Öt embert ölt meg a trieri gázoló, egyelőre homályos, hogy miért

  • narancs.hu
  • 2020. december 2.

Bűn

A hatóságok szerint valószínűleg nem politikai indíttatásból tette.

Továbbra is ismeretlen a németországi Trierben történt tömeges gázolás háttere, a rendőrség még nem tudta feltárni az öt ember életét kioltó szándékos bűncselekmény indítékát - mondta a rajna-vidék-pfalzi tartományi belügyminiszter szerdán.

Roger Lewentz elmondta: a kedden történt esettel kapcsolatban egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy nem politikai indíttatású, minden egyéb homályos.

A hatóságok nem találtak értékelhető nyomokat, például nem került elő levél, bármilyen egyéb irat vagy üzenet, amelyben az elkövető vállalja és magyarázza tettét. Ezért be kell várni az őrizetbe vett gázoló kihallgatásának eredményeit.

A miniszter arról is szólt, hogy szerinte nem megalapozottak a bírálatok, amelyek szerint nem volt megfelelő a trieri belváros sétálóövezetének védelme. Az ilyen övezetekbe bejárást kell biztosítani a szállítóknak, mentőknek, tűzoltóknak, és nem lehet száz százalékos védelmet garantálni az autót vagy más gépjárművet fegyverként használó támadók ellen - fejtette ki.

A gázoló kedd délután nagy sebességgel végighajtott Trier belvárosának fő sétálóutcáján. A nyomozás megállapításai szerint cikkcakkozva haladt, azzal a szándékkal, hogy minél több emberben kárt tegyen. Négyen a helyszínen életüket vesztették, köztük egy kilenc hónapos csecsemő. Tizennégyen megsérültek, többen életveszélyesen, egyikük kedd este, a kórházban meghalt.

A gázoló egy 51 éves, Trierben született német férfi. A helyszín közelében fogták el, városi terepjáróját két civil rendőrautós egység szorította le az út szélére. Kirángatták a volán mögül, leteperték, őrizetbe vették. Erősen ittas volt, szerda reggelig nem is tudták kihallgatni.

A trieri ügyészség adatai szerint a férfi büntetlen előéletű, bejelentett lakhelye nincs, közeli rokonai sincsenek. Az utóbbi napokat a terepjáróban töltötte, amelyet kölcsönkapott egy ismerősétől.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.