Egy videofelvétel anatómiája

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. október 24.

Diplomáciai jegyzet

Ha nem tudtunk valós időben megküzdeni néhány bajai bűnöző „videoüzenetével”, legalább most, utólag próbálkozzunk meg szembenézni az üggyel.

A nyilvánvaló figyelmeztető jeleket a társadalom nagyobbik része – még a jobboldalon is – figyelmen kívül hagyta. Akik le akarják Orbánt váltani, azok hinni akartak annak valódiságában, akik továbbra is vezérüknek tekintik őt, azoknak egy része rettegve gondolt rá, hogy a jelenet akár igaz is lehet.

Első látásra logikailag három lehetőséget véltem kirajzolódni a videoklip előtörténetét illetően, hozzátéve mindjárt: roppant gyanúsnak találtam, hogy a jelenetben minden olyan kerek, teljes, túlságosan is bizonyító erejű, ahogy az az olcsó krimiken kívül sehol másutt nem szokott megesni.

1. Számoltam azzal, hogy a képen látható egyének egyszerű bűnözők, akik megkomponáltak egy jelenetet, hogy aztán azt annak adják el, aki többet fizet.

2. Ám minthogy a megrendezés nem nélkülözött némi amatőr profizmust, az is eszembe ötlött, hogy netán a titkosszolgálati vagy kriminalisztikai munkában járatos egyének hozták össze a jelenetet.

3. És azt sem zártam ki, hogy ugyan bűnözők rendezték meg a Fidesszel szemben ez esetben hamis vádakat megfogalmazó klipet, de aztán erre mintegy ráültek azok, akiknek érdekében állt megfordítani a vádakat.

Az meg sem fordult a fejemben, hogy a demokratikus ellenzék pártjaiból bárki is érintve legyen. Amikor azonban utóbb kiderült, hogy közvetve mégis, hirtelen egy nagyon személyes dilemmával találtam szembe magam: vajon én magam nem vágytam-e rá – minden figyelmeztető jel dacára –, hogy bárcsak igaz lenne ez a felvétel? Hisz tudtam, a Fidesz bajai – és nem csak bajai – emberei bizony pont ekként csalták-csalják el a választásokat, számos bizonyíték mutat erre, még ha azok nem is ennyire szájbarágósak, tömörek és gyanúsan kíméletlenek, mint a bajai álbizonyíték. A bűnt nyilvánvalóan mindannyian elkövettük, hisz vágyaink – ha csak másfél napra is – felmentették azt az öt embert, akik a tényleges bűnt elkövették, s elaltatták a kötelező gyanút. Egy pillanatra sem a HVG-t okoltam, hanem azt, hogy bizonyos értelemben olyanok lettünk mindannyian, mint azok a pártkatonák, akik rendre lekerülnek a Fidesz futószalagjairól, hogy aztán valamelyik békemenetben végezzék.

Az esetnek számos tanulsága van, s e tanulságokat jobb, ha nem a jövő évi választások kimenetelének tükrében nézzük.

1. Elsősorban ajánlatos nagyon odafigyelni, mit tesz majd a Fidesz meghosszabbított karjaként működő ügyészség, rendőrség, s ezt követően a még függetlennek tekinthető jogszolgáltatás: ha komoly büntetések nélkül futni hagyja a videót megrendező – ha jól tudom – öt bűnözőt, az közvetve bizonyítani fogja tettestársi mivoltukat.

2. Az ellenzéki pártok egyértelműen meg kell üzenjék tagjaiknak és támogatóiknak: van fontosabb is, mint a 2014-es választások megnyerése. Ennél sokkal, de sokkal fontosabb, hogy se a szocialisták, se az E14, se a DK, se a liberálisok ne váljanak olyanná, mint a mai jobboldal. Lehet szépen szóló és okos üzenetű pártprogramokat írni, de azok mit sem érnek, ha elhitetjük magunkkal, hogy csak úgy győzhető le a Fidesz–Jobbik, ha az ő módszereiket próbáljuk utánozni.

3. Van ennek a bajai videónak a szélesebb választói tömegeket érintő további üzenete, vagy, ha úgy tetszik, tanulsága is: akadnak helyzetek, a mostani pedig pont ilyen, amikor bár fontos, de mégiscsak másodlagos a választói fülke oly sokszor emlegetett magányában meghozott politikai döntés ahhoz képest, hogy milyen morális dilemmával kell ott majd megküzdenünk. Senki sem háríthatja majd a felelősséget pártjára vagy ellenfelére, ez a morális választás nem ismer „politikai közepet”, „pártok nélkülieket” vagy „semlegeseket”. Ha önmagunkkal szembeni morális elvárás nélkül hozzuk meg döntésünket a szavazófülkékben, akkor a mai rezsim legdédelgetettebb vágya válik majd valóra, s nem csak egyetlen ciklusra, hanem – legalábbis saját életünk szempontjából – örökre.

Figyelmébe ajánljuk