„A vádlott előadása megdőlt. (...) Bár a szabálytalankodó utast ki kell zárni a forgalomból, de egy buszsofőr nem helyezheti magát a rendfenntartó szerepébe, bármekkora időbeli csúszással is jár, rendőrt kellett volna hívnia. (...) A vádlott indulati cselekményt követett el, tettét az sem menti, hogy előtte fél évvel éppen koronavírus-járványban veszítette el a feleségét” – mondta egyebek között az elsőfokú ítélet indoklásában kedden Virág Veronika bíró, mikor kimondta a Volánbusz 60 éves sofőrének, V. Zs.-nek a bűnösségét bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában bűntette miatt. Ezért a vádlottat egyéves szabadságvesztésre ítélte, ezt egy év próbaidőre felfüggesztette, egyben előzetes mentesítést adott a büntetett előélet hátrányos jogkövetkezményei alól és kötelezte a 81 ezer forintos bűnügyi költség megtérítésére.
Az eset sértettje, az akkor 25 éves Sz. L. Mezőberényben szállt fel a Volánbusz Békéscsabáról Füzesgyarmatra tartó menetrendszerinti járatára 2021. június 4-én késő este. Azt követően, hogy a családtól külön élő apjával beszélgetett és megivott két üveg sört. Lakhelyére, Köröstarcsára ment haza, de minden másképp alakult, mint ahogy eltervezte. A sértett, a vádlott és a tanúk több ponton egybecsengő, míg döntő momentumokban egymást kizáró vallomásaiból a következő kép áll össze a történtekről.
A későbbi vádlott buszsofőr a mezőberényi felszállásnál megkérdezte Sz. L.-t, hogy nem lesz probléma – mivel részegnek látta.
„Kicsit ittas voltam, de részeg nem”
– mondta a Narancs.hu-nak a sértett, aki a bíróság előtt elismerte, amikor felszállt, nem volt rajta maszk, majd felszólításra felvette, később azonban az lecsúszott, és az orrát nem fedte. Ezért a sofőr háromszor is figyelmeztette. Ő ezeket nem vette túl komolyan, azt mondta nem érdekli, akár rendőrt is hívhat a sofőr. „Nehéz héten, nehéz műszakon voltam túl, nagyon fáradt voltam és nem viselkedtem helyesen” – ismerte el a sértett. A buszsofőr harmadik felszólítását – a köröstarcsai első megállóban – rögtön tettek, de pontosabb, ha azt mondjuk, tettlegesség követte.
V. Zs. megragadta Sz. L.-t a ruhájánál fogva, és a hátsó ülésből egy utason keresztül kirángatta. Nagy erővel, erőszakosan végig húzta a busz padlóján, majd a lépcsőről kitessékelte, talán ki is lökte a buszöblözet aszfaltjára, végül az alsó lépcsőről, kisebb erővel arcba rúgta a fiatalembert, akinek az orra és a szeme környéke azonnal vérezni kezdett – és ez hosszú órák elteltével sem múlt el. Az erőszakosságot és az indulatot a tanúk is megerősítették, ha az arcrúgást a busz belsejéből nem is mindannyian látták. Sz. L. táskáját még ledobták neki. A busz elment, miközben többen látták, hogy a sértett fogja a fejét. A fiatalember nem itt, hanem a kilométerekkel odébb lévő köröstarcsai ABC előtt akart eredetileg leszállni, mert ott volt a biciklije. Idővel összeszedte magát, gyalog elment odáig, majd onnan haza, az édesanyjához. Telefonálni azért nem tudott, mert nem volt pénz a kártyáján. Anyja, látva sérüléseit, azonnal hívta a rendőrséget, ők pedig a mentőket. Másnap látleletet vettek a nem éppen veszélytelen sérülésekről. A rendőrség hivatalból feljelentést tett a sofőr ellen.
„Egy hónapig volt problémám a szememmel, az orvosok azt mondták, nagy szerencsém volt, hogy ennyivel megúsztam. De az igazság az, hogy ez a történet sokkal inkább lelkileg viselt meg, soha nem hittem volna, hogy ilyen helyzetbe keveredhetek” – mondta az ítélethirdetés után a tárgyalástól távol maradó sértett.
Merőben másként emlékezett vissza a történtekre a sofőr. V. Zs. védőjével együtt azt hangoztatta, hogy a járványügyi szabályokat az utasokkal be kellett tartatni, ami egyben mások egészségének megóvását jelentette. A vádlott jelezte, jóhiszemű volt, mert felengedte a járműre az ittas fiatalembert, majd pedig háromszor figyelmeztette. Harmadjára határozottan, de vigyázva rá, kitessékelte őt a járműből, de nem lökte ki, főleg nem rúgta arcba. „
Vigyáztam rá, mint egy hímes tojásra”
– mondta a bíróság előtti vallomásában. Ha ez így volt, akkor adós maradt azzal a magyarázattal, hogy honnan származtak a sértett sérülései. Akit valójában négykézláb, a busz padján vonszolt, ezért a fiatalember háta, tenyere, később az orra és a szemürege zúzódásokkal és hámsérülésekkel volt tele.
A védő tett egy kísérletet arra, hogy afelé próbálja terelni a történteket: nem biztos, hogy Sz. L. minden sérülése ekkor keletkezett, azokat akkor is szerezhette, amikor kilométereket gyalogolt a másik buszmegállóig, ahol a biciklije volt. Ám a meghallgatott orvos szakértő kizárta, hogy a dokumentált sérülések például elesésből származhatnának. A bizonyítási eljárás során elrendelt több szembesítés sem vezetett eredményre, a helyszíni szemlére későn érkező védői javaslatot pedig a bíróság elutasította.
A sértett nyomozati szakban és bíróság előtt tett vallomásait a perbeszédében előbb az ügyész, az ítélet indoklásában pedig a bíró hitelesnek, szavahihetőnek, élmény- és életszerűnek nevezett. Hozzátéve, ezt nagyobb részt a tanúk is megerősítették. Az ítélet indoklásában azt hangsúlyozta a bíró, hogy a vádlottnak akkor sem volt joga erőszakot alkalmaznia, ha a sértett áthágott bizonyos szabályokat. Érvelése szerint mindkét cselekedet megbotránkozást okozhatott a buszon utazók körében. A Békési Járásbíróság a végig tagadásban lévő vádlott beismerését nem vehette figyelembe az enyhítő körülmények között, de azt igen, hogy a hatvanéves férfi eddigi életében jogkövető magatartást tanúsított, nem került egyszer sem szembe a törvénnyel, s ahogy az ügyészség képviselője fogalmazott, ha tudat alatt is, de hathatott rá, hogy a történtek előtt fél évvel a koronavírus-járvány miatt elveszítette a feleségét. Ezért a büntethetőség törvényi minimumát látta vele szemben célravezetőnek kiszabni az elsőfokú bíróság.
A vádlott és védője elsődlegesen bűncselekmény hiánya miatt felmentésért fellebbezett, így az ítélet nem jogerős. Másodfokon a Gyulai Ítélőtábla dönt majd az ügyben.
(Címlapképünk illusztráció)
