábor - vagy egy telekrész - eladásából kívánták kiegyenlíteni. A legutóbbi állapot szerint a MÚSZ mintegy 400 millió forint értékű dollárral tartozik, immár a Konzumbanknak.

A vétel végül nem jött össze, az amerikai iskola másutt épült föl. Az ingatlan egy kisebb részének használati jogát sikerült eladni. (Vevője a Baubérc Kft., amelynek többségi tulajdonosa, az EMREX több, szállodai és ingatlanügyletekkel foglalkozó cégben szerepel tagként.) Más nem látott fantáziát abban, hogy egy osztatlan közös tulajdonból részt vásároljon.

Rácz Péter lapunknak kifejtette: az utóbbi évek partnerkereső kezdeményezései rendre balul ütöttek ki. Jókora presztízsveszteséggel végződött a Xénia-lázas kaland, ráadásul az MSZP azóta még hevesebben igyekszik elhatárolódni tőlük. Az egykori barátok nosztalgiájára sem lehet számítani. 1998-ban például Csillebérc alapításának 50. évfordulójára ünnepséget szervezett a MÚSZ, amelyre meghívást kapott vagy hatszáz egykori és mai úttörővezető. A többnapos buli ideje alatt diszkréten kiállított üvegburában kétezer-négyszáz forint gyűlt össze, a számlaszámra sem sokkal több. A választások közeledtével újfent megpróbáltak támogatást keresni a szocialista párt környékén. A párt egyik prominense 1998 tavaszán azt mondta: most nincs erre idő, nyakunkon a kampány, majd a választások után.

Az 1999-es költségvetést már a Fidesz-kormány készítette elő. A MÚSZ-nak 450 ezerrel kevesebb állami támogatás jutott, mint előtte. Az ingatlanpiac viszont időközben meglódult: akadt egy tőkeerős vevő, a Mobilber Kft. (A cégről lásd keretes írásunkat.)

Levelező pajtások

A MÚSZ 2000. január 14-én tartott sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy "súlyos lépésre szánta el magát", eladja Csillebércet. A Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas aláírásgyűjtésbe fogott annak érdekében, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) vegye át a tábort az úttörőszövetségtől. Az ISM ezt követően aggódni kezdett a gyermeküdültetés ügye iránt. Miként Deutsch Tamás miniszter megfogalmazta: a tárca "a sajtóból szerezvén tudomást az értékesítés szándékáról, szinte az utolsó pillanatban lépett fel azzal a szándékkal, hogy érvényesítse a magyar állam érdekeit".

E ponton két dolgot nem árt megjegyezni. Egyrészt: jó darabig senki nem vitatta, hogy a csillebérci tábor az úttörők tulajdona; így nem egyszerű értelmezni Csillebérccel kapcsolatosan a "magyar állam érdekeit" kifejezést. Másrészt: az úttörőszövetség nem titkolta eladási szándékát; nyilván mert tudta, úgyis kiderülne, valamint elmondásuk szerint így próbálták elejét venni a gyanúsítgatásoknak, hogy vagyonátjátszás vagy kampánypénzszerzési akció készül.

2000 februárjában levélváltás kezdődött az ISM és a MÚSZ között. Az ISM azt hajtogatta: semmit sem tudott arról, hogy a MÚSZ sanyarú helyzetbe jutott, s képtelen fönntartani az ifjúsági tábort. Most viszont készséggel fölajánlja, hogy átvenné Csillebércet térítésmentesen - mondván, az úttörők sem fizettek érte -, és hajlandó "eredeti rendeltetésének megfelelően üzemeltetni".

A MÚSZ első levelei fölényes elszántságot mutatnak: tárgyalni eddig lett volna miről, föl is ajánlottuk, most eladás van, ilyeneket írtak. "Csillebérc a miénk" - jelentette ki a sajtóban Rácz Péter, hozzátéve: nem csupán üzemeltetési problémáról van szó. A Magyar Úttörők Szövetsége vagyona eladásából kívánja biztosítani függetlenségének és hosszú távú működésének feltételeit. Egy évvel ezelőtt a MÚSZ még abban bízott, hogy mivel az adásvétel első lépését - amennyiben a vevő tartja magát a szerződéshez - rövidesen megteszik, az úttörőknek nincs miért elállniuk az üzlettől.

