Még Nigériában sincs akkora hatalma a kormánynak, mint Magyarországon

  • narancs.hu
  • 2018. február 5.

Belpol

Magyarország az 50. a jogrend minőségét tekintve a világ országainak listáján. Hogy értsük: épp olyan nívójú a jogállam, mint Szenegálban és Brazíliában.

Miután Kövér László a napokban nyilvánosságra került hangfelvétele nem sok kétséget hagy afelől, hogyan is áll a jogállamiság Magyarországon, nézzük a mutatókat.

Kijött ugyanis a World Justice Pojekt idei jelentése, amely szerint Magyarország a jogrend minősége szempontjából a dél-amerikai államok szintjén van.

false

 

Fotó: worldjusticeproject.org

 

A  jogrenddel foglalkozó független szervezet évente kiadott indexének a lényege, hogy a világ országait összehasonlítva megmutatja, milyen a jogállamiság gyakorlata adott helyeken. A mutatók többek közt a kormány hatalmát, a korrupció mértékét, a rendet és közbiztonságot, az alapvető emberi jogok megvalósulását, az igazságszolgáltatás minőségét mérik.
A magyar jogrend mutatói egyre romlanak: Európában már csak Bulgáriát előzzük meg. A magas bevételű országok között pedig az utolsók vagyunk, még Trinidad és Tobagóban is szilárdabb a jogrend, mint nálunk.
false

 

Fotó: worldjusticeproject.org

A legmegdöbbentőbb azonban mégis az, hogy az adatok alapján Iránban, Afganisztánban meg Moldovában van akkora hatalma a kormánynak, mint itt. Orbánék például még Nigéria, Vietnam, Kazahsztán és Panama kormányain is túltesznek…
false

 

Fotó: worldjusticeproject.org


A korrupció mértéke az iránit és a tobagóit is megelőzi, a kormány átláthatósága Kenya és Guatemala szintjén van.
Egyedül a rend és biztonság kategóriában szerepel Magyarország az országok vezető harmadában.

 

null

null

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.