Még a Tanítanék mozgalom január 28-i tüntetésén jelentették be, hogy kilenc ellenzéki párt a civilek kezdeményezésére elfogadta az Oktatási minimumot. Ma az MSZP, a DK, a Párbeszéd, az LMP, a Momentum, az Együtt, a Liberálisok, az Új Kezdet és a MoMa képviselői hivatalosan is aláírták a dokumentumot.
A Narancs a nyilvános bemutatás előtt megismerhette az Oktatási minimumot, az alábbiakban végigvesszük a legfontosabb vállalásokat, és rámutatunk egy-két tisztázatlan kérdésre is.
Bár a program inkább alapelvekről és nem számokról szól, néhány konkrét, számon kérhető vállalást azért tesz benne az ellenzék az oktatás finanszírozására. Ezek közül a legfajsúlyosabb, hogy „az oktatásra fordított kiadásoknak fokozatosan el kell érniük a mindenkori GDP 6 százalékát”. A szándék itt egyértelműen az állami finanszírozás emelése, igaz, a módszertani zavarok miatt talán nem ártott volna jelezni, hogy a jelenleginél ez mennyivel jelent több pénzt (az Eurostat adatai szerint Magyarország 2015-ben a GDP 5,2 százalékát költötte oktatásra, az OECD 2014-re 3,8 százalékot hozott ki).
A pedagógusbérek értékállósága miatt fontos ígéret a bértábla minimálbérhez kötése, és az is jó irány, hogy a jelentős felsőoktatási béremelést a tanársegédekre és adjunktusokra koncentrálják.
A program nagyobb része egyébiránt az elmúlt nyolc év oktatáspolitikai átalakításainak visszafordításaként értelmezhető. Az ellenzék a Klik helyett visszaadná az iskolafenntartás jogát az önkormányzatoknak és az önkormányzati társulásoknak, visszaállítaná a 18 éves tankötelezettségi korhatárt, a szabad tankönyvválasztást. Kivezetné a pedagógusok életpályamodelljét, a kötelező hit- és erkölcstanoktatást, a mindennapos testnevelést, a kötelező kerettanterveket.
| ||
A felsőoktatásban eltörölnék a kancellári és konzisztóriumi rendszert, az egyetemekkel kivételező (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) és diszkriminatív (CEU) jogszabályokat, a szakokra és intézményekre lebontott férőhelyek központi meghatározását. Megszüntetnék a röghöz kötést, és – legalábbis egyelőre – nem tennék kötelezővé a nyelvvizsgát a felsőoktatási felvételihez (a kormány ezt a pluszkövetelményt 2020-tól vezetné be).
Hogy mennyivel mennének túl a Fidesz előtti status quón, arról már jóval kevesebbet beszél az Oktatási minimum, pedig ambiciózus programról van szó, amely új közoktatási és felsőoktatási törvényt, önálló oktatási minisztériumot is előirányoz. A meghatározatlanság egyrészt abból fakadhat, hogy amiben a pártok nem értettek egyet, azzal nem is foglalkozik a dokumentum, másrészt többször is hangsúlyozza a társadalmi egyeztetés, az érintettek bevonásának fontosságát, így furcsa is lenne, ha minden részletet előre kinyilatkoztatna.
Ettől függetlenül hiányoltam a felsőoktatási tandíj és a diákhitel kérdésének tárgyalását, vagy az iskolaszerkezeti átalakítás akár megoldási alternatívákban történő részletezését. A szakképzésnél érdemes lett volna foglalkozni a közismereti óraszámokkal. Helyes, hogy a szegregációt megengedő törvényeket azonnal eltörölné az ellenzék, az integrációt pedig pénzügyi ösztönzőkkel támogatná, de a spontán szegregálódó falusi kis iskolák problémájára továbbra sem látszik a megoldás.
| ||
„Az oktatás igénybevétele nem függhet az anyagi helyzettől, a származástól, a lakóhelytől.” „Fontos, hogy a felnövekvő nemzedékek képessé váljanak a kritikus gondolkodásra, az önszerveződésre, szűkebb és tágabb környezetük viszonyainak felelősségteljes alakítására.”
Az Oktatási minimum e két tételmondatát nálunk szerencsésebb országokban széles körű szakmai konszenzus övezi. Az elmúlt nyolc év oktatáspolitikája és a Jobbik különállása (leginkább a szakképzésről és az esélyegyenlőség-integráció fontosságáról gondolkodnak másképp, mint a többi ellenzéki párt) viszont azt mutatja, hogy ez az alapprogram Magyarországon korántsem „politikai oldalaktól független elképzeléseket” fogalmaz meg. Valószínűleg hosszú út vezet még odáig, hogy az oktatásra „pártpolitikai és hatalmi játszmáktól, ideológiáktól független” területként tekinthessünk.
