Lehet, hogy később kezdődik a tárgyalás, mert eljött a vádlott, pedig elvileg nem kellene itt lennie – mondta Hegedűs István tanácsvezető bíró a Szegedi Ítélőtábla folyosóján csütörtök délelőtt az újságíróknak és a joghallgatóknak.
A tárgyaláson Sz. Dénest megkérdezte a bíró, hogyan lehet, hogy mégis eljött, hiszen amikor nyilatkoznia kellett, részt kíván-e venni a tárgyaláson, a nem választ jelölte be. A vádlott márpedig eleve jönni akart – a Hegedűs István kérdésére adott reakcióból ezt lehetett leszűrni. Lehet, nem tudta értelmezni a kérdést.
A vádirat szerint Sz. Dénes 2004. november 16-án reggel Makón a szomszédos portáról a kerítésen átmászva bejutott a Tóth-Kása család Szegedi utcai lakásába. Megölte a 78 éves özvegyasszonyt, Máriát, és annak Éva lányát, aki épp akkor jött az édesanyjához, amikor a gyilkos a házban volt. A tettes – ahogyan a bíróság kiemelte – különös kegyetlenséggel ölt: az idős asszonyt is, lányát is többször fejbe ütötte vascsővel, később mindkettőjük torkát elvágta késsel. A gyilkos számára a jelek szerint más ember élete egyáltalán nem számított. A házban evett és ivott, értéktárgyakat keresett, de nem találta meg a pénzt. Később ahogyan jött, úgy ment. Miközben dulakodott második áldozatával, megsérült, a vérét, cérnakesztyűjét is megtalálták a házban, sőt, ujjnyomát a zuhanyozó falán, és DNS-maradványát az egyik áldozat körme alatt, valamint a szódásszifonon. Mégsem sikerült a nyomára akadni, mert nem szerepelt a bűnügyi nyilvántartásban – és mert az áldozataihoz semmi sem kötötte, korábban nem találkozott velük. A rendőrség jó ideig Mária egyik unokáját, Tóth-Kása Norbertet gyanúsította, aki egy évig előzetes letartóztatásban volt, de elengedték. Beperelte az államot fogva tartása miatt, és nyert is.
Sz. Dénest tizenöt év után az buktatta le, hogy egy kisebb bűncselekmény miatt ujjlenyomatot vettek tőle, és kiderült, hogy azt az ujjnyomot a rendszer már ismeri. Az ügyön akkor már a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztálya dolgozott. A DNS-maradványok azonosításának technikája is fejlődött tizenöt év alatt, ami segített abban, hogy megállapíthatták: Sz. Dénes DNS-e volt a makói Szegedi utcai házban talált vascsövön, a szódásszifonon és az áldozat körme alatt.
Sz. Dénes a kétezres években járt Makóra, mert társkereső hirdetés útján megismerkedett egy ottani nővel. Álnéven mutatkozott be neki, német kamionsofőrnek adta ki magát, aki jótékonysági szervezetnek dolgozik. A kapcsolat nem volt hosszú életű, de a férfi időnként még átment Makóra, telefonfülkéből hívogatta a barátnőjét.
Amikor a rendőrök elfogták, azt bizonygatta, hogy a makói kettős gyilkosság időpontjában nem volt Makón, hanem a megye másik felén, Bordányban dolgozott, epret és barackot szedett.
Amikor szóba került, hogy novemberben már egyik gyümölcs sem érik, azt mondta, a bordányi gazda, akinek a gyümölcsöse van, szőnyegmosót is működtet, és ott segített.
A tavaly áprilisi elsőfokú bírósági tárgyaláson, a Szegedi Törvényszék előtt a Telex írása szerint a tanúk cáfolták mindazt, amit Sz. Dénes mondott. Azt a magyarázatát sem fogadták el, hogy a kocsmában megismerkedett egy férfivel, akit hazakísért, megbeszélték, hogy bemegy, aztán kijön hozzá, ő várt rá, aztán bement a házba, megfogott ezt-azt – így kerülhetett a DNS-e a tárgyakra.
Az első fokon tavaly kiszabott büntetés életfogytig tartó fegyházról szólt, és arról, leghamarabb 30 év múlva vizsgálhatják meg, szabadlábra helyezhető-e a vádlott. Sz. Dénes és védője, Provics-Dobó Ildikó ügyvéd elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett. Az ügyvéd azt mondta, a bizonyítékok csak valószínűsítik a bűnösséget, de nem állapítják meg minden kétséget kizáróan. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség ügyésze, Gorzó Zita viszont az ítélet súlyosbítását kérte: azt, hogy a vádlottat feltételesen se lehessen szabadlábra helyezni később.
A Hegedűs István vezette tanács a Szegedi Ítélőtáblán a fellebbezéseket alaptalannak találta, helybenhagyta a törvényszéki ítéletet, azzal, hogy pontosította, mennyi bűnügyi költséget kell kifizetnie a vádlottnak: 10 millió 891 ezer 535 forintot, valamint 14 ezer 400 forintot a fellebbezés miatt. Az elkövetéskor érvényes büntető törvénykönyv – és az akkori bírói gyakorlat – alapján kellett megítélni Sz. Dénes tettét.
„Aki így bemegy egy házba, az nem fogdossa a zuhanyozó falát” – mondta Hegedűs István, és emlékeztette az ügyvédet arra, a vádlott ellen szóló ujjnyom és a DNS-bizonyítékok valóban valószínűsítik az egyezést, de ilyen nagy mértékű valószínűséget bizonyosságnak tekintenek.
Miközben a bíró az ítéletet indokolta, a vádlott bal lábával topogott, rázkódott a feje is, zörgött a lábbilincse. Az egyik fogolykísérő megérintette, hogy hagyja abba, de egy idő után újrakezdte. 77 éves lesz, amikor megvizsgálják, szabadon lehet-e engedni.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
