Alapítványi önkéntesként belelátva a civilek működésébe, megtapasztaltam, hogy lételemük a pályázatírás. Ami nagyrészt olyan, mint a házimunka: csak akkor tűnik fel az eredménye, ha nem csinálják. Illetve, a folyamat messze nem ér véget a pályázat leadásával. Jöjjön egy fiktív levelezés dokumentációja a pénzszerzés sötét útvesztőiből!
Kissé rezignáltan bontunk levelet, nem sokkal – csupán pár rövid hónappal – a leadási határidő után, és csendes beletörődésünk nem alaptalan: nem eredményhirdetést, ellenben Kiegészítő Felszólítás Hiánypótlásra tárgyú levelet rejt a boríték a FOCI-tól. Az alábbi áll benne tömören. Azért tömören, mert lerövidítettük a könnyebb érthetőség és a lényeg megragadása érdekében.
Kiegészítő Felszólítás Hiánypótlásra:
„Kedves X. Y. Alapítvány! Kérem, hogy jelen levelem kézhezvételét megelőző kétnapos határidővel egészítse ki a FOCI pályázatra benyújtott dokumentáció 4.6.7. alpontját, különös tekintettel a működési költségek részletezésére. Indokolja meg, miért van szükségük fűtésköltség-támogatásra! Pályázatukból kiderül, hogy a szervezet konyhát üzemeltet, és ugyancsak támogatást kérnek az alapanyag-beszerzésre. Részletezze, milyen fogásokat, milyen alkalmakra, hány személy részére készítenek! A foglalkoztató látványkonyhának minősül-e? Ha a vendéglátásból bevételre tesznek szert, azt mire fordítják? A foglalkoztatottak mennyiben részesülnek abból és milyen formában?”
Mély sóhajok helyett pragmatikus hozzáállással gyorsan megválaszoljuk a levelet, egyúttal telefont is ragadunk, hogy orvosoljuk a határidő kérdését, nehogy kizárásra kerüljön pályázatunk.
Válasz a Kiegészítő Felszólítás Hiánypótlásra levélre:
„Tisztelt FOCI, kedves Bíráló! A telefonon egyeztetettnek megfelelően mindenekelőtt csatolom az illetékbélyeggel ellátott kérvény hiteles másolatát, mellyel a hiánypótlási határidő meghosszabbítását kezdeményezem. Kérem ennek szíves figyelembevételét!
Kérdéseit igyekszem sorban megválaszolni. Mint pályázatunkból kiderült, nappali foglalkoztatót működtetünk fogyatékkal élő fiatal felnőttek számára olyan ismeretek elsajátítására, melyekkel remélhetőleg az állapotuknak megfelelő legmagasabb szinten képessé válnak önmaguk ellátására. A fiatalok minden délelőttjüket a foglalkoztatóban töltik, az épülethasználat jogát adományként kaptuk az egyháztól, de a fenntartás az alapítvány feladata. A téli időszakban felmerül a fűtés igénye. Az északi megyék igen huzatosak olyankor. Fáznak a foglalkoztatottak. Az épület régi és korszerűtlen, sokba kerül felfűteni. Előfordul, hogy egész nap kabátban dolgozunk odabent, mert az emberi szervezet tizennégy fokos külső hőmérséklet mellett elkezd kihűlni.
Konyhára azért van szükségünk, mert főzni tanítjuk a fiatalokat. Ez a tudás is fontos állomás az önellátáshoz vezető úton. Egyszerűbb fogásokat készítünk, a látvány nem meghatározó szempont. Messze nem a vadászkastély hétvégi eseményeire a városból szállított ételekre kell gondolni! Az alapanyagok szerények: krumpli, tészta, liszt, olaj, szezonális zöldségek. Legutóbb krumplis tésztát készítettünk és frankfurti levest. A délelőtt készült menüt a foglalkoztatottak eszik meg, ebédre. Naponta tíz-tizenöt személy vesz részt a nappali foglalkoztatón. A konyha nem különösebben látványos: eszközeink adományok, így divatjamúltak, szintúgy gépeink, melyek nem a legújabb modellek. Akadnak viszont szinte muzeális jellegű felszerelések is, így mégis elbizonytalanodtunk abban, látványkonyháról van-e szó. Bevételre a leírt tevékenységből nem teszünk szert, annak haszna mégis nagyszerű: a fiatalok megehetik, amit főztek, így megoldott a napi egy meleg étkezésük, és ez fontos azoknak, akiknek otthon nem telik erre. Jövedelemben egyébként nem részesülnek.
Ha további kérdésük van, kérjük, jelezzék! Ebben az esetben ugyanakkor kérni szeretnénk kiegészítő támogatást a pályázat során felmerülő illetékbélyeg-költségekre. Ha lehetséges.”
Egy-egy többfordulós pályázat idején a Gazdálkodj okosan! társasjátékban érezzük magunkat. Van, hogy eljutunk a 86. mezőre, de kihúzzuk a „Lépj vissza a Start mezőre!” kártyát. Ez az írás 51 soros a szerkesztőmben. Lépj vissza a 12.-be, ami úgy kezdődik: „Kedves…”!
| ||
_________
Az írókat viszonylag nagy figyelem övezi, kíváncsiak a véleményükre, megnyilvánulásaik gyakran komoly visszhangra találnak a médiában – miközben a civil szervezetek képviselői és az általuk elvégzett munka majdhogynem láthatatlan. Ezért jött létre a Civilekről írók oldal, ahol magyar írók, költők teszik közzé személyes élményeiket, történeteiket, gondolataikat a civil társadalommal, a civilség fogalmával kapcsolatban. A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.
