Kincs, ami nincs
Főként Matolcsy esetében elgondolkodtató, hogy a kormánypárt képviselői miért tartják őt távol az albizottságtól, hiszen a miniszter pozíciója - úgy tűnik - szilárd. Azaz vélhetően nem mondana olyasmit, amivel a miniszterelnököt magára haragíthatná. Kicsit más a helyzet a manapság a közgáz rektoraként ténykedő Chikánnal, aki fél évvel a kormányváltás után, gazdasági miniszterként problémamentesnek ítélte a Dunaferr vagyonkezelői szerződését (lásd Levéli béka című keretes írásunkat): vagyis azt a megállapodást, ami a kormányzati retorika szerint a vasmű minden bajának okozója.
A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) műhelyében összeállított - előbb évtizedekre titkosított, majd nyilvánosságra hozott - anyagnak legalábbis ez az elsődleges üzenete. Igaz, a megnevezett források alapján dolgozó készítők néhány ponton elcsúsznak a leleplezőnek szánt elemzésben. Nagy öngól például "a Horn-kormány idején kinevezett Dunaferr-vezetők" megjegyzés, tekintve, hogy a vasmű menesztett vezetése az Antall-kormány idején kapott pozíciót. Szintúgy nem állja meg a helyét az a passzus, amely szerint "a nála hátrányosabb adottságú borsodi versenytársak kiesésének köszönhetően a Dunaferr a jelentős hazai acélipari vállalatok közül egyetlenként stabilizálni tudta helyzetét". Diósgyőr, "zd és Dunaújváros termékei és piacai között ugyanis minimális az átfedés, ebből következően nem versenytársai egymásnak. Nem felel meg a valóságnak a "fel sem vetődött külső vagyonkezelő szervezet megbízásának lehetősége" sor sem, hiszen az ÁPV Rt. nyílt, nemzetközi pályázatot írt ki a vagyonkezelésre.
A jelentés készítői a vagyonkezelői teendőket végző Acél XXI Kft. tagjainak lajstromozásakor megemlítik: a kft. "felügyelőbizottságának elnöke 1996 és ´99 között Kálmán András, ma Dunaújváros polgármestere, MSZP-s országgyűlési képviselő volt". Amivel nincs is gond, azzal viszont annál inkább, hogy arról már nincs szó (és a kormánypárti sajtó is rendre elfelejti közölni): Kálmánt az fb élén O´sváth György, a kormányfő tanácsadója követte. Ámbár a jelek szerint ennek tényleg semmi jelentősége sincs, hiszen a Dunaferr-albizottság kormánypárti többsége O´sváth véleményére sem volt kíváncsi.
Szürkebarát
Annak dacára sem, hogy a hazai politikai közélet meghatározó szürke eminenciásai közé sorolt O´sváth Antall József bizalmát éppúgy bírta, mint Horn Gyuláét vagy Orbán Viktorét, emellett pedig állítólag az ő közvetítésével zajlottak tavaly a vagyonkezelői szerződés módosítását célzó, egy ideig folyamatos tárgyalások az ÁPV Rt. és az Acél XXI Kft. között. Bár a hivatalos propaganda sokáig azt próbálta elhinteni a köztudatban, hogy az Acél XXI ellenáll a megállapodás módosítását célzó kísérleteknek, O´sváth közelmúltban - egyes részleteiben - napvilágot látott levele, amit Gansperger Gyulához, az ÁPV első emberéhez írt 2000 nyarán, épp az ellenkezőjéről tanúskodik. A dokumentumban (amit Orbán is megkapott) az Acél XXI fb-elnökeként O´sváth konkrét módosítási javaslatokat is felvázol, elkerülendő "az országra és a vállalatra hátrányos következményekkel járó viszálykodást".
