Az ártalomcsökkentés fontosságáról szólt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) legutóbbi, decemberi 16-i konferenciája az OSA-ban – nem csak hozzáértőknek. „Az ártalomcsökkentés a legolcsóbb módszer egy HIV-járvány megelőzésére, ennek ellenére kevéssé fektetnek bele. 2010-ben például átlagosan havonta mindössze két steril tű jutott egy intravénás szerhasználónak” – kezdte bevezetőjét Sárosi Péter, a TASZ Drogpolitikai programvezetője. A számok önmagukért beszélnek, ahogy az a tény is, hogy a Józsefvárosból idén nyáron kivonulni kényszerülő Kék Pont tűcsere programja látta el tavaly a hazai intravénás drogfogyasztók majdnem felét (46 százalékát), most mégis hűlt helyük a kerületben. A dizájner drogok terjedése és az emiatt megnövekedett szúrásszám egyre nagyobb katasztrófához vezetnek, Sárosi becslése szerint egy év alatt 7-10 millió injektálással kell számolnunk – csak a Józsefvárosban. Nem csoda hát, hogy az ombudsman is kiemelte jelentésében: a Kék Pont bezárása szélsőséges ellátatlanságot von maga után, tehát óriási hiba volt.
 Sárosi Péter és Valentin Simionov Fotó: Narancs | |
Reménysugarat a decemberben induló Alternatíva Alapítvány jelenthet, akik elsőként 100 darab HIV-gyorsteszttel végeznek szűréseket a kerületben, célcsoportjuk a droghasználók mellett a szexmunkások, hosszú távú célként pedig egy tűcsere program működtetése is ott lebeg a szemük előtt. A tűcserék rendkívül rossz finanszírozása mellett ez azonban igen nehéz. Az évi alapfinanszírozás ugyanis 6-7 millió, az előírt alkalmazottak száma 3,5 fő, így ez a pénz még az ő bérezésükre sem elég. „Ezért találtuk ki a sávos finanszírozási rendszert, melyben az évi alapfinanszírozás 13,5 millió forint lenne, erre pedig további szolgáltatások esetén további támogatások jönnének, például minden 10 ezer kiosztott ártalomcsökkentési eszköz után újabb 500 ezer forint járna, krízishelyzet esetén – mint amilyen jelenleg a józsefvárosi – pedig kiemelt programtámogatás.” – vázolta Sárosi, és hozzátette: a finanszírozási rendszer megújítására a kormányzat még nem reagált.
A bevezetőben felvetett gondolatok később, a második szekció előadásaiban is vissza-visszaköszöntek. Arról, hogy a hepatitis C vírus terjedésének megakadályozására is ki kellene dolgozni egy stratégiát, először Sárosi, majd a fertőzött kliensek kezeléséről d. Péterfi Zoltán, a PTE I. sz. Belgyógyászat, Infektológia Tanszékének szakértője, orvosa beszélt. Ebből megtudhattuk, hogy jelenleg Magyarországon csak az a hepatitis C-vel fertőzött kliens kerülhet kezelésbe, aki hat hónapos absztinenciát tart előtte. Péterfi szerint ez azért indokolt – bár sok más országban ilyen megkötés nincs –, mert aki az absztinenciát betartja, már eleve elszántabban küzd, ténylegesen le akarja győzni a betegséget és ez a legtöbb esetben sikerül is. Az ártalomcsökkentő programok partiszcénában történő alkalmazásáról, illetve a tűcsere programoktól begyűjtött adatok feldolgozásáról pedig Horváth Gergely, a Nemzeti Drog Fókuszpont igazgatója tájékoztatott. És bár a sok számadatban nem volt egyszerű a felszínen maradni, azt viszonylag egyszerű volt megérteni, hogy nagy a baj: míg 2011-ben egy kliens egy év alatt átlagosan 187 steril fecskendőhöz juthatott hozzá, addig 2013-ban ez a szám lecsökkent 92-re. Ennek fényében különösen izgalmas lett volna meghallgatni Nyitrai Imrét, az Emmi szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkárát, aki a kormány drogpolitikájában jelen lévő alacsony küszöbű programokról beszélt volna. De csak volna: Nyitrai ugyanis fél nappal a konferencia előtt lemondta a szereplést, és előzetes ígéretét megszegve, nem is küldött maga helyett senkit. E nélkül a második szekció kissé laposra sikeredett.
