Részben beismerő vallomást tett a Fővárosi Törvényszéken Sz. Szilárd, akit az ügyészség a januári újbudai rendőrgyilkosság elkövetésével vádol
– írja a hvg.hu. Sz. Szilárd az ügy korábbi szakaszában azt mondta, a későbbiekben hajlandó vallomást tenni, de mivel nem tett a vádirattal megegyező beismerő vallomást, így a bíróság tárgyalásra utalta az ügyet. Sz. annyit mondott, hogy
valóban megszúrtam a sértetteket.
A lap tudósítása szerint kedden a bíróságon az ügyészség röviden ismertette a vádiratot, melyből kiderült, hogy
Sz. Szilárd paranoid pszichózisban szenvedett, rendszeresen fogyasztott amfetamint.
Mint ismert, Sz. Szilárd januárban az újbudai Lecke utcában a felette lévő lakásból hallott zajokat, olyanokat, melyek valójában nem léteztek. Felment a felette lévő lakáshoz, dörömbölni kezdett az ajtón, majd miután nem engedték be, egy betonbontó kalapáccsal tért vissza, és beverte az ajtót. Ekkor a ház lakói értesítették a rendőrséget, majd később Sz. maga is jelezte nekik, hogy betörte a lakás ajtaját. A rendőrség 3 fővel vonult ki, ők tartóztatták fel Sz. Szilárd-ot. A férfi viszont azt hitte, veszélyben van, ütésekkel, rúgásokkal próbált szabadulni. Az egyik rendőr, Baumann Péter ekkor a korábban Sz.-től elkobzott kést elejtette. Sz. azt felkapta, alulról felfelé szúrt, majd menekült. A másik két rendőr a villamosmegállóban érte utol. Baumann Péter a lépcsőház földszintjén elájult, majd a kórházban meghalt. Sz. az érkező villamos felé vette az irányt. A rendőrök figyelmeztető lövést is leadtak, majd miután Sz. ezekre érdemben nem reagált, egyikük meglőtte a lábát.
Sz. Szilárd az előkészítő ülés után tartott első tárgyaláson tett vallomásában némiképp eltérően emlékezett vissza arra a januári estére, amiért felelnie kell. Elmondása szerint a rendőrök "nem rokonszenveztek vele", megrémült tőlük, veszélyben érezte magát. Átkutatták egyszer a ruházatát, majd meg akarták bilincselni. Ő ekkor külön kérte, hogy ne hátul bilincseljék össze a kezét. A rendőrök vallomása szerint Sz.-t nem sikerült megbilincselniük, annyira erősen állt ellen. Ezt Sz. Szilárd is megerősítette vallomásában, azonban ellenállását is megindokolta. Mint mondta, a bilincselésnél a később elhunyt Baumann Péter a balján, egy másik rendőr a jobbján, a harmadik pedig mögötte állt. A harmadik viszont az eljárás egy pontján megpróbálta őt megütni – legalábbis így látta, most így emlékszik. Mostani közlése szerint ekkor áthajolt Baumann karja alatt, és futni kezdett. Ekkor az egyik rendőr beugrott elé. Sz. ijedtében hátralépett, mögötte ekkorra viszont már Baumann állt. Mindketten elestek. Sz. azt állítja: Baumann övéből ekkor esett ki a tőle korábban elkobzott kés.
Sz. Szilárd a bíróság előtt azt mondta, hogy
Baumann rámászott, ekkor szúrta őt meg. Állítása szerint nem volt erős szúrás.
Később a kórházban tudta meg, hogy Baumann belehalt ebbe a szúrásba.
Elismerte, hogy a rendőrök kitekerték a kezéből a kést, ezután ő ismét futni kezdett. Viszont az utcán történt részletekre sem úgy emlékszik, ahogy arról a rendőrök beszámoltak: azt mondta, jobb lába futás közben begörcsölt, összeesett, a mögötte futó rendőr pedig figyelmeztető lövés leadása nélkül meglőtte őt, pedig ő a földön kúszott. Sz. bizonyítási indítványban kérte a bírótól, hogy nézze meg a térfigyelő kamerák felvételeit, hogy bizonyítani tudja ezt az állítását.
Sz. Szilárd saját bevallása szerint is több mint egy éve szedett amfetamint, drog volt a szervezetében a gyilkosság estéjén is, mindemellett pedig a gyilkosság után egy hónappal készült orvosszakértői jelentés is megállapította, hogy beteg, zavart, tévképzetei vannak.
A gyilkosság után Sz. Szilárd gyógykezelést kapott, a bíróság előtt azt mondta, azóta megváltozott, és egészen máshogy látja a világot.
A gyilkosság előtt azonban volt egy másik ügye is. Sz. Szilárd néhány nappal az újbudai incidens előtt Szolnokon megpróbált bejutni a Honvédség egyik laktanyájába. Azt sem akkor ott, sem kedden a bíróság előtt nem árulta el, hogy pontosan mit akart ott. Annyi derült ki, hogy egy "illetékessel" akar beszélni valami fontos dologról, de még magát sem volt hajlandó igazolni. Azt képzelte, hogy figyelik, telefonját lehallgatják, ő maga pedig veszélyben van.
A katonák rendőrt hívtak hozzá, Sz. nekik sem akarta igazolta magát. Az igazoltatási kísérletből üvöltözés lett, egy ponton pedig Sz.-t lenyomták a földre a rendőrök.
