Meglepő fordulattal ért egyelőre véget Zoran Janković – a baloldali centrista Pozitív Szlovénia pártja elnökének – menetelése a hatalom felé. Mint ismeretes, Jankovićék a múlt decemberben tartott előrehozott parlamenti választásokon annak dacára szerezték meg a voksok többségét, hogy gyakorlatilag esélyük sem volt – pár hónappal korábban gründolt – pártjukat szélesebb körben megismertetni. Nemrég azonban kiderült, mégsem tudják a parlamenti többséget összehozni. A hirtelen jött választás ugyan megzavarta az addigi állóvizet, de az ideológiai frontok gyorsan helyreálltak, s elég volt, hogy a Polgári Lista nevű formáció visszatérjen az eredeti konzervatív akolba ahhoz, hogy felülkerekedjen a jobboldal. A 2004–2008 között már e tisztséget betöltő Janez Janšának sikerült egy ötpárti koalíció élére állnia.
Az eset tanulságos a többi kelet-európai állam számára is. Szlovéniában, a korábban legstabilabbnak tekintett térségi demokráciában is mélyen lerontotta a politikai élet minőségét a társadalom kettészakadása. A jobb- és a baloldal szembenállása nem csak megosztja a társadalmat, de feszült közállapotokat is eredményezett, melyből a társadalom egyelőre nem találja a kiutat. A tavalyi választás reménykeltő volt, azon ugyanis számos új politikai formáció lépett elő, a Pozitív Szlovéniának pedig – az előző baloldali vezetés által felhalmozott bizalmi deficit ellenére baloldali programmal – sikerült az élre ugrania. Ám az új alakulat, az új választói szándékok megjelenése nem jelentette azt, hogy mindez változtatna a parlamenten belüli erők ideológiai szembenállásán: nem sikerült a kísérlet, melynek tétje a jobboldali-baloldali kereteken való túllépés lett volna. Pedig Janković okkal hivatkozott rá: a választók egyértelmű üzenete jelzi, ők nem szeretnék, hogy az eddigi mederben haladjanak az ország dolgai. Sem a 2008 óta kormányzó baloldal, sem pedig az azt megelőző jobboldali kabinet produkciója nem volt meggyőző számukra, mi több: okkal vádolható mindkettő azzal, hogy nem vették komolyan feladatukat; a gazdasági válság dacára figyelmüket más sem kötötte le, mint hatalmi küzdelmeik.
A Pozitív Szlovénia kudarca az ország politikai válságának új szakaszát jelzi. A Janez Janša által vezetett új, jobboldali koalíciós kabinet egy jelentékeny gazdasági krízis kellős közepén kezd most neki a kormányzásnak, ráadásul a koalícióban öt párt van jelen, és ezeket nem sok bizalom fűzi össze. A Polgári Lista, melynek átállása okozta Janković bukását, nagy eséllyel csak az első komoly helyzetre vár, hogy ezt a koalíciót is cserbenhagyja. Nem véletlen, hogy Janša megválasztásakor volt olyan koalíciós képviselő, aki képtelen volt rá adni voksát. Egy újabb előrehozott választás esélye továbbra is a szlovén politikai agenda része maradt.
Janša politikai mozgástere ugyanakkor nemcsak ezért csekély, hanem azért is, mert a múlt év szeptembere óta eljárás folyik a még 2008 előttre visszanyúló, Patria nevű finn páncélozott csapatszállító járművek beszerzésével kapcsolatos korrupciós ügyek miatt. Ezek közelről érintik Janšát, az új miniszterelnököt is, akinek személyéről épp ezért Danilo Türk államfő korábban hallani sem akart.
Van a szlovén eseményeknek egy másik tanulsága is. A két – olasz és magyar – nemzetiségi parlamenti képviselő nem volt hajlandó eljátszani a mérleg nyelvét, odaállva valamelyik oldal mellé, mondván: ne egy etnikai kisebbség döntsön olyan ügyről, mely később általános érvénnyel az ország minden polgárát érinteni fogja. Bölcs döntés, mely lehet, hogy a jövőben mintául szolgálhat ahhoz, hogy az egyre agresszívabb ideológiai – elsősorban jobboldali – populizmus kelet-európai keretei között, hogyan lehet a meghasonlott politikai élet fölött szövetségeket kötni, valós értékek jegyében.