 Jobbra Nyitrai Imre. A kép nem a helyszínen készült Fotó: MTI | |
Nem úgy az első, mely a nemzetközi tapasztalatok megosztását helyezte a középpontba. Fabianne Harigától, az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodájának (UNODC) munkatársától megtudhattuk, melyek azok a lépések, melyeket az ENSZ javasol krízishelyzet, illetve HIV-járvány (és annak veszélye) esetén. A számok itt is indokoltak és hasznosak voltak: 12,7 millió droghasználóból 1,7 millió HIV-vírussal él, legtöbben Ázsiában, ami pedig külön érdekes, hogy a börtönökben élő droghasználók nagy része HIV-fertőzött. „A legfontosabb négy beavatkozás a tűcsere programok, az ópiát szubsztitúciós terápiák, a HIV-tesztek és az antiretrovirális terápiák alkalmazása és megléte. Ezután jön még például a kondom-osztás, a prevenciós előadások, az iskolai nevelő jellegű programok, a megfelelő kommunikáció.” Mikor a magyarországi helyzetről kérdeztük elmondta, ez sajnálatos módon egy igen gyakori szituáció, a kormányzat és a szakértő szervezetek egyet nem értésén azonban mielőbb változtatni kell, meg kell magyarázni mindenkinek, miért lesz jó, ha elindul az együttműködés.
 Fotó: Narancs | |
Ezt a megoldást vázolta fel Marianella Kloka, a görög Praksis munkatársa is. A nem kormányzati szervezet ingyenes szolgáltatásokat nyújt hajléktalanoknak, migránsoknak, utcán élő gyermekeknek, szexmunkásoknak, homoszexuálisoknak, HIV-vel élőknek, vagy olyanoknak, akiknek nincs biztosítása. Görögországban 2009 környékén robbant a HIV-járvány, ekkor külső segítség is érkezett: egyrészt több európai szervezet összefogott és kiadott egy hét pontból álló cselekvési tervet, melyet követniük kellett és melyen szerepelt például a tűcsere program is. Másrészt viszont egy óriási mértékű civil összefogás segített a járvány megállításában, a helyzet normalizálásában. „Nagyon sok és különböző civil szervezet van, akik között jó ideig semmiféle kommunikáció nem volt, mindenki önállóan és egymástól függetlenül dolgozott. Ez a HIV-robbanáskor megváltozott, rá kellett jönnünk, hogy a forrásaink végesek, míg 2009 előtt a kormány támogatta a szervezeteket, addig a krízis kirobbanását követően anyagi támogatást már nem nyújtott, így le kellett ülnünk egy asztalhoz, és ki kellett találnunk, hogy ki mit tud ajánlani és mit tud tenni a másikért, a közös stratégiáért. Ez eleinte nagyon nehezen ment. 2012-ben volt az első találkozó, azóta is minden hónapban összeülünk, és azt kell mondjam, két év alatt sokat tanultunk egymástól, ma már sokkal jobb köztünk a kommunikáció és az együttműködés, megtanultuk félrerakni a személyes érdekeinket és azt nézzük, mire van szüksége azoknak, akikért dolgozunk” – mondta el a magyarnarancs.hu-nak Kloka, és hozzátette, most már csak egyetlen dolog hiányzik: a kormány támogatása. Jelen helyzetben ugyanis tudnának tenni, de hogy erre lesz-e támogatás, az a jövő zenéje.
 Marianella Kloka előadása Fotó: Narancs | |
Hasonló a helyzet Romániában is, ahol a 2000-es évek elején kezdődtek az ártalomcsökkentő programok, kezdetben nagy sikerrel és állami támogatással. Valentin Simionov a Romániai Ártalomcsökkentő Hálózattól elmondta, hogy 2000 és 2003 között épültek ki az első tűcsere programok és központok, 2006-ban 5000 klienssel dolgoztak Bukarest környékén, 2010-re ez a szám már 9000-re nőtt. Hat nem kormányzati szervezet foglalkozott ártalomcsökkentéssel, konferenciákat szerveztek és újabb központok nyíltak. 2010 és 2013 között azonban folyamatosan csökkenteni kezdték a kiosztott tűk számát, az anonimitást felváltotta a személyi igazolvánnyal való jelentkezés és regisztráció, a börtönökben pedig felfüggesztették a steril tűk osztását. Így következett be 2012 környékén a HIV-robbanás, a helyzet még mindig rendkívül súlyos. „Megvan a kapacitásunk, a tudásunk, tudjuk a megoldást, épp csak a finanszírozás hiányzik. Anélkül kevés dolgot tehetünk” – mondta el Simionov, és hozzátette, az egyik legnagyobb baj, hogy a román egészségügy igen rossz állapotban van, így az ártalomcsökkentés előtt rengeteg olyan dolog van, amire inkább költ az állam, a nemzetközi források megtalálása pedig nem egyszerű.
Ezen előadások fényében még inkább sajnálatos, hogy a kormányzat részéről ismételten nem képviselte senki a döntéshozók álláspontját. Nemzeti drogtesztek vagy milliós Suzukik ugyanis úgy tűnik, kevéssé tudják megoldani a kialakult, HIV-robbanás előtti állapotot, az pedig, hogy érdeklődés hiányában a párbeszéd sokadjára elmarad, nem csupán bosszantó, de kétségbeejtő is. És teljesen indokolttá teszik a görög Kloka búcsúzás helyetti jókívánságát a magyar civileknek egy nagymértékű összefogáshoz.
