Életfogytiglanra ítélték az autista brit tinédzsert, aki ledobott egy gyereket a Tate Modern tetejéről

  • narancs.hu
  • 2020. június 26.

Bűn

Az elkövetőnek legalább 15 évet kell rács mögött töltenie, de az eljáró bíró nem hiszi, hogy valaha szabadlábra kerül.

Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte pénteken a londoni központi büntetőbírság azt a fiatal férfit, aki tavaly még kiskorúként, 17 évesen ledobott egy hatéves francia kisfiút a londoni Tate Modern képzőművészeti galéria tetőteraszáról.

Jonty Braverynek a végzés szerint legalább 15 évet kell rács mögött töltenie, de az eljáró bíró a pénteki ítélethirdetés után közölte: nem hiszi, hogy Bravery valaha is szabadlábra kerül, mivel minden szakértői vélemény szerint súlyos veszélyt jelent másokra.
Bravery tavaly augusztusban a kortárs brit és nemzetközi képzőművészet alkotásait bemutató, erőműből átalakított Temze-parti galéria tizedik emeleti kilátóteraszáról dobta le a francia kisfiút, aki a 30 méterrel lejjebb lévő ötödik emeleti teraszra zuhant.
A gyermek – akit a brit hatóságok nem neveztek meg – életben maradt, de gerinctörést és súlyos agyi vérzést szenvedett, mind a négy végtagja eltört és jelenleg folyamatos, teljes körű gondoskodásra szorul.

A tárgyaláson elhangzott, hogy Bravery súlyos mértékű autizmusban szenved, az ítéletben idézett szakértői vélemények  szerint azonban ez sem magyarázza tettét. A vádirat szerint Bravery gondozói felügyelet alatt állt, és már két éve kijelentette, hogy valakit "nagyon magasról" le akar dobni.
A biztonsági kamerák felvételei szerint a bűncselekmény napján először a legmagasabb londoni felhőkarcoló, a galériától nem messze emelkedő The Shard tetejére próbált feljutni, de a borsos belépődíjat nem tudta kifizetni.
Ezután ment fel a Tate Modern tetőteraszára, ahol több gyermeknek is a nyomába szegődött, míg végül a korlát mellett álló francia kisfiút kapta fel és dobta a mélybe.
Ezután nevetgélve mondogatta a gyermek pánikba esett szüleinek, hogy "igen, őrült vagyok".
A bírósági tárgyaláson Bravery elismerte az emberölés kísérletének vádját.

(MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.