Amikor a Fidesz uniós zászlót éget

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. január 19.

Diplomáciai jegyzet

A hétvégén a Jobbik is tüntetett, uniós zászlót égetve. Ez az akció sem más, mint annak a szuverenitásnak a megjelenítése, amit Orbán hirdet és követel, s ami a kormány minden gesztusából visszaüzen. A Fidesz már rég elégette ugyanezt a zászlót, nyomát sem látni ott, ahol Orbán újabban megfordul… Így hát a Jobbik legfeljebb csak plagizált.

Végre vége a bujkálásnak. A külügyminiszter már nem csak nagyköveteit küldi ki a valóságba, hogy cáfolják annak tényeit, hanem véleményével maga is kiveszi a részét orwelli rendszerük megmagyarázásából: a fehér az fekete, a rossz tulajdonképpen jó. Vagy, hogy precízebbek legyünk: az a választási törvény, ami csak a Fideszt engedné győzni, maga a demokrácia csúcsa, akárcsak a miniszterelnök keze ügyébe vont összes döntési felhatalmazás. Stb., stb.

Eközben azért folyik tovább a taktikázás: az apparátus mást mond itthon és megint mást külföldön, csúsztatva kicsit a fázison, attól függően, mikor és hol jár le egyik-másik lemezük szavatossága. Minthogy itthon már egyre kevesebbeket hoz lázba, hogy az előző nyolc kommunista év rontott volna el mindent, most – jobb híján – ezt az érvet Brüsszelben melegíti fel az EP Fidesz-frakciója. Persze azzal ők is tisztában vannak, hogy a baloldali-liberális-zöld összefogás meglévő többsége, egy esetleges néppárti ellenállás dacára is Orbán ellen dönthet az Európai Parlamentben, de hát hol van már az a bizonyos „néppárti ellenállás”. „Kommunistát” emlegetve – a Fidesz-frakció reményei szerint – talán néhányukban mégis megszólal a lelkiismeret. Talán…

Gyakorta olvasom a nyugat-európai jobboldali lapokat, hogy ellenőrizzem: milyen „házon belüli” sajtója van a Fidesznek, milyen sikeres propagandára képesek uniós képviselői és nagykövetei. A minap a nagyon jobboldali és példásan konzervatív holland Elsevier került a kezembe, mely épp kommentárt írt annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság eljárást indít Magyarországgal szemben. Nagy meglepetésemre a cikk hangsúlyosan szól arról, hogy a „magyarországi fejlődés valóban aggasztó”, hogy a kormány „teljesen ellenőrzése alá vonta a médiát”, „megbénította az Alkotmánybíróságot”, „számos bírát pedig korai nyugdíjbavonulásra” kényszerített. Mindazonáltal a cikk szerzője, az ifjú történész, Robbert de Witt azt ajánlja Brüsszelnek, ne foglalkozzanak olyan apróságokkal, mint Magyarország megfegyelmezése, a következő választásokon majd a magyarok amúgy is elzavarják Orbánt és az ő Fideszét.

Optimista kicsengés, de közel sem a Fidesznek. Ha már legközvetlenebb szövetségeseik, ideológiai rokonaik is így vélekednek róluk, akkor nincs is szükségük ellenségre.

Itthon Martonyi most más lemezt tett fel hallgatóságának: szélsőjobboldali veszélyt emleget, mely aggasztó alternatívaként fenyeget, ha nem a Fidesz lesz a jövő befutója ismét. A külügyminiszter nagyinterjúinak megjelenéseivel egyidőben kaptam kézhez egy, az Előlánc Magyarországért nevű jobboldali mozgalom által kibocsájtott felhívást a „magyar szuverenitás melletti tüntetésre”. Hogy mit is jelent ez a szuverenitás, azt a Fidesz-stratégiákból, illetve az azok melletti magyarhírlapos kiállásokból mindenki tudhatja. A kormány által gerjesztett nacionalista (mindenki ellenünk) és antiszemita (filozófusok meghurcolása) propaganda, az unió és IMF-ellenesség (Brüsszel-Moszkva, háborúban állunk) mind-mind e szuverenitás része, sőt, annak lényege.

És akkor még nem is beszéltünk a múlt hétvégi szegedi kormány melletti tüntetésről, amelyen az a Csurka magasztalta Orbánt és rendszerét, akinek keresetlenségét mi is csak csodálni tudjuk, mindahányszor kiejti száján a szót: „zsidók”. Mindezek – hangsúlyozom – a kormány, Orbán, és végső soron Martonyi úr közeli szövetségesei: kivétel nélkül mind a Fidesz és Orbán javát akarják. Hol is itt a szélsőjobb alternatíva? Talán a Jobbik lenne az?

Ugyan. A hétvégén a Jobbik is tüntetett, uniós zászlót égetve. Ez az akció sem más, mint annak a szuverenitásnak a megjelenítése, amit Orbán hirdet és követel, s ami a kormány minden gesztusából visszaüzen. A Fidesz már rég elégette ugyanezt a zászlót, nyomát sem látni ott, ahol Orbán újabban megfordul. Ráadásul szemünk előtt égette el, amikor meghozta azokat a döntéseit, amelyeket a holland jobboldali lap oly akkurátusan elsorolt, s amihez most itt még hozzátehetnénk a választójogi törvényt, a Költségvetési Tanács ügyét, az oktatási törvényt, a kultúrpolitikát, és végül, de nem utolsó sorban a primitív „húsvéti alkotmányt”. Így hát a hét végén a Jobbik legfeljebb csak plagizált. A plágium – mint tudjuk – egyébként sem áll túl távol ettől az illusztris társaságtól, amelynek lehet, hogy egyelőre nincs Magyarországon politikai alternatívája, de hogy párja nincs, az egészen biztos.

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.