Polgári segítség

A párharc e pontján beavatkozott egy harmadik fél, alaposan átrendezve ezzel az erőviszonyokat. A XII. kerületi önkormányzat 2000. március 8-án faxon értesítette a közszolgálati televízió híradóját, hogy képviselő-testülete "márciusi ülésén" a csillebérci tábor területére négy évre szóló változtatási tilalmat "rendel el". Vagyis nem lehet telket kialakítani, új épületet felhúzni, meglevőt átalakítani, értéknövelő változtatásokat végrehajtani, kivéve, ha életveszély elhárítása a tét. A karcos megfogalmazással sikerült a sajtó elől elfedni a tényt: a képviselő-testület a faxküldés időpontjában még nem ült össze, következésképpen nem is "rendelt el" semmit. Feltehetően Mitnyan György polgármesternek - aki egyben a Fidesz fővárosi választmányának az elnöke - nem volt kétsége afelől, hogy ezt március 16-i ülésén a testület utólag úgyis megteszi. (Mitnyan korábban már kifejtette egy televíziós nyilatkozatában, hogyan egyezteti össze polgármesteri, illetve választmányi elnöki hivatását: ha kétségei támadnának egy-egy kérdésben, rögvest fölhívja Orbán Viktort - vallotta be.)

Csillebérc kapcsán Mitnyan a sajtónak elmondta: céljuk a kerület zöldterületének a növelése, ezért nemhogy enyhíteni, de szigorítani fogják az erre vonatkozó szabályozást.

Az önkormányzat határozata nemcsak Csillebérc eladását, de működtetését is lehetetlenné teszi. Négy évig nem lehet például téliesíteni a vizesblokkokat, vagyis nem működhet egész éven át a tábor.

Tavaly, az ISM és a MÚSZ közötti első tárgyaláson az álláspontok jottányit sem közeledtek. Az ISM térítésmentesen átvenné Csillebércet - jelentette ki az államtitkár -, átvállalva a szövetség banktartozását. Rácz Péter leszögezte: csak a jelenlegi vevőnél előnyösebb ajánlatot hajlandók mérlegelni. A következő ülésen a minisztérium "nem értékarányos" ingatlancserét ajánlott a MÚSZ-nak. A válasz: jó ötlet, de csakis értékarányos csere jöhet szóba. Amúgy napokon belül várható volt a Mobilber döntése, hogy az önkormányzati határozat ellenére is fönntartja-e vételi szándékát. Ha igen, nem lesz miről tárgyalni, mondták az úttörők.

S hogy még bonyolultabb legyen a helyzet: a Mobilber a megváltozott feltételekre hivatkozva, nem teljesítette a szerződés első felét, vagyis nem fizetett. Igaz, vételi szándékát fönntartotta.

Földet vissza!

Az ISM képviseletében eljáró Jaczkovics László ügyvéd emlékezete szerint 2000 tavaszán - miközben lázasan keresték a megoldást, hogyan lehetne megakadályozni Csillebérc eladását - felmerült bennük: meg kellene vizsgálni, törvényesen jutott-e a MÚSZ az értékes ingatlanhoz? (Lásd Adni öröm című írásunkat.) Ennek eredményeként tizenegy évvel a MÚSZ tulajdonszerzése után a "Magyar Állam és társa" megtámadta az ügyletet. E lépés következtében az önkormányzati zárlat mellé perfeljegyzés is került az ingatlan tulajdoni lapjára, vagyis a tábor végképp elidegeníthetetlenné vált.

Ha a felperes nyer, a dominóelv érvényesül: perelhetővé válik egy sor hasonló, az egykori pártállami társadalmi szervezetek által megkötött ajándékozási vagy adásvételi szerződés. Ez esetben újra kell gondolni azon egykori KISZ- és úttörőtáboroknak a tulajdonlását, amiket a KISZ-jogutód Demisz ajándékozott ugyancsak akkoriban a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványnak. (Amely alapítvány kuratóriumában helyet foglalt annak idején többek között az ISM jelenlegi vezetője, Deutsch Tamás és helyettes államtitkára, Szabó László is.) Igaz, van egy alapvető különbség: az alapítvány - az úttörőszövetséggel ellentétben - nem tudta megtartani az ajándékba kapott vagyontárgyakat, rég túladott rajtuk.

A per bejelentését követően 14 ezer csillebérci vendégéjszakát mondtak le a megrendelők - tájékoztatott Rácz Péter. A jogvita végére az ifjúsági tábor - a bevételkiesés és az állagmegóvás elmaradása miatt - romhalmazzá válhat. A MÚSZ tehát mindenképpen kártérítést fog követelni; túl azon, hogy a szövetség szerint komoly esély van a per megnyerésére is. (Lásd: A jogvita című keretes anyagunkat.)

Mindez azonban nem befolyásolja Csillebérc sorsát. Rácz Péter úgy látja: egy ekkora tábort nem lehet színvonalasan fenntartani oly módon, "hogy olcsó legyen, de hozzon is a konyhára". Ráadásul Csillebérc túlságosan értékes ingatlan: eladása után nem sokáig maradna gyermektábor.