Levelében O´sváth hivatkozik egy független könyvvizsgáló cégnek a vasműről pozitív képet alkotó jelentésére is, amit kormánypárti oldalon nemigen emlegetnek - jóllehet az Orbán-kabinet kérte fel 1998-ban az Arthur Andersen (AA) auditorcéget arra, hogy világítsa át a Dunaferr működését. Az AA összefoglaló jelentésének néhány részlete az albizottság üléseinek nyilvános részein kiszivárgott, ám ezek nem tartalmaznak a menedzsmentet elmarasztaló megállapításokat (lásd Jelentéstételek című keretes írásunkat).
A könyvvizsgálók összefoglalóan megállapítják, hogy "a vizsgált területen nem tapasztaltunk arra vonatkozó jeleket, hogy a menedzsment és a menedzsment tulajdonosi pozíciója ne az állami tulajdon érdekeivel azonos irányba működtetné a csoportot", miközben a MEH-jelentés szerint a cégcsoport a menedzsment érdekeit szolgálta. Vélhetően az utóbbi álláspontot magáévá téve tett feljelentést a rendőrségen a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) a Dunaferr vagyonkezelői szerződésével kapcsolatban. Több hónapos nyomozás után a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást - a KEHI panaszt nyújtott be a döntés ellen.
A mai magyar közélet "üde színfoltjaként" értelmezik ugyanakkor többen a MEH-lelepzés dolomitos fejezetét. Ebben ugyanis nem egyszerűen a Dunaferr vagyonkezelői szerződésének a kritikája foglaltatik, hanem egy korrekt védőbeszéd az Orbán család mellett. Ami, tegyük hozzá, egy normálisan működő demokráciában kormánybukással felérő politikai nonszensz, hiszen a végrehajtó hatalom a "letéteményes" családjának védelmére kel, ráadásul a parlament színei előtt. Ez éppúgy rossz fényt vett a "gyámolítottra", mint az, ahogy a kormányfő rendre kitér a beszámolási kötelezettség alól, amikor személyes érintettsége merül fel.
Ide a legjobbik barát!
A kormányzati hatalom szoknyája alá bújás éppúgy aggályokat vet fel, mint Dunaújváros kijelölése a magyar politikai közélet sajátos belháborújának egyik színteréül. A "vörös ördögök" kifüstölése a Dunaferrből csak a kezdetet jelentette, amit egy jól körülhatárolható szolnoki vállalkozói kör lassú megtelepedése követett. Noha sokak szerint vaskos botránykrónikák kiindulási alapja lehetne annak a vizsgálata, hogy a Dunaferr mai menedzsmentjének tagjai között milyen gazdasági összefüggések vannak, illetve ezek milyen kapcsolatokat ápolnak vezető kormánypolitikusokkal, nagyobb horderejű kérdés, hogy milyen sors vár a vasműben dolgozó tízezer alkalmazottra, valamint a Dunaferr-rel beszállítói és egyéb kapcsolatokat ápoló cégek kétszázezer dolgozójára.
Ha a jelenlegi, évtizedes tapasztalatokkal rendelkező vezérigazgató is elmegy (amire van esély, mivel az őt ismerők közül néhányan úgy vélték: Tóth László közérzete láthatóan nem javul, ahogy a politika gyarapítja az acéliparban zöldfülűnek számító katonáinak számát a vasműben), többek szerint könnyen befellegezhet a Dunaferrnek. Aminek jelenlegi állapotát nehéz felmérni, hiszen a 2000-es rekordévet követően másról sem hallani a cég háza táján, mint fokozódó eladósodottságról, rossz likviditási helyzetről. Márpedig egy teljesen egészséges céget is padlóra lehet küldeni, ez csupán elszántság és megfelelő technika kérdése. A gázárak helytelen kezelésével a Mol Rt.-nek okozott s csak részben kompenzált veszteség - 2000-ben az egy évvel korábbi 12,3 milliárd nyereséggel szemben 117,5 milliárd forint volt a gázüzletág vesztesége, ami az idei első félévben 78,4 milliárdot tett ki; ezt a cég tőzsdei jelentésében azzal magyarázta, hogy a szabályozott értékesítési árak nem tükrözték a megnövekedett importköltségeket - azt mutatja: a mai hatalom bármit bebizonyít és bármilyen áron.
