Londonba csalták, megpróbálták kivenni a veséjét

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. március 23.

Bűn

A nigériai férfiból kioperált szervvel beteg lányán akart segíteni egy házaspár.

Bűnösnek mondta ki csütörtökön egy brit bíróság a nigériai szenátus volt alelnökét és feleségét, akik a vád szerint megszervezték egy nigériai utcai árus Londonba csempészését azzal a céllal, hogy egy ottani kórházban kivetessék a férfi veséjét és azt súlyos vesebetegségben szenvedő lányuknak adományoztassák – közölet a brit Királyi Ügyészség (CPS).

Ike Ekweremadu és felesége, Beatrice Ekweremadu, valamint az ügy harmadik terheltje, a „közvetítőként” perbe fogott Obinna Obeta nigériai orvos ellen – bár tagadták a vádakat – kizsákmányolásra irányuló szervezkedés vádjában hozott bűnösséget megállapító ítélet a londoni központi büntetőbíróság (Old Bailey), és elrendelte előzetes lertatóztatásukat. Büntetési tételt is meghatározó ítéletet május 5-én hoznak az ügyben.

Az ügyészég szerint a 60 éves politikus és 56 éves felesége áll a lagosi piacon árusító 21 éves férfi beszervezése és tavaly februári kiutaztatása mögött, továbbá ők intézték el azt is, hogy a megvezetett férfin egy londoni kórházban 80 ezer fontért (34 millió forint) végrehajtsák a transzplantációs műtétet, hogy az áldozat veséjét 25 éves lányuknak, Soniának adományozhassák.

A sértettel elhitették, hogy munkaügyben viszik a brit fővárosba, amiért a megállapodás értelmében több ezer font üti majd a markát – áll a CPS közleményében.

Az esetre azután derült fény, hogy a sértett a londoni rendőrségen bejelentette: elhurcolták Nigériából, és megpróbálták kivenni a veséjét.

A műtétre végül azért nem került sor, mert a tervezett beavatkozás körülményei miatt a Royal Free Hospital egyik orvosa gyanút fogott, és úgy döntött, hogy nem hajtják végre a transzplantációt.

Joanne Jakymec főügyész nyilatkozatában „förtelmesnek” nevezte az ügyet és elmondta, hogy befolyásukkal élve a vádlottak mindvégig ellenőrzés alatt tartották a szervdonornak kiszemelt áldozatot, akinek semmiféle tekintettel nem voltak egészségi állapotára és szociális helyzetére, miközben ő „csak korlátozottan fogta fel, hogy valójában mi folyik körülötte”.

A londoni rendőrség közleménye szerint a bűnösséget megállapító ítélet volt az első alkalom, hogy Nagy-Britanniában valakit elítéltek szervkereskedelem miatt.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.