Az ISM változatlanul azt állítja: célja Csillebérc megmentése a gyermeküdültetés számára. A gyakorlatban ugyanakkor sokkal inkább úgy tűnik, mintha a tárca a tulajdonjog mindenáron való megszerzésére játszana. Ebben most segítségére lehet egy újabb körülmény: március végén lejár a MÚSZ bankhitele.

Eshetőségek

A Konzumbank - amelynek tulajdonosa az állami kézben lévő Magyar Fejlesztési Bank - tavaly év végén rossz kintlevőségként könyvelte el az úttörőszövetség hitelét, és céltartalékot képezett rá. Ha a bank igazgatótanácsa úgy dönt, a pénzintézet eladhatja a követelést akár a névérték alatt is. A Mobilber, amint azt Tóth Miklós ügyvezető lapunknak megerősítette, három hete be is jelentette vételi szándékát, választ azonban még nem kapott. Az érdekeltek körében olyat is hallani, hogy egy másik hitelintézet is bejelentkezett, és megbízója nevében a névértéken tett szóbeli vételi ajánlatot, de elutasították. Bankközeli forrásból úgy tudjuk, az ISM-MÚSZ közti per első tárgyalását megelőző napon, idén január 16-án Deutsch Tamás is ellátogatott a menedzsmenthez.

A Csillebércre bejegyzett jelzálogjog birtoklása igen jó üzlet: jogosultja benyújthatja a számlát az adósnak, és ha az nem tud fizetni - márpedig nem tud -, végrehajtási eljárást kezdeményezhet. Előbb az igazságügyi szakértő fölértékeli az ingatlant, majd zártkörű árverésen licitálnak rá. Ha névérték alatt vette a jelzálogjogot, máris nyert a bolton, mégpedig a különbözetet.

Csakhogy ott a per, amit vagy végig kell vinni, vagy elállni tőle, mert máskülönben nem lehet eladni az ingatlant. Ha mondjuk nyer a felperes magyar állam, vagyis a bíróság kimondja, hogy a MÚSZ nem tulajdonosa Csillebércnek, a jelzálogjog bejegyzése is törvénytelenné válik. A MÚSZ elköltötte ugyan a pénzt, ám mivel társadalmi szervezet, nem indítható ellene felszámolási eljárás, tehát az államnak kell kártalanítania a Konzumbankot.

Vegyünk egy másik eshetőséget, pusztán a gondolatkísérlet kedvéért: a hitelt a bank eladja egy ISM közeli vevőnek. Az állam erre eláll a pertől, és mit ad isten, még az önkormányzat is föloldja a zárlatot; a MÚSZ ekkor ragaszkodni fog a kártérítéshez, és nem adja olcsón magát.

A Mobilbernek viszont továbbra is jók az esélyei. Projektcég, amelyet erre az egyetlen ügyletre hoztak létre. Tavaly szeptemberben a csillebérci adásvételi szerződésre ugyan rátelepedett az APEH, de Tóth Miklós nem aggódik. "Bírjuk!" - mondja. Akár sikerül a társaságnak bevásárolnia magát a hitelbe, akár nem, más dolga nem lesz, mint üldögélni és megvárni a meccs végét. A tulajdonosnak annyi a pénze, mint csillag az égen Csillebérc fölött.

Mihalicz Csilla

A Mobilber Kft.

A Mobilber Ingatlanbefektetési Kft. a csillebérci ingatlanvásárlásra alakult 1999. június 1-jén. Külföldi tulajdonú cég, fő tevékenysége: ingatlanforgalmazás. Induló vagyona 3 millió forint. A cég két külföldi tagjából egy osztrák vállalkozás. A másik, az OCRAM - 70 százalékos többségi tulajdonnal - az off-shore paradicsomnak számító Liechtensteinben van bejegyezve. A cég képviselője, Bende Michael magyar származású amerikai üzletember, távközléssel, internetes bankrendszer üzemeltetésével foglalkozik.

A MÚSZ és a Mobilber közti szerződés részletei üzleti titoknak minősülnek. A MÚSZ ügyvédje, Korn József annyit elárult: az első lépcsőben a felek opciós megállapodást kötöttek. A vevőnek az eredeti megállapodás szerint 2000. április 5-ig "bizonyos feltételeknek" eleget kellett tennie ahhoz, hogy a második lépcsőben megírt adásvételi szerződés hatályba lépjen, és a tulajdonjog átszálljon; a "bizonyos feltételek" közé kell számítani vélhetően a MÚSZ banktartozásának a kiegyenlítését. Az 1,9 milliárdot megközelítő vételárat - az ingatlant eredetileg 2,1 milliárdért hirdették meg - a vevőnek több részletben kellene kifizetnie.