Csák Csongor
VasAS utak
"A vagyonkezelői szerződés kapcsán kevesen beszélnek az akkori alternatívákról" - mondta lapunknak Suchman Tamás, aki az 1996-os szerződéskötés idején a Horn-kormány privatizációs minisztere volt. Bár nem állítja, hogy ez volt az egyetlen üdvözítő megoldás, a sok, egymással szögesen ellentétes lehetőség közül ez tűnt a leginkább járható útnak. A megállapodás értelmében a menedzsment arra vállalkozott, hogy állami támogatás, további reorganizációs pénzösszegek nélkül működteti a céget úgy, hogy az a végén nyolcmilliárdos vagyonnövekményt érjen el. A privatizációs ötletek akkori képviselői Suchman szerint nem tudták megmondani, hogy a másodlagos következményeket ki viseli.
Egy ekkora cégnél egy sorsfordító döntésnél nem lehet eltekinteni a gazdaságpolitikai összefüggések szemrevételezésétől. Suchman elképzelhetőnek nevezte egy, a Dunaferr számára előnyösebb megoldás megvalósítását, ám az szerinte sem a város, sem a céghez kapcsolódó beszállítók, egyéb partnerek számára nem lett volna előnyös. Az esetleges leépítések ugyanis évente sokmilliárdos adó- és járulékbevételtől fosztották volna meg az államkasszát, miközben a vagyonkezelői szerződéssel az állam mentesült a vállalat további támogatása alól. "Baloldali politikus nem mehet bele olyan döntésbe, aminek következtében a céget rendbe, az embereket meg az utcára tesszük" - mondta a volt privatizációs miniszter. "Különösen akkor nem, ha ez közgazdaságilag sem indokolt lépés."
Mivel a vagyonkezelői szerződés nem volt mentes az ellentmondásoktól, megszületése pillanatától támadások érték már az akkori kormány részéről is. Ezért több alkalommal is módosították, s a kontraktus az 1997-ben véghezvitt változtatásokkal Suchman szerint "99 százalékban elfogadhatóvá vált". Amit az is igazol, hogy a több ezer ember egyelőre zavartalanul dolgozik, a cégcsoport árbevétele megháromszorozódott, s az acélipar kedvezőtlen tendenciái ellenére is nyereségesen működött a vállalat.
Levéli béka
"Miként korábban, ma is az a meggyőződésem, hogy a szerződés (ti. a vagyonkezelői szerződés - a szerk.) minden lényeges vonatkozásában megfelel az ország és a vállalatcsoport érdekeinek" - írta 1999 februárjában Chikán Attila gazdasági miniszter Horváth Istvánnak, a Dunaferr akkori - időközben menesztett - elnök-vezérigazgatójának. Az egykori miniszter nem csupán ezzel a megállapítással rontott népszerűségén fiataldemokrata körökben. Az elismert közgazdász (a Beszerzési és Anyaggazdálkodási Világszövetség elnöke) nemrégiben a kormány gazdaságpolitikájának bírálatára vetemedett, mondván: míg néhány éve még a régió pénzügyi központjává válás tervét dédelgettük, jelenleg "a béka feneke alatt vagyunk".
Jelentéstételek
A Dunaferr-albizottság előtt megjelent Kocsis István, az ÁPV Rt. korábbi vezérigazgatója idézte az Arthur Andersen könyvszakértőinek a véleményét. Ezek szerint "az utóbbi években külső tőke bevonására került sor a menedzsment részvételével azon társaságoknál, amelyek vonzók lehetnek külső befektetők számára; ilyen a beszerzés és a kereskedelem területe. Ezek a tranzakciók a vagyonkezelési szerződés összeférhetetlenségi követelményeit nem sértették." Az auditorok máshol azt írják: "a külső tőke bevonásának mértéke nem domináns a csoport szempontjából, de megteremtette a társaságcsoport hatékony működése szempontjából szükséges menedzserérdekeltséget. Vizsgálatunk során nem találtunk ellentmondást a menedzsment, a menedzsment tulajdonosi szerepe és az állami érdekek között."
