Az „egyedül vagyunk” melankóliája

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. április 13.

Diplomáciai jegyzet

Mostantól már nem a „béke”menethez csatlakozó, számos jó szándékú ember látványa fogja megbocsáthatóvá tenni a vezérmolinó mögötti Bayer, Bencsik és Széles jelenlétét, hanem az ő jelenlétük fogja megbocsáthatatlan bűnné tenni mindenki más csatlakozását egy efféle menethez.

Három év múltán megdőlni látszik a Fidesz ama taktikája, hogy állandóan a baloldali és liberális ellenfelekre hivatkozva próbáljon mozgásteret teremtenie önmagának a jobbközép térfélen. A jelenlegi magyar kormánypárt ugyanis már a demokratikus európai jobboldalnak sem kell. Érdekes módon először a Romániai Magyar Szó tudósítása számolt be arról az április 11-én, Dubrovnikban tartott „vacsoráról”, ahol az Európai Néppárt (EPP) vezetősége állítólag meg is egyezett: ha Orbán nem igazodik az alaptörvény negyedik módosításával kapcsolatos, Viviane Reding igazságügyi biztos által megfogalmazott kifogásokhoz, akkor „a Fideszt kitessékelik az EPP-ből”.

Bár a cikk – hivatkozva Marian-Jean Marinescura, az EPP parlamenti frakciójának egyik alelnökére – megjegyzi: Orbánnak egyelőre még fontos szövetségesei vannak a Néppártban, így az EPP elnöke, Wilfried Martens, a Fidesz helyzete mindazonáltal tarthatatlanná vált, s a jobboldal szeretné, ha visszatérne oda, ahonnan jött, a liberálisok közzé. Nos, a román származású, de egyébként francia Marinescu megjegyzése persze csak poén, különösen, ha a liberális frakció vezetőjének, Guy Verhofstadtnak a minapi, Orbánt hevesen bíráló cikkét vesszük alapul, s legfeljebb annyit jelent: már a jobboldal is szeretné visszaröpíteni Orbánt ama melegebb égtájra, ahonnan e világra csöppent.

Európának ugyanis nem a Fidesz szélsőségeseiből lett elege, de már „legeurópaibb” arcaiból is: Navracsicsból, aki addig próbált feszültséget kelteni Barroso és Reding között, amíg azok egységfrontba tömörültek a Fidesszel szemben; Szájerből, az alaptörvény-komponistából, aki Brüsszeltől Washingtonig próbálja áthazudni magát a remélt igazságig, és az intő jelek dacára képtelen szembenézni azzal, hogy ez neki sem fog sikerülni. A Fidesz végzetesen egyedül maradt, hely számára már csak a senkiföldjén létezik, ott, ahol Marine Le Pen Nemzeti Frontja, vagy Alessandra Mussolini Szociális Alternatívájának maradványai próbálnak dacolni az egész világgal.

Egyelőre még tartják magukat azok a hírek, hogy Orbán nem fog megjelenni az április 17-i európai parlamenti közgyűlésen, csak az EPP frakcióülésén próbálja majd meggyőzni eddigi szövetségeseit. A látványos megfutamodás érthető; egyrészt nem akar újabb nagyon kínos jeleneteket önmaga számára, amelyek itthoni interpretációi ismét kész kommunikációs katasztrófával fenyegetnek, másrészt még megmaradt szövetségeseit – emlékezzünk Martensre – jobboldali közegben talán hatékonyabban tudná mozgósítani. Ez is csak azt bizonyítja: a baloldalra és a liberálisokra való mutogatás trükkje nem működik többé, ennek csak itthon lehet mozgósító hatása, s az is mindössze a szélsőjobboldalon.

Bayernek – a maga szemszögéből – persze alighanem igaza van, amikor április 17-re ismét, eddig nem látott méretű „béke”menetet vizionál, de nagyon is tévedne, ha azt hinné: ezzel visszaszerezheti a Fidesz európai jobboldali szövetségeseit. Egy efféle rendezvény kizárólag a szélsőjobboldalt lesz képes megszólítani, alapmotívumát pedig a magyar lélek számára 1944 óta olyannyira ismerős „egyedül vagyunk” melankóliája adja. Mostantól ugyanis már nem a „béke”menethez csatlakozó, számos jó szándékú ember látványa fogja megbocsáthatóvá tenni a vezérmolinó mögötti Bayer, Bencsik és Széles jelenlétét, hanem az ő jelenlétük fogja megbocsáthatatlan bűnné tenni mindenki más csatlakozását egy efféle menethez.

A Fidesznek csak rosszabb és még annál is rosszabb forgatókönyvek állnak a rendelkezésére, Magyarország előtt pedig rosszabb és még annál is rosszabb nemzetközi perspektívák. Úgy tűnik, az unió kész nem csak kiközösíteni, de büntetni is, ha egy ország vezető elitje politikai gengszterként viselkedik. Kezdi tehát megfizetni annak árát, hogy korábban válogatás nélkül mindenkit tagjai közzé fogadott. Épp itt az ideje a törlesztésnek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.