Amikor a Fidesz uniós zászlót éget

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. január 19.

Diplomáciai jegyzet

A hétvégén a Jobbik is tüntetett, uniós zászlót égetve. Ez az akció sem más, mint annak a szuverenitásnak a megjelenítése, amit Orbán hirdet és követel, s ami a kormány minden gesztusából visszaüzen. A Fidesz már rég elégette ugyanezt a zászlót, nyomát sem látni ott, ahol Orbán újabban megfordul… Így hát a Jobbik legfeljebb csak plagizált.

Végre vége a bujkálásnak. A külügyminiszter már nem csak nagyköveteit küldi ki a valóságba, hogy cáfolják annak tényeit, hanem véleményével maga is kiveszi a részét orwelli rendszerük megmagyarázásából: a fehér az fekete, a rossz tulajdonképpen jó. Vagy, hogy precízebbek legyünk: az a választási törvény, ami csak a Fideszt engedné győzni, maga a demokrácia csúcsa, akárcsak a miniszterelnök keze ügyébe vont összes döntési felhatalmazás. Stb., stb.

Eközben azért folyik tovább a taktikázás: az apparátus mást mond itthon és megint mást külföldön, csúsztatva kicsit a fázison, attól függően, mikor és hol jár le egyik-másik lemezük szavatossága. Minthogy itthon már egyre kevesebbeket hoz lázba, hogy az előző nyolc kommunista év rontott volna el mindent, most – jobb híján – ezt az érvet Brüsszelben melegíti fel az EP Fidesz-frakciója. Persze azzal ők is tisztában vannak, hogy a baloldali-liberális-zöld összefogás meglévő többsége, egy esetleges néppárti ellenállás dacára is Orbán ellen dönthet az Európai Parlamentben, de hát hol van már az a bizonyos „néppárti ellenállás”. „Kommunistát” emlegetve – a Fidesz-frakció reményei szerint – talán néhányukban mégis megszólal a lelkiismeret. Talán…

Gyakorta olvasom a nyugat-európai jobboldali lapokat, hogy ellenőrizzem: milyen „házon belüli” sajtója van a Fidesznek, milyen sikeres propagandára képesek uniós képviselői és nagykövetei. A minap a nagyon jobboldali és példásan konzervatív holland Elsevier került a kezembe, mely épp kommentárt írt annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság eljárást indít Magyarországgal szemben. Nagy meglepetésemre a cikk hangsúlyosan szól arról, hogy a „magyarországi fejlődés valóban aggasztó”, hogy a kormány „teljesen ellenőrzése alá vonta a médiát”, „megbénította az Alkotmánybíróságot”, „számos bírát pedig korai nyugdíjbavonulásra” kényszerített. Mindazonáltal a cikk szerzője, az ifjú történész, Robbert de Witt azt ajánlja Brüsszelnek, ne foglalkozzanak olyan apróságokkal, mint Magyarország megfegyelmezése, a következő választásokon majd a magyarok amúgy is elzavarják Orbánt és az ő Fideszét.

Optimista kicsengés, de közel sem a Fidesznek. Ha már legközvetlenebb szövetségeseik, ideológiai rokonaik is így vélekednek róluk, akkor nincs is szükségük ellenségre.

Itthon Martonyi most más lemezt tett fel hallgatóságának: szélsőjobboldali veszélyt emleget, mely aggasztó alternatívaként fenyeget, ha nem a Fidesz lesz a jövő befutója ismét. A külügyminiszter nagyinterjúinak megjelenéseivel egyidőben kaptam kézhez egy, az Előlánc Magyarországért nevű jobboldali mozgalom által kibocsájtott felhívást a „magyar szuverenitás melletti tüntetésre”. Hogy mit is jelent ez a szuverenitás, azt a Fidesz-stratégiákból, illetve az azok melletti magyarhírlapos kiállásokból mindenki tudhatja. A kormány által gerjesztett nacionalista (mindenki ellenünk) és antiszemita (filozófusok meghurcolása) propaganda, az unió és IMF-ellenesség (Brüsszel-Moszkva, háborúban állunk) mind-mind e szuverenitás része, sőt, annak lényege.

És akkor még nem is beszéltünk a múlt hétvégi szegedi kormány melletti tüntetésről, amelyen az a Csurka magasztalta Orbánt és rendszerét, akinek keresetlenségét mi is csak csodálni tudjuk, mindahányszor kiejti száján a szót: „zsidók”. Mindezek – hangsúlyozom – a kormány, Orbán, és végső soron Martonyi úr közeli szövetségesei: kivétel nélkül mind a Fidesz és Orbán javát akarják. Hol is itt a szélsőjobb alternatíva? Talán a Jobbik lenne az?

Ugyan. A hétvégén a Jobbik is tüntetett, uniós zászlót égetve. Ez az akció sem más, mint annak a szuverenitásnak a megjelenítése, amit Orbán hirdet és követel, s ami a kormány minden gesztusából visszaüzen. A Fidesz már rég elégette ugyanezt a zászlót, nyomát sem látni ott, ahol Orbán újabban megfordul. Ráadásul szemünk előtt égette el, amikor meghozta azokat a döntéseit, amelyeket a holland jobboldali lap oly akkurátusan elsorolt, s amihez most itt még hozzátehetnénk a választójogi törvényt, a Költségvetési Tanács ügyét, az oktatási törvényt, a kultúrpolitikát, és végül, de nem utolsó sorban a primitív „húsvéti alkotmányt”. Így hát a hét végén a Jobbik legfeljebb csak plagizált. A plágium – mint tudjuk – egyébként sem áll túl távol ettől az illusztris társaságtól, amelynek lehet, hogy egyelőre nincs Magyarországon politikai alternatívája, de hogy párja nincs, az egészen biztos.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.