Egy videofelvétel anatómiája

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. október 24.

Diplomáciai jegyzet

Ha nem tudtunk valós időben megküzdeni néhány bajai bűnöző „videoüzenetével”, legalább most, utólag próbálkozzunk meg szembenézni az üggyel.

A nyilvánvaló figyelmeztető jeleket a társadalom nagyobbik része – még a jobboldalon is – figyelmen kívül hagyta. Akik le akarják Orbánt váltani, azok hinni akartak annak valódiságában, akik továbbra is vezérüknek tekintik őt, azoknak egy része rettegve gondolt rá, hogy a jelenet akár igaz is lehet.

Első látásra logikailag három lehetőséget véltem kirajzolódni a videoklip előtörténetét illetően, hozzátéve mindjárt: roppant gyanúsnak találtam, hogy a jelenetben minden olyan kerek, teljes, túlságosan is bizonyító erejű, ahogy az az olcsó krimiken kívül sehol másutt nem szokott megesni.

1. Számoltam azzal, hogy a képen látható egyének egyszerű bűnözők, akik megkomponáltak egy jelenetet, hogy aztán azt annak adják el, aki többet fizet.

2. Ám minthogy a megrendezés nem nélkülözött némi amatőr profizmust, az is eszembe ötlött, hogy netán a titkosszolgálati vagy kriminalisztikai munkában járatos egyének hozták össze a jelenetet.

3. És azt sem zártam ki, hogy ugyan bűnözők rendezték meg a Fidesszel szemben ez esetben hamis vádakat megfogalmazó klipet, de aztán erre mintegy ráültek azok, akiknek érdekében állt megfordítani a vádakat.

Az meg sem fordult a fejemben, hogy a demokratikus ellenzék pártjaiból bárki is érintve legyen. Amikor azonban utóbb kiderült, hogy közvetve mégis, hirtelen egy nagyon személyes dilemmával találtam szembe magam: vajon én magam nem vágytam-e rá – minden figyelmeztető jel dacára –, hogy bárcsak igaz lenne ez a felvétel? Hisz tudtam, a Fidesz bajai – és nem csak bajai – emberei bizony pont ekként csalták-csalják el a választásokat, számos bizonyíték mutat erre, még ha azok nem is ennyire szájbarágósak, tömörek és gyanúsan kíméletlenek, mint a bajai álbizonyíték. A bűnt nyilvánvalóan mindannyian elkövettük, hisz vágyaink – ha csak másfél napra is – felmentették azt az öt embert, akik a tényleges bűnt elkövették, s elaltatták a kötelező gyanút. Egy pillanatra sem a HVG-t okoltam, hanem azt, hogy bizonyos értelemben olyanok lettünk mindannyian, mint azok a pártkatonák, akik rendre lekerülnek a Fidesz futószalagjairól, hogy aztán valamelyik békemenetben végezzék.

Az esetnek számos tanulsága van, s e tanulságokat jobb, ha nem a jövő évi választások kimenetelének tükrében nézzük.

1. Elsősorban ajánlatos nagyon odafigyelni, mit tesz majd a Fidesz meghosszabbított karjaként működő ügyészség, rendőrség, s ezt követően a még függetlennek tekinthető jogszolgáltatás: ha komoly büntetések nélkül futni hagyja a videót megrendező – ha jól tudom – öt bűnözőt, az közvetve bizonyítani fogja tettestársi mivoltukat.

2. Az ellenzéki pártok egyértelműen meg kell üzenjék tagjaiknak és támogatóiknak: van fontosabb is, mint a 2014-es választások megnyerése. Ennél sokkal, de sokkal fontosabb, hogy se a szocialisták, se az E14, se a DK, se a liberálisok ne váljanak olyanná, mint a mai jobboldal. Lehet szépen szóló és okos üzenetű pártprogramokat írni, de azok mit sem érnek, ha elhitetjük magunkkal, hogy csak úgy győzhető le a Fidesz–Jobbik, ha az ő módszereiket próbáljuk utánozni.

3. Van ennek a bajai videónak a szélesebb választói tömegeket érintő további üzenete, vagy, ha úgy tetszik, tanulsága is: akadnak helyzetek, a mostani pedig pont ilyen, amikor bár fontos, de mégiscsak másodlagos a választói fülke oly sokszor emlegetett magányában meghozott politikai döntés ahhoz képest, hogy milyen morális dilemmával kell ott majd megküzdenünk. Senki sem háríthatja majd a felelősséget pártjára vagy ellenfelére, ez a morális választás nem ismer „politikai közepet”, „pártok nélkülieket” vagy „semlegeseket”. Ha önmagunkkal szembeni morális elvárás nélkül hozzuk meg döntésünket a szavazófülkékben, akkor a mai rezsim legdédelgetettebb vágya válik majd valóra, s nem csak egyetlen ciklusra, hanem – legalábbis saját életünk szempontjából – örökre.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.