Tóth Miklós a Mobilber képviseletében nyilatkozva kiemelte: Csillebércet továbbra is az ifjúsági üdültetés céljára használják. Egyetlen kikötésük a gazdaságos "üzemeltetés", amit a jól fizető vendégek idecsábításával tudnak biztosítani; ez legalább 10-12 milliárdos beruházást igényel. Csillebérc üzemeltetője a szerződés szerint négy évig még biztosan a MÚSZ marad. Hogy azután mi lesz, majd elválik.

Adni öröm

Csillebércet 1948-ban a székesfőváros "úttörőköztársaság" céljára adományozta. 1963-ban államosították, 1968-ban kezelője a KISZ lett. A KISZ 1989. április 22-i XII. kongresszusán bejelentette megszűnését, vagyonát - így a kezelésében levő ingatlanokat - a jogutódjaként megnevezett Demiszre hagyta; kivételt képezett ez alól Csillebérc, amelyet a függetlenné váló Magyar Úttörők Szövetségének ajándékozott. Két szerződést is írtak: az egyiket a KISZ, a másikat a Demisz nevében, mindkettőt június 27-i keltezéssel. Az ISM az ajándékozási szerződés törvényességét több ok miatt vitatja (az okok részletezését lásd külön keretes anyagunkban).

A jogvita

A bíróságnak az alábbi vitás kérdésekben kell döntenie:

1. Megszűnt-e a KISZ "jogi cselekvőképessége" az 1989. áprilisi feloszlató határozattal, illetve jogutódja-e a Demisz a KISZ-nek?

Jaczkovics László, az ISM jogi képviselőjének az álláspontja: "A KISZ a feloszlató határozattal megszűnt, >>halott ember pedig nem ajándékoz június 23.) követő fellebbezési idő (15 nap) után tekinthető megszűntnek, a június 27-én kelt ajándékozási szerződés tehát érvényes. Társadalmi szervezeteknek 1989. június 30-ig joguk volt elidegeníteni a kezelésükben levő ingatlant. A földhivatalban június 30-án iktatták az irat beérkezését, a hivatal még aznap bejegyezte a MÚSZ tulajdonjogát, s a MÚSZ még aznap át is vette a földhivatal határozatát."

2. "Házas ingatlannak" minősül-e a földhivatalban úttörőtáborként megnevezett ingatlan attól, hogy épületek vannak rajta? Ha igen, akkor eladása egy 1969-es kormányrendeletbe ütközik, amely szerint állami tulajdonú házingatlan elidegenítésére nem jogosult a kezelő társadalmi szervezet.

3. A jogszabály szerint három év után akkor sem törölhető az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjog, ha az érvénytelen szerződésen alapult. Kérdés, mit kezd a bíróság a jogszabály második részével, amely hozzáteszi: feltéve, ha a vevő jóhiszeműen és "visszterhesen" (vagyis ellenérték fejében) szerzett. Az ajándékozás ugyanis nyilvánvalóan nem "visszterhes". Tehát: törölhető-e e gumijogszabályba kapaszkodva a tulajdonjog?

4. A "jó erkölcs" követelményébe ütközik-e az ajándékozás módja az adott történelmi körülmények között? (Értsd: a bírói végzésen túl, de még a fellebbezési időn belül, a derekas buzgalommal az utolsó napon lezavart tulajdoni bejegyzéssel.) Relevánsnak tekinthető-e erre az esetre az Alkotmánybíróság, majd a Legfelsőbb Bíróság - a SZOT-vagyon eladásával kapcsolatosan megfogalmazott - állásfoglalása? E szerint: "Egy, a rendszerváltás folyamatát élő országban, a felbomlott politikai és társadalmi struktúrához kötődő jelentős számú és nagy értékű vagyontárgy elidegenítésében érdekelt felekkel szemben a jó erkölcs követelményének szintjén megfogalmazott igény: győződjenek meg arról, hogy az ügyletük nem ellentétes-e a társadalmi közmegegyezéssel, nem sért-e a közmegegyezésen alapuló, már megindult jogalkotási folyamatokat is."

Gyermekszervezetek támogatása 1991-2000
Megnevezés 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 Összes
(E Ft)támogatás
Magyar Cserkész Csapatok Szövetsége * 1100 1300 1600 1000 600 300 400 6 300,0 Ft
Európai Cserkészek Mo.-i Szövetsége 250,7 400 500 700 300 240 2 390,7 Ft
Magyar Cserkészleány Szövetség 751,9 800 1200 1500 700 600 300 350 400 410 7 011,9 Ft
Magyar Cserkészszövetség 9022,5 10500 13000 10000 4000 2000 1300 1600 2200 1760 55 382,5 Ft
Magyar Úttörők Szövetsége - 4530 7000 4500 4500 4500 2500 2450 2000 560 32 540,0 Ft

* A MISZOT elkülönített keretéből - 49 122,5 ezer Ft - kapott támogatást

Forrás: A Magyar Közlöny vonatkozó számai

publikálva
2001/10. (03. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra